A Végzet Ereklyéi könyvsorozatra épülő frpg.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

új hozzászólások
by Dorothea Coldstone Yesterday at 1:38 pm



by Siri Nathanael Hétf. Nov. 20, 2017 4:44 pm

by Siri Nathanael Hétf. Nov. 20, 2017 3:21 pm

by Valerian King Hétf. Nov. 20, 2017 1:44 pm

by Aedion Ancarth Vas. Nov. 19, 2017 8:55 pm

by Clary Fray Vas. Nov. 19, 2017 11:58 am

A hónap reagolói
Pandora
 
Dorothea Coldstone
 
Caleb Blackarmour
 
Crag Marshall
 
Norman Crosseria
 
Ruko Masashi
 
Mark S. Crawley
 
Valerian King
 
Sammael
 
Deirdre C. Thuileann
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Music box

Share | 
 

 Siblings on the run - Sybil & Adam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Adam Vincent Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Siblings on the run - Sybil & Adam   Hétf. Júl. 03, 2017 6:56 pm



Sybil & Adam
Hosszú napom volt, fáradt vagyok és elegem van mindenből. Szerencsére Aedionnak valami dolga akadt, mert hát ő is dolgozik és éppen nincs itthon a legnagyobb örömömre. Így nyugodtan vághattam le magam az előszoba közepén, hogy azóta sem kellett mozdulnom, mióta hazajöttem. Nem mozdultam a magzatpózból a padlón, pedig Sybil lassan meg fog jönni és arra azért fel kéne kelni a földről.
Tudom, hogy kötelességtudat hozza szinte minden nap ide, és főleg sajnál, de igyekszem ezzel nem foglalkozni. Így is éppen eléggé fájok mindenhogy, hogy még a húgom miatt is bűntudatom legyen. De annál sokkal jobban szeretem a jelenlétét és az örökös vidámságát, hogy visszautasítsam a látogatásait. Azt a minimális erőt és lelket ő tartja bennem, mert az angyal csak lerontja még azt is, ami kedvem lenne. Mondtam már, hogy nem igazán örülök a tollashátúnak a lakásomban?
Annyi dolga van viszont mostanság az érettségi és felvételi miatt, hogy mondtam is neki, inkább tanuljon és gyakoroljon, velem nem kell foglalkoznia. Meg is látszik az elmúlt pár hétben a kedvemen, mennyire hiányzik a lány az életemből, de a világért sem ismerném be. A fű mindenen segít és amíg a fotósok meg a menedzserek nem veszik észre a változást, addig nem is érdekel.
Lassan azért összekaparom magam, hogy ne ott találjon meg a húgom és bevánszorgom a konyhába, hogy kávét főzzek. Szinte csak az tart ébren és életben, de kit zavar.
Outfit@Music


A hozzászólást Adam Vincent Kane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 14, 2017 9:51 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Hétf. Júl. 03, 2017 7:45 pm



Adam & Sybil@


Az ágyamban ülve meredek előre, reggel 6 van. Menten meghülyülök. Tudom, tudom, fontos a vizsga, fontos a felvételi. De mikor lettek ezek fontosabbak, mint Adam? Mint az én drága agonizáló bátyám, kinek a csak és kizárólagos kedvéért vagyok ilyen vidám kis hülye? Nehehheeem, ilyet nem játszunk. Kapom is el a telefonomat és íziben pötyögök neki egy zsömlét (sms->sömi->zsömle), hogy ma hamarabb jövök el óráról és felmegyek hozzá. Igazából a reggeli felismerés miatt szinte tűkön ülve vártam az órák és a különórák végét. Nagy puncsolások közepette kéredzkedtem el hamarabb a tanártól, hogy beleférjen még a bátyám megnyunyurgatása a mai napba. Mert bele kell férnie. Szerencsére most kapóra jött a megszállottságom, így mivel eddig egy percnyi óráról sem hiányoztam, elengedett. Pillantásom végig a falra szerelt órán függött. Gyerünk már… gyerünk! Mikro letelt az idő, úgy rohantam ki, mint a gyalog kakukk. Csak úgy porzott utánam a terem! Szerintem ilyen jó időt még nem futottam, főleg hogy mezítláb nyargalok keresztül a városon, mert ha a szokató magas sarkúmban kellene jönnöm, holnapra se érnék ide. A liftet se várom meg, lépcsőn nyargalok fel, mint valami versenyló, kellően ki is fulladok, mire felérek. Méterekről nyúlok a kilincsért, majd odaérve lenyomom, és betessékelem magam. Csak így lazán, se puszi se semmi, megyek körbe minden szobán, mint egy dúvad, legalábbis amennyire zihálok a futástól, úgy tűnhet. Végül a konyhában találok rá szöszmötölés közben, szóval… bocccsi. Gondolkodás és nagyobb fékezés nélkül lendülök tovább a kihúzott széken és Adam nyakába ugorva felborítom mindkettőnket. A pólójába temetem az arcom, úgy lihegek majdnem, mint egy asztmás, emiatt nem túlzottan tudok beszélni, de nem is akarok. Csak szorítom őt magamhoz, és szívom be az illatát, amit a büdös füstön át is kiérzek. Mert ő az, az ő illata, az én bátyám. Dünnyögök pár dolgot a ruhájába, mint a hiányoztál és mizu, és társai, de 99%, hogy egy mukkot sem fog érteni belőle. Nem baj, így is szeretlek te kis tökkel ütött! Így maradok pár percig, amíg meg nem telítődött a lelkem a jelenlétével, majd felemelem a fejem és villantom a babavigyort.
- Na, hiányoztam Vinniebogyó?



A hozzászólást Sybil Cassie Kane összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 17, 2017 12:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adam Vincent Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Pént. Júl. 14, 2017 9:46 am



Sybil & Adam
Annyira szívesen maradnék itt a padlón fekve, hogy a falat bámuljam, de nem lehet. Egyrészt, mert Aedion, ha így lát meg, még képes és szó szerint belém rúg, hogy keljek már fel és nem engedhetek meg magamnak egy lila foltot, másrészt, a húgom nem láthat meg így. Arra mindig is nagyon figyeltem, hogy ő a lehető legkevesebbet tudjon az egészből, de persze előle hiába rejtenék bármit is. Legalább azt ne lássa, mennyire vagyok lerobbanva, vagy milyen, mikor le vagyok szállva. Az kéne még csak, hogy neki is találkoznia kelljen a felnőtt világ rideg valóságával. Nem, őt meg akarom ettől kímélni. Felszedem magam tehát a földről, bevánszorgok a konyhába és elkezdek kávét csinálni.
Egy nagy bögre feketével a kezemben ülök le és egy perccel később már be is esik az ajtón. Nézek utána a székemből, ahogy végigrohan a lakáson, hadd szaladgáljon, ha ennyi energiája van, nekem aztán nincs. Végül beront a konyhába is, miután nem talált a lakás többi részében és azonnal az ölemben landol. Még jó, hogy leraktam a bögrét, mielőtt rám vetette magát, különben most mindent beterített volna a fekete lötty. Olyan lendülettel képes közlekedni, hogyha reflexből nem támasztom meg magam a konyhapultban a szék dőlésének legkisebb jelére, biztosan a földön kötünk ki a felborult ülőalkalmatosság alatt.
Valamit motyorászik a pólómba, de szó szerint semmit nem értek belőle, de nem is kell, ilyenor elég szokott neki lenni, ha csak ölelem és majd úgyis megismétli érthető formában. Simogatom a haját, amíg levegőért kapkod és lassan lecsillapodik. Végigpillantok rajta, az én csodálatos húgocskám, aki képes volt mezítláb végigrohanni a városon.
-Végtelenül, te kis maszat. De ugye nem mezítláb szaladtál idáig? -kérdezek rá, mert minden jel erre utal és mert felelősségteljes nagytestvér lennék, vagy mi.
-Na mesélj szépen, hogy megy a suli? Kérsz kávét? Van friss -intek a gőzölgő csoda felé és visszadöntöm magunkat függőleges helyzetbe, mert még mindig a szék hátsó lábán egyensúlyozom.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Szomb. Júl. 15, 2017 7:16 pm



Adam & Sybil@


Bátyókám mint mindig, most is nagyon okos és elővigyázatos volt. Ebben mondjuk sokat segített, hogy tudta, fogok jönni. Nem heccből küldözgetem én neki az sms-eket, még ha sokszor lusta is rájuk reagálni… bár véleményem szerint olyankor szimplán csak ráalszik a telefonra. Legalábbis, szeretném ezt hinni. Ettől függetlenül a bejelentett szélvihar megérkezett szerény személyem fényében és én hű vagyok a nevemhez. Fél perc alatt bejártam az egész lakás összes kis zugát. Természetesen Murphy törvénye, hogy az én egyetlen nagy tesóm az utolsó helyen lesz, ahol keresem. Ha itt kezdtem volna, akkor most ott lenne, ahol egyébként kezdtem a keresést. Ez ilyen nonszensz dolog, de ez van. Én pedig lihegve, kifulladva és az utca porától felfegyverkezett, sötétre koszolódott talpammal nyargalok be és csomagolom be magam az ölébe. Akárki akármit mond, ez a világ legjobb helye. Reklamációt és fellebbezést pedig nem fogad a bíróság. Dünnyögök és motyogok, ő meg csak simogat. Feltehetően azzal a babavigyorával, amivel ilyenkor néz rám. Tudom, mert egyszer lesekedtem a falitükör segítségével. Barátságok 2-3 percet töltök így el, kell is ennyi, mire helyreáll a légzésem és megtelik a lelkem az illatával. Kérdésemre megfelelő választ kapok és előszelét egy rápirításnak. Édesen pillogok, elégedetten a mondat elejére, aztán meg megtornáztatva a szemem egy félkörben végignézek mindent. Fél szemforgatás, ami megállapodik a bal felső konyhasarokban.
- Aaaaa, neöööömh?
Ez egy kérdésbe oltott ál-válasz volt, meg igazából elég a majdnem fekete talpamra pillantania, és megkapja a választ. De lecseszni nem ér érte, hiszen hozzá siettem! Az mentesít úgy nagyjábóóól… minden alól. A kérdésére vigyorgok és nagyban bólogatok a fekete kérdéskörére. Hogyne kérnék! Főleg, ha nem nekem kell csinálni.
- Ühüm, sok tej, sok cukor!
Jó, igazából ez nem nevezhető kávénak, de hát én még kicsi vagyok a keserű dolgokhoz. Mindettől függetlenül ugyanúgy csüngök rajta és nem engedem el a derekát, bármit is csinál, én végig ölelni fogom, maximum váltogatom, hogy elölről, oldalról vagy hátulról. Persze a helyváltoztatáshoz sem fogom elengedni.
- Bitang nehéz, de élvezem! Fáj a lábam és a vállam, de egész jól haladok. A tartásomon még javítani kell. A tanárnő azt mondta, nem árasztok magamból kellő mennyiségű szexualitást.
Igen, most várom, hogy felröhögjön, miközben ezt édesen pillogva rá mondom a mellkasáról felnézve. Aztán az arcomat dörgölöm a pólójába.
- És te? Mostanában sok a felkérés? Melyik magazint kell legközelebb megvennem? Tollaska dolgozik?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adam Vincent Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Szomb. Aug. 12, 2017 11:22 am



Sybil & Adam
Ha már ennyi energiája van, akkor hagyom, hogy végigrohanjon mindenen, amúgy is előbb végez azzal, mint eljutna hozzá, ha utána szólnék. De már itt is van az ölemben és a szinte fekete talpa egyenesen rám vigyorog, miközben próbálja letagadni a tényt, hogy mezítláb jött idáig. És az iskolája nem éppen a sarkon van.
-Ahha, én meg elhiszem neked. Kapsz kávét kávét, ha megmosod a talpad. Mit szólsz? -ajánlok üzletet, tudom, hogy odáig van a kávéért és hajlandó mosakodni érte. Amúgy is kapott volna, de így legalább tiszta is lesz. Ha már nem akar elereszteni, akkor vele együtt kászálódom fel a székről, hogy előkotorjam az itteni kedvenc bögréjét, mert ide is létesítettünk egyet, nem csak az anyja lakásába.
-Tudom még kishúgi. Na, hess hess, mire megmosakodsz, kész is lesz -kuncogok és megboopolom az orrát. Még mindig alacsony hozzám képest, de biztosan le tudna nyomni, ha most próbálnék meg birkózni vele. Régen, amikor kicsi volt még könnyen ment, de most már sokkal jobb az erőnléte, mint az enyém. Nem is nehéz annál jobb lenni.
Arra a szexualitás kijelentésre elfojtok egy röhögést, persze rosszul. Az én húgicám és a szexiség, na persze. Ha úgy nézzük, még én sem vagyok az, de engem nem is azért fizetnek, szóval... Ja.
-Tollaska dolgozik, hála az égnek. Most éppen a Guccinak készülnek fotók, de hogy hol lesznek azok megjelentetve, ne is kérdezd, ötletem sincs -mosolyodom el féloldalasan, ahogy a cukorért nyúlok, hogy a tartó felét belapátoljam neki a kávéba.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Szomb. Aug. 19, 2017 10:16 pm



Adam & Sybil
Szerintem teljesen meggyőző vagyok és az a fekete koszréteg a talpamon mindössze… káprázat. Úgy bizony. Nincs is ott, csak úgy tűnik. Szóval teljesen ártatlan vagyok mindenben, én csak a bátyót ölelem főállásban, a többi nem számít.
- Ümm… nem lehetne., hogy csak simán kapok kávét?
Pillogok rá nagy szemekkel, bár tisztában vagyok vele, hogy ez szinte mindenkin működik, kivéve rajta. Adam túl jól ismer, és sajnos már kinőttem abból a korból, hogy ezzel lekenyerezzem. Húzom is a szám rendesen, mert bár csábít a jó tejes fekete, de ahhoz el kéne engednem a bátyókám derekát. Ahhoz meg nagyon-nagyon nem fűlik a fogam.
- Naaaa, légyszi, léééégysziiiiii!
Dobom meg egy kiskutya szemes támadással, bár nem bízom a sikerben. Sőt, tudom, hogy nem fog sikerülni. Ennek fényében ajkaimat lebiggyesztve mérlegelek, hiszen elkezdte megcsinálni a kávémat s bizony a kibontott csomagolásból csak úgy árad a kávéillat az orromba. És csiklandozza is rendesen, a mocsok.
- Jólvanna…
Dünnyögöm végül megmozgatva a nózimat, s legalább akkora slunggal röppenek ki a konyhából a fürdőbe lábat mosni, mint emilyen tornádóként érkeztem. Szerintem egyéni rekordot döntöttem, ami pedig sanszosan a világrekord, de most nem akarok ezzel villogni. Majd máskor. Persze megmosom a lábam, mert ezt kérte. azt nem tette hozzá, hogy meg is kell törölnöm meg amúgyis az csak több időmet veszi el tőle, szóval teletapicskolom a lakását a vizes lábnyomommal és visszacsimpaszkodok a derekára, most hátulról, mert hát életmentő feketét csinál, eközben meg nem zargatjuk.
- Remekség! Akkor most csak az enyém vagy.
Csillog a szemem a gondolatra, az arcomat dörgölöm a lapockái közé. A válasz többi része kissé elszontyolít, most megint lesz egy csomó kutatómunkám, nyálazhatom át az összes magazint.
- Azért a húgocskádra való tekintettel igazán megkérdezhetnéd, hogy hol jelenik meg, mert most az összes létező magazint figyelnem kell, hogy ne maradjak le róla.
Fújom fel az arcom pufira, jelezve ezzel is a rosszallásomat. Valószínűleg nincs róla fogalma, mi megterhelő egy rakás magazint átbújni nap, mint nap a képeire vadászva, de az is lehet, hogy csak direkt szekíroz ezzel. Ki tudja, ki tudja. Én a hóna alatt kukucskálok előre, nézem, hogy áll elkészülésében a kávém.
- Te is iszol velem? Úúúú, képzeld! Nem is meséltem még! A múltkor zárva volt a terem egy csőtörés miatt, és másik stúdióba kellett mennem. Te, hogy ott mennyi felfújt hólyag volt!
Most ennek kicsit panaszkodás szaga van, mert ami azt illeti, az is. Szerintem azok se mosogattak még el egy kanalat se életükben, nemhogy tányért. Bwah, fennhéjázó hörcsögök. Aztán eszembe jut még valami.
- De képzeld, találkoztam egy fiúval. Tök rendes srác volt!
Meg nem ember, de ezt a kis részletet taláááán… nem említem meg neki. Megint csillog a szemem, hiszen ő volt ott az egyedüli kedves teremtmény abban a táncstúdióban, ráadásul egy hatalmas problémámat sikerült 5 perc alatt megoldania, szóval elmondhatom magamról, hogy találtam egy ügyes és kedves táncost. Ez pedig, tekintve a körülményeket, csodának számít!

Outfit ©Music
Note:Remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adam Vincent Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Hétf. Szept. 25, 2017 9:28 pm



Sybil & Adam
Az akaszkodó Sybil teljesen normális jelenség ebben a lakásban, csak tudnám, miért ragaszkodik ehhez ennyire. Hiszen lát, nem fogok eltűnni egyik pillanatról a másikra, de hát Sybillnél ki tudja, mit miért csinál.
-Nem -nézek rá szigorúan, de nem csúnyán. Tudom, hogy az anyja sokmindent megenged neki, igaz, hogy nem kényezteti el, de azért nem is kell neki vinnie a teljes háztartást egyedül. Persze Húgi egész nap táncol és tanul, ezért nagyon el tud fáradni a nap végére és nem is lenne ereje semmit csinálni, de azért legalább a lábát mossa meg.
-Nemmmm -ismétlem meg, ezzel felettem nincs hatalma már. Túl régóta nézem ezeket a pillantásokat, immunis vagyok rá. De végül sikerül meggyőzni és elszalad fürdeni, amíg csinálom a kávét neki. Túl gyorsan végez, nekem ez gyanús és meg is látom a vizes nyomokat sorban a padlón egészen idáig.
-Sybiiiiiiiiiiil.... -nyögöm és sóhajtok, de végül csak egy guriga papírtörlőt nyomok a kezébe, hogy törölje meg a lábát, ne vizezzen mást össze vagy csússzon el nekem. A többi nem érdekel, az majd megszárad.
-Sorry Húgi, nem mindent kötnek az orromra, nem a modell dolga az ilyen sokadik munkánál, hogy melyik magazinban fognak megjelenni a képek. Amúgy is drágák azok az újságok -jut eszembe, igaz hozzám csak úgy vágnak néha párat, mert felesleges nekik, azokat is Sybilnek szoktam adni, hadd örüljön. Nekem azok nem kellenek, a többi modellt ismerem és látom őket eleget, a tartalom nem igazán érdekel.
-Persze, hogy iszom -Közben elkészült az övé és hallgatom a meséjét, amíg elkészül az enyém. Az már gyorsabb lesz, mert olyat iszom, mint az övé, csak cukor és tej nélkül. Tömény feketén iszom a kávét, amolyan önsanyargatásként. Tulajdonképpen még élvezem is.
-Tényleg? Akkor szerencséd volt. És milyen az a fiú, jóképű? Tetszik? Elverjem? -kuncogok a bögrémbe, ahogy leülök vele a székemre és egy pillanatra eljátszom, hogy milyennek kéne lennem, ha rendes bátyja lennék. De nem vagyok az sajnos.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sybil Cassie Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Csüt. Okt. 05, 2017 3:57 pm



Adam & Sybil
Tudom, hogy imád, legalábbis, muszáj neki, szóval egy pillanatig sem akadok fent azon, hogy mezítláb, vizes tapmancsokkal sasszéztam végig a lakásán. Úgyis szeret, úgyse szid le igazán, én meg ezzel pofátlanul visszaélek. A hangjára csak egy evil grin a válaszom, miközben megrántom a vállaim. Ez van bratyó, még mindig nem szoktad meg? Ejj-ejj. Azért elkapom a felém repülő papírtörlőt és pár szeletet letépkedve a földre dobok, és ráállva szökkenek Adam mögé, és újfent rácsomagolom magam a hátára. ez valamiféle sajátos igényem, ha már anyám cseppet sem naprakész ösztöne kudarcot vallott a féltestvérem befogadását illetően. Néha elgondolkozom, rosszul tettem-e, hogy akkor rábeszéltem a költözésre, lehet a mai napig azt hiszi, nem akartam őt otthon látni? Nem, csak nem, azt nem akarom! Szorosabbra fonom az ölelésem és csüngök rajta tovább. Sokkalta egyszerűbb lenne, ha nem laknánk két különböző helyen. Elvégre, tudom, hogy beteg ahogyan azt is, hogy tehetetlen vagyok ezzel szemben. Őszintén szólva minden reményem a házi tollaskánkban van. Ha Aedion, egy angyal nem képes összekaparni őt, akkor én, mint teljesen haszontalan és oktondi kishúg… labdába sem rúghatok. Eleinte nagyon fájt, eleinte görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy megoldom egyedül is, hogy meg tudom őt gyógyítani. De az idő, az eltelt évek nem ezt mutatják… Semmit sem érek, nem jelentek gyógyírt a fájdalmára, hiába osztozunk ugyanazon az akaratlan képességen. Nevezzük inkább átoknak, Adam esetében mindenképp. Ez a fájdalom lassan kétségbeesésbe fulladt, s talán csak önmagam nyugtatására jöttem ide szinte naponta, de maximum kétnaponta. Görcsösen akartam még mindig az élete része lenni, még távolságunkban is, még így is, hogy egy angyal vigyáz rá, s igyekszik visszaterelni az élet naposabb oldalára. Nem tudom, hogy nem akarja, vagy nem tudja meglátni azokat az apró csodákat, amitől olyan szép a világ. Lehet, hogy azok a dolgok, amiket mindketten látunk, teljesen leárnyékolják az érzékenységét. Bár gyanítom, inkább Adam zárja be magát. Sokszor még előttem is. Nem tudom, mikor játssza el, hogy jól van, és mikor van az, amikor esetlegesen tényleg jobban van. Igaz, minden csúcsot követ egy völgy. Én pedig ott ülök a kispadon, s aggódva, sírva nézem mindezt, mert másra képtelen vagyok.
- Fene belé… tudom, hogy drága, erre szoktam gyűjteni a zsebpénzem.
Döntöm oldalra a fejem, kiszakítva magam a gondolataimból s visszakapcsolódva a vele töltött valóságba, még ha olyan illékony is. Az elkészült kávét vigyorogva veszem a kezembe, hisz eldöntöttem, bármi is nyomja a lelkem vagy a szívem, Adam azt nem fogja látni. Ő csak az örökkön örökké búgócsiga, cserfes és mosolygós kishúgát fogja látni.
- Igen, az volt!
Bólogatok nagyban, majd belekortyolok a kávéba és elégedett nyünnyögéssel nyelek belőle pár kortyot. A kérdésére meg nagyra nyílt csipákkal, értetlen döntöm oldalra a fejem.
- Őőő… nem tudom. Nem néztem.
Pillogok rá nagy szemekkel, mert hozzá kell tennem, fogalmam sincs mi számít jóképűnek. Mármint, sosem nézem az ilyesmit, meg nem is érdekel. Nekem most táncolni kell, nem érek én rá ilyen fura dolgokra.
- Tehetséges táncos, elakadtam a koreómban és ő pár perc alatt megtalálta mit rontok el! Képzeld, most már végig tudom táncolni rontás nélkül! Megmutassam?

Outfit ©️Music
Note:Remélem tetszik :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adam Vincent Kane


avatar


Hozzászólások száma :
22

TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   Szomb. Nov. 04, 2017 3:39 pm



Sybil & Adam
Tényleg imádom a húgomat, ő az életem fénye és a maradék szépség, amit a mindennapokban látok, de érzem, hogy valami nem jó. Alapvetően egy energikus folyton vidám lány és tudom, hogy mindent megoszt velem, ezért kezdtem észrevenni, hogy az utóbbi években nem mondta el nekem, ha fájt neki valami, rosszul érezte magát, vagy bármi baja volt egyáltalán. Azt hiszitek nem veszem észre? Talán direkt nem figyelek semmire, de a húgomra igen. Rá mindennél jobban. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen, nem akarom, hogy tönkre tegyem a jövőjét, csak mert a testvére egy drogos lecsúszott művészlélek, aki nem képes összekaparni magát. Éppen ezért igyekszem nem mutatni neki, mennyire rosszul vagyok néha, legalább addig úgy teszek, mint aki normális, amíg itt van. Remélem egyszer megnyugszik, hogy minden rendben és akkor nem kell többet aggódnia miattam. A tollagyú jelenléte neki többet segített, mint nekem, mert így legalább kevésbé félt engem, és koncentrálhat a saját dolgaira. Remélem.
Lefejtem a hátamról a drága húgomat, hogy le tudjak ülni tőle és rögtön az ölembe húzom, amint letettem a csontos fenekem. Úgyis ott kötne ki két másodperccel később, akkor már önszántamból helyezem el ott, így könnyebb.
-Pedig te láthatod élőben is a modellt, amit mások nem mondhatnak el magukról -kuncogok, ahogy megböködöm az arcát. Amolyan cuki vagy tesó módon, hiszen mégiscsak én vagyok bátyja, illik is néha úgy viselkednem. Feleslegesnek tartom megvenni azokat az újságokat, még ha csak miattam is teszi. Túl drágák ahhoz képest, hogy nincs keresete és nincs benne annyi tartalom, hogy megérje őket megvenni, hiába vagyok bennük.
-Na, akkor örülök neked, hogy jót fogtál ki ott -támasztom az állam a feje búbjára, így félig átölelve a testvéremet. Majd el is kuncogom magam, ez jellemző Sybillre, hogy annyira el van merülve a saját kis ártatlan dolgaiban, hogy nem nézi meg az ilyesmit. Simán el tudna menni akár Johnny Depp mellett is, ha az éppen nem Jack Sparrow kinézettel mászkál az utcán.
-Ügyes vagy, Húgica! -borzolom össze a haját a szeretetem jeléül és villantok rá egy fáradt mosolyt. Jó hallani, hogy olyan leles mindig, főleg, ha táncról van szó.
-Persze, mutasd -engedem el az ölelésemből, hogy felállhasson. Nem tudom, mennyi hely kell neki ehhez, lehet, hogy át kell mennünk a nappaliba, hogy bemutathassa. Most éppen nincs semmi a padlón, néhány napja takarítottam, szóval nincsenek széthagyott ceruzák, lapok és festékek mindenfelé. Hm, kéne egy cigi, de majd ha már nem lesz itt Sybil, vagy legalábbis később.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Siblings on the run - Sybil & Adam   

Vissza az elejére Go down
 

Siblings on the run - Sybil & Adam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Part 14 / 12
» adam warren
» Adam Cooper

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: Adam V. Kane takaros lakása - Manhattan-