Tárgy: I am fine! - Camea & Enzo Kedd Május 01, 2018 7:40 pm
•• Camea && Enzo ••
Jól ment. Határozottan jól ment, annak ellenére hogy a jobb karom romokban hever és megmozdítani is alig tudom. A legapróbb mozdulatra is fájdalom hasít bele, de bassza kutya egy hétszáz éves farkasok, nem tesz be nekem egy kis csonttörés! Leginkább inkább örülök mint majom a farkának hogy ennyivel megúsztam és nem jutott apa eszébe, egyéb szankció mint mondjuk a házimunka átvállalása vagy ilyesmik. A kertből a szobám felé indulok ahol kicsit összekapom magam és kerítek valami kendőt amivel felköthetem a karom, és szimatomra hagyatkozva indulok Camea keresésére. A mellettem lévő szobát kapta, és be is nyitok hozzá. Körülnézek de sehol se látom egy ideig, aztán kikandikál egy kis fehér szőrfolt az ágy alól. - Most komolyan kitakarítassz az ágy alatt? Nem simogatlak meg ha tiszta pókháló és szutyok leszel - kukkantok be az ágy elé és széles vigyort villantok rá. Él, élek. Hát nem megmondtam hogy remekül fog menni? Senki nem halt meg, és legalább látta azt is hogy milyen a falka, aminek a részese lesz de ezt még nem árulom el neki. - Na mi van? Nem akarsz kijönni? Én most nem tudok utánadmászni sharpeifarkas - vigyorodok el ahogy lehuppanok a szőnyeg közepére, és ott várom meg hogy előtolja azt a csinos kis pofikáját.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Kedd Május 01, 2018 9:07 pm
Enzo & Camea
Leave me alone…
Nem egészen értem pontosan mi és hogyan történik, de a betegszobából el kell vinniük valamiért. Legalábbis megkaptam ukázba, hogy menjek velük. Mondjuk... nem volt túl parancsoló, de azért kellőképpen határozott, hogy laposkúszásban kövessem őket, mire bezárnak egy másik szobába. Egy szagtalan, üres szobába. Úgy értem hogy üres, hogy senkié. Van egy ágy, néhány polc, szekrény, meg íróasztal és szék, de fogalmam sincs miféle eljárás ez. Kissé össze vagyok zavarodva de ez cseppnyit sem akadályoz meg abban, hogy remekül az ágy alá bújjak. Most mi lesz? Nem tudom, és ez így is maradna, ha nem éreznék meg egy ismerős jelenlétet, majd az ajtó kinyílásával az illata is megcsap. Felnyüsszenek, fészkelődni kezdek az ágy alatt, mígnem kidugom a kis fekete orrom alóla. - Dugulj be. Nem koszos. Vakkantom neki oda s figyelem, ahogy a földre huppan s ha először nem is értettem miét nem tud bejönni, úgy meglátom a felkötött kezét. Nyüszítve és nyüsszögve startolok ki a helyemről, izgágán trappolva az ölébe és vetődni a mellkasára. Hol az arcát szimatolom, hol a kezeit, miközben előtte toporzékolok. - Annyira tudtam! Mondtam, hogy rossz vége lesz! Panaszkodom aggódva, majd mint akibe átkapcsoltak volna valamit, meglátom a tükörképem a falon lógó tükörben. Mégis... mi a fenét művelek? Rádöbbenek a hülye csitris viselkedésemre és mint egy dáma hátrálok ki, ülök le tőle egy méterre és felhúzom a nózim. - Sajnálom a kezed.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Vas. Május 13, 2018 10:30 pm
•• Camea && Enzo ••
Lassan haladok felfelé az emeletre és próbálom mozdulatlanul tartani a karim, mert iszonyatosn fáj, nem egy helyen tört el, hanem sok helyen és inkább szétzúzott mint hasadt és hát ja. Fáj ám, de nem érdekel. Előbb tudonom kell hogy van Camea utána leslattyogok a gyenguszra hogy tegyék helyre a csontjaim. Vagy alakot váltok, az is elég hogy meggyógyuljak, de tudom hogy miért kaptam és van bennem becsület hogy nem húzom ki magam azonnal a bünti alól, így hát csak felkötöm. - Nem? Honnan tudod mikor volt kitakarítva ez a szoba? Talán már fekete farkas lettél a sok porcicától? - kérdezem ahogy bekukucskálok és hamarosan megjelenik az orra is. Már jó jel, és kis vigyrorral telepszem le a szőnyegre, bár kissé esetlenül is hiszen az egyik karom most nem tudom használni. Mondjuk volt már ilyen csak akkor véletlen törött el, és nem apácska büntetett. Egy pillanatra meglep ahogy kitör és fél karral kapom el ahogy rám vetődik és megsimizem, amolyan megnyugtatóan. Nem félek, és nem vagyok ideges sem, ezt érezheti is. A düh és harag messze van, és már csak a derűs viselkedés marad amivel felpakoltam a motorra is. - Rossz vége? Dehogy lett! Az alfának tetszettél és természetesen itt maradsz velünk. Nem lett semmi bajom, ez holnapra semmi lesz, vagy ha alakot váltok tisztességesen. Sose sajnáld Fehérke - húzom vissza hogy megsimizzem, és alaposan megdönyözöm mint az erdőben is. Sharpeifarkas. - Szóval nyugodtan lakd be a szobádat, bár javaslom az ágyat az sokkal puhább mint a föld, vagy átjöhetsz hozzám is, de.... ott nem férsz be az ágy alá a cuccaimtól... - vigyorodom el, hiszen ott is mindenfélét tartok. Kardokat a tokjukkal, fegyver különlegességeket és a kedvenc távcsövesem is ott lapul. Na meg fél zoknik, bakancsok és ki tudja még mik...
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Vas. Május 27, 2018 1:21 pm
Enzo & Camea
Leave me alone…
Egészen eddig nagyon féltem és aggódtam, de a tény, hogy visszaengedték hozzám, valamiképp megnyugtat. Mondjuk az nem annyira, hogy szilánkosra törték a kezét. Első hirtelen felindulásom után azért igyekszem visszavenni magamból, ami mondjuk nem túl könnyű, tekintve, hogy mennyire felzaklatott a törött kezének látványa. -Azért ne próbáld meg bemesélni, hogy minden zökkenőmentesen ment, mert akkor nem lenne felkötve a kezed. Sínbe kell tenni minimum, ha szilánkosra tört akkor mindenképp váltanod kell, ha nagyobb darabokra akkor a helyére húzhatjuk. Jesszus már dagad! Van jegetek? Morgok rá egy kicsikét, miután halj szusszanással vettem tudomásul, hogy megint elkapott és az illata... észre se veszem, és az orrom a pólójában van. Kissé talán elgyöngülten hagyom magam dédelgetni. Furcsa ez a hím. Nagyon furcsa. - A-a szobámat? Ez az én... szobám? Döbbenten ülök le a fenekemre és nézek körbe. Miféle elbánás ez a foglyokkal? Mondjuk, akkor lehet, hogy... tényleg jól mentek a dolgok? - Még mindig nem értem, miért jó ez neked... Sóhajtom magam elé, s mellső mancsommal megdörgölöm az orromat, ezáltal igyekszem eltüntetni a szeme elől a zavarba jött pofámat, hiszen gondolatban rögvest átmentem hozzá. Mi a manó... hess gondolat, hess! Mire nagy nehezen felülkerekedhetnék rajta, a gyomorom olyat kordul, hogy belezeng a szoba. Lecsapott fülekkel, nagy szemekkel nézek le, majd Enzora, mialatt mancsaimat keresztbe teszem a hasam előtt. - M-most akkor el kell látnom magamat? Egyáltalán.. elhagyhatom a szobát?
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Szer. Május 30, 2018 6:31 pm
•• Camea && Enzo ••
Nem hiszem hogy sok minden van ami meglephet még, de az azért elég fura hogy Fehérke az ágy alá menekült a kényelmes ágy helyett és félve szűköl. Pedig érezheti hogy semmi bajom, és neki se akarnak ártani. Ryan nem rosszindulatú és biztos vagyok benne hogy semmit nem tett csak ide kísérte őt és becsukta az ajtót, még csak be sem zárta. - Nem? Akkor ez itt mi? - emelek le róla egy porcicát, de tényleg nincs olyan sok rajta mint amilyenre számítottam. Végül is tisztán tartjuk a szobáinkat, még ha vendégek se mindig lakják. A kijelentésére megrezzenek és nevetek egy kicsit. - Zökkenőmentesen ment, és nem volt semmi baj. Fasz voltam, ennyi történt és ennek fényében az alfa megbüntetett a hibámért. Tudod, telefonálnom kellett volna, de elfelejtettem, és az én koromban még nem lehetek feledékeny - vonom meg a vállam és én is érzem hogy mennyire dagad a karom, mert fájni is fáj. Harcos vagyok, nem panaszkodok hát. - Van jég, lent a konyhában. Sok rövidet iszunk és kell bele - legyintek, hiszen itt mindenki tisztességsen tud inni, és nem is ritkán tesszük ezt meg. Hanem mert megtehetjük. - Igen, ez a te szobád lesz ha velünk maradsz, márpedig maradsz egy ideig - válaszolok neki és megmozgatom kicsit a karomat. Leveszem a sálat a nyakamból és leeresztem a sérült tagom. Összehúzom a szemöldököm és a karom recsegni kezd a váltástól, mert lassan megjelenik a sűrű sötétszürke-ezüst bunda de csak válltól lefelé. Karmos manccsá alakul a karom és aztán vsisza is húzódik. Veríték gyöngyözik a homlokom, hiszen ez nem könnyű mutatvány, még nekem sem, és egynél többször nem tudok részlegesen alakváltani. Most pihennem kell egy keveset és veszek egy mély levegőt. - Persze hogy elhagyhatod. A konyhában van rendes kaja, de... előbb utóbb tényleg el kell látnod magad és újra emberi alakba bújni, mert ez így... nem túl praktikus - mosolyodom el, és a karom még fáj ugyan, de legalább már nem szilánkos. Bár nem is jó.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Szer. Május 30, 2018 9:48 pm
Enzo & Camea
Leave me alone…
Még mindig nem értem teljesen, hogy mi történik, de nagyon úgy fest, hogy akaratom ellenére szereztem egy ideiglenes családot. Nem vagyok boldog. Amennyire kivettem az alfa viselkedéséből, nem volt boldog. Ha nem volt boldog, akkor lehet hogy csak halottként távozhatok innen. Mondjuk ez is egy módja, de nem vagyok benne biztos, hogy az megfelel-e a kritériumoknak, ami szerint oda kerülnék, ahol a családom van. -Azt mondtad neki, hogy csak egy ideig egyeztem bele? Hogy aztán megyek a családom után? Mondtad neki? Nézek rá gyanakodva, miután állítása szerint minden jól ment. Nem vagyok róla meggyőzve, nagyon nem. Kissé félszegen tekintek körbe. Szóval kaptam egy szobát... mi a szöszt kezdjek vele? Éppen így nézelődöm, mikor észreveszem hogy leszedi a kötést. Aggódva vakkanok fel, orrommal szimatolom a karját, ami hirtelen elkezd bundát növeszteni. Az állam szó szerint leesik, nyitott szájjal nézem, ahogy a karja átváltozik, majd vissza. Egy ideig még így nézem hol őt, hol a karját, aztán megint őt... végül becsukom a szám és megrázom a fejem. - Milyen lehet... Dünnyögöm az orrom alá, de nem fejezem be a mondatot. Most eléggé elkezdett érdekelni, hogy hogyan is nézhet ki átalakult farkas alakban. Vajon sokkalta nagyobb mint én? Beférek kiskiflinek a nagy kiflije mellé? Vagy várj... miért is gondolkodok én ilyenen? Egyik mancsomat szinte menedékkeresésként helyezem az egyik térdére, miközben nézelődöm. A pocakom persze másként dönt, kell az a konyha. - Hozhattuk volna a nyuszit is... Nagyon szeretem a nyuszit... tudnék most is enni belőle, de túl messze van. - De nem akarok. Ha emberként halok meg az úgy nem jó. Dobbantok előtte a mancsaimmal a földre és megrázom a bundám. LEcsapom a füleimet és odébb sétálva, hátat fordítok neki, az ablakot nézem. - Meg hát... nem is emlékszem rá, hogy kell csinálni...
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Hétf. Nov. 05, 2018 4:26 pm
•• Camea && Enzo ••
Szerencsésen túléltük a találkozót, ami nem is volt olyan szörnyű és egy törött kar simán megérte az egészet, mert Cameának most szobája van és él és virul. A kis ijedelem meg nem vészes, még egyetlen farkas sem halt bele és nem ő lesz az első. A szoba padlóján ülünk egyással szemben és fehér szőre csak úgy vakít de egy két porfolt van rajta. - Mondtam neki hogy velünk maradsz. Jobban kell lenned és így semmi értelme nincs tovább menned. Ismerj meg minket Camea, adj nekünk egy esélyt - nézek rá szürkés kék szemeimmel, amik sose csillognak komolyan. Mi, ki, én? Mit jelent a szó egyáltalán? Elég ha azok tudják akik ellenségesek és rám támadnak, mert akkor küzdök mint a veszett fene, és szeretem a katonai kiképző táborokat is. Vannak olyanok, amik kifejezetten a magunkfajtáknak vannak és még mi is leizzadunk. Azok a kedvenceim. - Nyugalom, nem lesz baj - mosolyodom el, ahogy vakkant és szimatol, és hirtelen bunda csiklandozza az orrát. Képes vagyok részlegesen váltani de fárasztó ezért nem csinálom gyakran, és inkább teljesen átalakulok ha van rá mód. Koncentrálok, és megjelenik pár izzadsággyöngy a homlokomon, de sikerült lenyűgözni a őstényt. Hah! - Mi milyen lehet? - kérdezem ahogy óvatosan megmozgatom a karom és még meg-meg feszül az arcom. Fájdalmas lesz de az élet nem áll meg. Leeresztem. Ennyit a sérülésről, a fájdalom mellékes. Volt már rosszabb is. - A nyuszi már nem fért el a kezemben - mosolyodok el, és felkelek lassan, és őt is felveszem. Felteszem az ágyra mert miért ne? Hógolyónak néz ki a fehér ágyneműn. - Nem fogsz meghalni, oké? - ézek rá ahogy megropogtatom magam egy kicsit. - Lemegyünk vacsizni. Van egy csomó finomság még múltkorról. Majdnem mindenki jól főz itt - mosolyodok el és az ajtó felé fordulok. - Nem olyan nehéz. Csak el kell hinned hogy képes vagy rá, és képes leszel. Na gyere. Nem kell mindent egy nap alatt csinálni - invitálom és kinyitom az ajtót. Résnyire hagyom nyitva hogy egyedül is vissza tudjon jönni majd.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Vas. Nov. 18, 2018 11:57 pm
Enzo & Camea
Leave me alone…
Egy kicsit azért még remegnek a csülkeim, az alfájuk nagyon nagy és erős és egy kézzel szilánkosra törte Enzo karját, még az arcizma se rezzent bele. Nem akarok vele összeveszni, naaaagyon nem akarok. A válaszra felvakkantok, ezt már egyszer megbeszéltük! -Nem ebben egyeztünk meg, Enzo! Fujtatva rázom meg a fejem, némiképp egykedvűen. Miért is hittem, hogyan is hihettem egy vadidegennek? Még akkor is ha lehengerlő a mosolya, az illata több, mint pazar és a félszegen vad stílusa is és... áááácsi. Állj. - Semmi! Vágom rá ijedten, és még a hátsóm is a földre csapom, hogy haptákba üljek, mintha legalábbis rajtakapott volna valamin. Bár a tény nem enyhül, hogy nagyon érdekel a hímfarkas... de nem fogom megkérni, hogy változzon át... úgyse tenné meg a kedvemért. Minek is számítana az neki? Nincs köztünk semmi se, hogy megtegye nekem. Az imént láthattam tőle egy részleges alakváltást, semmi esélyem ellene... nekem olyat még sosem sikerült kiviteleznem, igaz csak kétszer próbálkoztam, aztán... aztán összedőlt a világom. Halkan nyüsszenek, ahogy az erős karok átfonnak s mintha talán egy kicsit belehajtanám a fejem ebbe az ölelésnek nem nevezhető mozdulatba, de aztán a ágyon kötök ki. Kicsire összehúzva magam pillantok fel rá. És most mi lesz? Mi lenne, hát morr. A hasam meg is adta a választ rá. Még jó, hogy nem látszik a bundám alatt a zavarom, oldalra sütött pillantással figyelem sunyiba az alakját. Nem tudok rájönni, miért vonzza ennyire a tekintetem. - Jó... menjünk... zavar a korgás. Szökkenek le az ágyról egy tompa hangzás kíséretében majd tipegek utána, szorosan a lábához simulva, félszegen nézelődve. Olyan nagy.. olyan zajos,.. olyan idegen itt minden. Csak a fejem rázom a szavaira. Nincs értelme átváltoznom, az nem egyezik a céljaimmal. ŐT is csak addig fogom érdekelni, amíg újdonság vagyok, aztán majd elfelejti, hogy ő hozott ide és magamra maradva eltűnhetek innen. Vagy élve, vagy holtan. Így lesz, ez bizonyos. Most azonban, csak rongyolok a konyha felé, amint megérzem a tipikus kajaillatokat, a hűtő előtt pattogok. Éhes-éhes-éhes.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Vas. Okt. 20, 2019 9:41 pm
•• Camea && Enzo ••
Egyáltalán nem parázok és érezhetően a farkasom is nyugodt a nyilvánvaló fájdalom mellett mert azért kellett némi belső tartás hogy ne rogyjak össze a fájdalom alatt, de hár hatszáz éves is elmúltam már, nem halhatok bele minden apróságba! Pláne nem egy ilyesmibe. Ahogy morog és vakkant báááájosan, hatezer wattos mosolyt villantok rá, hogy csak úgy ragyog a fejem körül. - Nem. Igazából nem egyeztünk meg konkrétan semmiben sem - vigyorodok el hiszen én a magam részéről nem ígértem meg semmit hogy be kelljen tartanom. Mert az adott szó kötelez, és nem szívesen szegem meg a szavam, de néha muszáj ezt is megtenni mert nem mindig alakul úgy az élet mintha kívánságműsor lenne. Pedig de jó lenne, tudnám élvezni hogy minden kívánságom teljesülne és lenne egy igazi német Tigrisem is. Dorombolhatna a papának. - Na ki vele Sharpei, csak akartál valamit mondani és itt kérem alássan szólás szabadság van - vigyorodom el, ahogy minden tudásom és akaraterőm bevetem hogy lenyűgözzem és szürkés bundát növesztek a törött karomra hogy helyrezizzenjenek benne a csontok és ne legyen fájdalmam. Látom hogy tetszik neki és így a karmos kezeimmmel is megsimogatom a szőrét hogy lássa, semmi baj sincs. A kezem működik és jobb lesz mint újkorában volt. - Jól van. Nyugi, nem hagylak éhen halni. Van egy csomó sült a hűtőben - mosolyodik el könnyedén ahogy kinyitom az ajtót és majdnem átesek benne megint. Mert a lábaim alatt settenkedik. - Nézd Camea, nem fog téged senki bántani itt, nem kell ennyire félned. Ez egy otthon, számunkra és remélem neked is ezt fogja nyújtani amíg itt vagy - mert itt marad, ez fontos. Nem engedem elmenni mert szükségem van rá. Nem tudom miért és hogyan, de ki fogom deríteni. Addig viszont maradnia kell. - Na. Mi lenne ha a kaja után kimennénk egy kicsit? Megmutatom neked a birtokot - javaslom hiszen a legszebb dolgok a garázsomban vannak. Motorok és kocsik. Kiveszek egy fél sült csirkét a háromból és leteszem elé tányérostól. Van még kettő ha éhes maradna. - Próbálj meg lassan enni jó? Ha egyszerre eszel sokat megfájdul a gyomrod tőle. Edd meg... és menjünk ki sétálni. Utána visszajövünk megint eszel egy kicsit jó? - simizem meg és csinálok egy kávét magamnak. Kell egy kis koffein az izgalmak után és nekitámaszkodom a falnak amíg lefő a feketém. Teszek veszek, és elpakolok pár dolgot, hiszen mindig az pakol aki épp ráér, nincs kifejezetten konyha felelős vagy szakács vagy ilyesmi.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Hétf. Ápr. 06, 2020 9:21 pm
Enzo & Camea
Leave me alone…
Jó hát nézzük meg a dolgokat a másik oldalról. Lett fedél a fejem felett, bár nem kértem, kapok kaját, bár nem kértem. Beletosztak egy falkába, bár nem kértem. Itt ez a mocskosul helyes idegesítő hím, bár nem kértem. Azt hiszem, ami másoknak szerencse, nekem csak üröm. -ENZO! Fúúúú, de kedvem volna leharapni a bokádat! Villogtatom a fogaimat, miközben prüszkölök az idegtől. Ez rohadtul aljas volt. Most nem mondja komolyan, hogy itt ragadtam akaratomon kívül? Na de ne mááá! - Nem! Most már azért se mondom el! Nyaljál sót! Feldühített most annyira, hogy pereg a nyelvem, de ettől még azért fizikálisan egy nagyra nőtt fehér nyúl vagyok jelenleg. Még a nyelvemet is kilógatom neki. Hogy a sün állna bele a farába. - Tényleg? Emelem meg az egyik szemöldököm csodálkozva, de végtére is... pocak nagyon morog és addig úgyse fog békén hagyni, sejtésem szerint. Így hát leszökkenek az ágyról és a lábai között kiporoszkálok a konyhába. - Neked az. Te hazai terepen vagy. Én nem. Vakkantom neki oda, persze, ő könnyen van,itt őt ismerik és tisztelik. Engem meg? Lehet desszertnek néznének. A következő mondatára azért felkapom a fejem és lesunyul a fülem. - Lehet? Nem törik el érte a másik kezed is? Kérdezem nyugodt hangot színlelve, miközben a hátsóm enyhén riszálja az ide-oda járó farkincám. A gyomrom viszont egyre több és hangosabb morgást produkál, most, hogy centikre vagyok a kajától. ahogy elém teszi a sültet, kb levegőt se véve harapok-rágok-nyelek. Aztarohadt de jól esik. Azonban a gyomrom annyira összement, hogy az előttem lévő adag felénél már csak nyalom a húst, de nem bírok többet enni belőle. A tál mellé fekszem és a pofámat nyalom tiszta fehérre. - Ez... finom volt. Köszönöm... Megyünk ki?
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Szer. Aug. 19, 2020 11:10 pm
•• Camea && Enzo ••
Az már jó jel hogy valamiféle érzelmeket produkál, még akkor is, ha jelenleg mérges rám. Majd elmúlik, általában senki nem tud sokáig haragudni rám, és már az apám is megbékélt a ténnyel hogy rossz voltam. Most ha itt lenne, ugyanúgy szisszentenénk egy sört és vállon bokszolnánk egymást. Csak a szokásos lenne. Felnevetek ahogy felprüszkül és a fogait villogtatja, és vissza villantom a sajátomat. Ezer wattos rocksztár mosolyban ahogyan azt kell. - A bokámhoz ragaszkodom még, és ne morogj Fehérke, nem áll jól. Vagyis, de mert látom hogy ég benned a tűz.... szeretem a tüzes nőket - kacsintok rá könnyedén, ahogy a konyhába vezetem. A központi hely, valaki mindig van itt, és valaki mindig főz ipari mennyiségben. Aztán a többiek jól felfalják. Lehet én is fogok csinálni valamit a napokbban, mert hát azért gyújtöm a jó pontokat is a nősténynél, és nem csak az erőmmel tudom lenyűgözni hanem mással is. - Hm, akkor ne mondd el, de úgyis meg fogom tudni - jelentem ki magabiztosan, hiszen én mindig mindent megtudok amit akarok. - Tényleg. Majdnem mindenki mester szakács, bár nekem csak két elvégzett kurzusom van de az nem számít, mert csak hobby szakácskodok. De jól főzök, a tesóm és apácskám is bizonyíthatja - mosolyodom el szélesen ahogy odaérünk lassan. - Nem, nem fogják. Ne aggódj értem - simogatom meg, és eléteszem a sültet. Látom hogy igyekszik lassan enni, de nem mindig sikerül neki és hamar ki is nyúlik a kövön. Belekortyolok a kávémba és felsóhajtok. Mennyei manna a sör után közvetlenül! - Jól van, most tarts egy kis szünetet. Ha visszajövünk majd eszel megint egy kicsit, itt senki nem éhezik - jegyzem meg és megiszom a kávém maradékét, bepakolok a mosogatógépbe és beindítok egy programot. - Na, gyere..... - indulok el a hátsó kert felé, és mielőtt kinyitnám az ajtót előtte megállok egy pillanatra. - Ne próbálj meg elszökni légyszíves. Nem fogoly vagy itt, és én... én tényleg szeretném ha adnál neke...nekünk egy esélyt - javítom ki magam, és kinyitom az ajtót. Kilépek a kellemes időjárásba, és kinyújtózom. Recsegni ropogni kezdek, és felveszem a szürke farkas alakját. Megrázom a bundám egy kicsit ahogy állati alakban is kinyújtózom. - Nos, a kertben sokszor grillezünk ott vannak a tűzrakó helyek. Aztán van egy erős részünk is ahol vadászunk... - indulok meg arra felé kényelmes tempóban. Figyelek, hogy elkaphassa ha épp menekülni akarna.
Tárgy: Re: I am fine! - Camea & Enzo Vas. Aug. 30, 2020 3:22 pm
Enzo & Camea
Leave me alone…
Nem igazán vagyok kibékülve a helyzettel, csőbe húztak nem is kicsit, hanem nagyon. S ezen a tényen az sem változtat, hogy órákig tudnám nézegetni a szemeit és az erős kezeibe bújva még dorombolni is megtanulnék. Mi? Nem, dehogy! Az éhség! Igen, hallucinálok és hülyeségeket gondolok, mert éhes vagyok. Igen, ennek van értelme. ennek csak így van értelme. Ettől független morgok rá még mindig, elvégre... ajh.. minek maradni? Minek avatkozik bele? Mivégre. -Annyira... gonosz vagy... Jövök láthatatlan zavarba a szavaitól, de inkább oldalra csapom a pillantásom a fejemmel együtt. Ez annyira igazságtalan, hogy nagyon. Eszem ágába sincs az orrára kötni, hogy mennyire nagyon érdekel a farkasalakja, a végén még azt hinné, hogy... hogy... ümm... hagyjuk. - Az érdekes... Dünnyögök az orrom alá, nálunk a hímek nem igen foglalkoztak a konyhaművészettel, mondjuk sosem voltak rákényszerülve, mi lányok mindig bitoroltuk a konyhát szóval nem jelenthetem ki teljes bizonyossággal, hogy nem tudtak főzni. Mert hát lehet hogy tudtak, csak nem fértek oda. Meg mondjuk... ugyan mindegy már. az a simogatás... azz... a velőmig hatolt, ha lúd lennék, most lúdbőröznék bizonyosan. Még jó hogy nem az vagyok. - Oké, akkor a másik felét majd visszaúton. Riszálom meg a hátsóm kissé izgatottan, hiszen már előre is fut összea nyál a számban, holott épp az imént nyaltam össze a sültet, hogy biztos tudják, az még megevésre fog ítélődni. Még ma. Remélem. Jajj, már csak a szemem kívánja. - Jövök! Élénkülök meg, hiszen kivisz a levegőre... most majdnem mintha sétálni vinne... de engedjük el ezt a gondolatfoszlányt. Lába között kisomfordálok ahogy eddig is, leülve az ajtótól nem messze pedig a lágy szellőt élvezem, mi a fehér bundámba fúj árkokat. Éppen azon gondolkodok mit is akarhatott valójában mondani, mikor megakadt a mondatban, mikor ropogást hallva nyitom ki a szemem és lám... Bár így teljesülne minden csendes kívánságom. Bár... ne telepedne köd szépen lassan az elmémre. Tágra nyílt pupillákkal figyelem az alakját, az erős lábait, dús szőrét a hátán, mennyivel nagyobb termet, mint én vagyok...! A farkas bennem pedig megveszik. Lassú léptekkel, kissé laposkúszásban közelítek felé, mindig csak egy lépés. Figyelem a vonásait, a sziluettjét, hallom dallamos hangját. Aha, biztos. Szimat-szimat. Teljesen elnémultam, és ami ijesztő hogy észre sem veszem igazán, félköröket írok le körülötte. Nézem egy kicsit balról, majd nézem egy kicsit jobbról, de mindig mögötte maradva, hogy ne lássa..mennyire megbabonázta a nőstényt bennem.
Kezdőlap
