Árnyvadászok

Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk

Latest topics





by Leo Wrímans Yesterday at 9:19 pm

by Adam Vincent Kane Yesterday at 8:39 pm


A hónap reagolói
Alan Bret
 
Caroline Wood
 
Hayde Carter
 
Nicholas Russo
 
Cheza Roah Sails
 
Nathan Hyde
 
Camilla Wander
 
Patricia Devlin
 
Dante di Canio
 
Harmonia Eir
 
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Statisztika
Angyal: 2
Árnyvadász: 16
Boszorkány: 16
Démon: 5
Hellequin: 2
Tündér: 5
Mondén: 15
Vámpír: 17
Vérfarkas: 31
Music box

Share | 
 

 Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
78
Age :
34

TémanyitásTárgy: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Vas. Ápr. 08, 2018 12:22 pm

Három hete dolgozom. Három hete, minden nap rengeteg ember közt, szűk helyeken. Úgy érzem megfulladok, vagy belebolondulok. A főnököm kedves, mindenben segít és szépen haladok a betanulásba, csak a pánikrohamaim jöttek újra elő. Tíz percenként kirohanok az utcára, hogy levegőhöz jussak, és visszaszoktam a dohányzásra, mert kellett valami, ami megnyugtat. Kevesen dolgozunk itt, de a kollégák éppen emiatt nagyon közvetlenek. Túlságosan is, főleg az egyik férfi. Nem bunkó, csak nálam nem annyi a tisztes távolság, mint egy normális embernél. Persze Nicho minderről nem tud. Ahogy arról sem, hogy megint elővettem a késemet, de ezúttal nem csak dobáltam, hanem magam ellen fordítottam. Jól esett, rá kellett jönnöm, hogy hiányzik a fájdalom, mert megnyugtat. Ez az egyetlen érintési mód, ami tökéletesen le tud higgasztani. Hiába próbálkozom, Nicho ölelése, még mindig fájdalmas, pedig egyre jobban kötne hozzá valami, de az elmúlt hetekben kerültem őt. Nem akarom, hogy így lásson. Gyakorlatilag egy ideg roncs vagyok. Hiába Camillának köszönhetem, hogy felvettek, de visszatértem a régi ruháimhoz. Nem akarom az újakat összekoszolni és a városban még nagyon is hülyén érzem magam, amikor megnéznek. Így is megnéznek, de legfeljebb szánalom tükröződik az arcokon, nem pedig valami gonosz fantáziálás. Ráadásul nem tudok aludni. A rémálmaim nem múltak el és reggel fel kell kelnem, ezért nem tudom kipihenni magam. Mindenféle altatókat és nyugtatókat veszek be esténként, amik aztán úgy kiütnek, hogy világomat sem tudom és reggel is még nagyon tompa vagyok. Egyet azonban köszönhetek a melónak, hogy többször változom át és csak rohanok az erdőben, mert a farkasomnak kell a mozgás és így én is elfelejthetek mindent. Ráadásul ez az egyetlen mód jelenleg, amikor normálisan tudok beszélni bárkivel is, és végre ügyesedek a vadászatban és mindenben.
Csak kavarognak a gondolataim és a gyomrom és próbálom kiprüszkölni az édes cukrászillatot az orromból, ahogy megyek az utcán céltalanul. Elhagyottabb, csendesebb helyek felé igyekszem a lábam visz és nincs megállás. A gyomrom is hajt, legalább 3 kilót fogytam, amióta be kell járnom a városba és a mozgást is elhanyagoltam, de most nem vágyom másra, csak egy forró fekete kávéra. Már van egy "székhelyem" ahova be szoktam térni munka után és itt várom meg Nichot, mert ragaszkodik hozzá, hogy haza cipeljen. Nem is értem, hiába mondom neki, hogy nem kell, maradjon csak nyugodtan. Ő akkor is jön és elvisz, pedig neki is kell "dolgozni", vagy legalábbis edzenie, és néha úgy rohan el, csak hogy engem haza szállítmányozhasson. Pedig el akarom kerülni a vizslató, aggódó tekintetét, mert nagyon fáj, hogy így kell látnia, és minden este a szemébe kell hazudnom, hogy minden jó lesz és ne aggódjon. Neki köszönhetem az állásom, nem akarom elcseszni. De legalább a süti díszítést élvezem, amikor leülhetek egy asztalhoz és egyedül dolgozhatok. Persze mindig rám szólnak, hogy egyformára csináljam őket... De hát úgy a szép ha sok féle van, nem?
Nagyot szusszanok, ahogy megállok a kávézó előtt, majd benyitok lassan és az ajtó fölötti kis csengő jelzi, hogy megérkeztem. A szokásos, eldugott kis asztalkához megyek és örömmel nyugtázom, hogy nincsenek sokan. Ez a jó itt, hogy alig vannak. Ide jön, az a kedves arcú lány, aki mindig mosolyog és rendelek egy cappuccinot, nem élek nagy lábon, igyekszem tartalékolni a pénzemet. Nem sokára meg is kapom és élvezettel kortyolok bele a csészémbe. Felnézek, amikor újra nyílik az ajtó és ahogy meglátok egy fiatal, zöld szemű srácot, amint belép, majdnem visszaköpöm a kávémat. Krákogva, igyekszem megnyugodni, de ez az illat, ezek az energiák, a szeme... az arca... Basszus.. Nem létezik! De egy pillanatra felém fordul és tudom. A zsigereimben érzem, hogy ő az. Meredten bámulom és leesik az állam. Hát életben van... Csak nézem őt, pislogás nélkül és elhűl bennem a vér, a szívem kihagy egy ütemet, aztán olyan hevesen kezd verni, hogy majd kiugrik a helyéről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathaniel Rowe


avatar


Hozzászólások száma :
6
Age :
16

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Vas. Ápr. 08, 2018 5:46 pm



Nicho & Carol & Lien
Már legalább három hónapja annak, hogy a saját kis házamban élek. Eleinte furcsa volt egyedül, de elboldogultam, még főzni is tanulok. Azért örülök, hogy sikerült rábeszélnem a nevelő szüleimet a házra. Egy héten át addig nyaggattam őket, míg végül meglett az eredmény. Persze nem nagy ház, bőven elég nekem. A pénz ügyeket ők kezelik a számlákkal kapcsolatban, ebbe természetesen beszállok. Viszont nem nagyon hagyom, hogy belefolyjanak az önállósodási folyamatomba. Ez annyit takar, hogy magamat ellátom élelmiszerekkel, ruhákkal és a fontosabb kellékekkel. Ennyit simán kibír a zsebpénzem és a diák melóval keresett lóvém.
A városban sétálgattam, semmi dolgom nem volt, a házikat meghagytam estére. Most egy kicsit jól esett sétálni. Még is csak a hét öt napján keresztül a padot koptatom, és az agyamnak sem árt a szünet. Szükségem van arra, hogy ne mindig tudással tömjem a fejem. Tettem egy kört az egyik kisebb parkban, majd úgy döntöttem, hogy beülök valahová. A barátaim meséltek egy jó kávézóról a környéken, így annak az irányába indultam meg. Felhajtottam a felsőm kapucniját a fejemre, aztán zsebre vágtam a kezem. Felhívhattam voltam pár barátom, hogy nem-e akar velem tartani, de most egy kis egyedüllétre vágytam. Néha szükségem van rá. Talán furcsa, de megnyugtató, hogy ha nem zsongnak körülöttem. Menet közben küldtem egy üzenetet az egyik osztálytársamnak, hogy holnapra ne felejtse el elhozni azt a szakácskönyvet, amit megbeszéltünk. A receptek alapján egész jól elboldogulok az ételek elkészítésével. Nem nehéz követni az utasításokat. Ráadásul nem vagyok ügyetlen a konyhában, még nem égettem oda semmit és tüzet sem okoztam, szóval jól haladok. Amint az üzenet elment átsiettem a zebrán, majd pár perc séta után elértem azt a kávézót, amit célomnak tűztem ki. Beléptem az ajtón, aztán körbehordoztam a tekintetem. Nem volt tömve a hely, ami nem volt rossz. Nem vagyok tömegiszonyos, de most, hogy nem vágytam embertömeg közé, eléggé feszélyezne, ha sokan lennének. Hangulatos, jelenleg ez az, ami eszembe jut a kávézóról.
Helyet foglalok a sarokban lévő asztalnál, ahonnan nem rég távoztak a vendégek, és mire a felszolgáló lány az asztalomhoz lép már tudom is mit kérek. Espressot és egy szelet gyümölcstortát rendelek, abból is az erdei gyümölcsöset. Szeretem az édességeket, főleg a tortákat. Ha egy kis édességgel kínálnak, sosem szoktam elutasítani. Érzem, hogy figyelnek, bár igyekeztem nem törődni vele, de egy idő után azért kicsit furcsává válik. Egy nőn akad meg a tekintetem, aki majdhogynem úgy néz rám, mintha szellemet látott volna.
Viszont mielőtt bármi is történne a felszolgáló lány visszatér az asztalomhoz a rendelésemmel, amit mosolyogva köszönök meg.

//Szóljatok, ha valami nem jó és javítsam. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
61
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Vas. Ápr. 08, 2018 10:14 pm

Hosszú volt az este. Nagyon sokáig bent voltam. Egy fürdőre és egy gyors kajára volt időm és már beszéltem is Carollal. Most haza akar jönni gyalog a városból ideáig. Megmondtam, hogy ilyet nem játszunk ha van kocsink. Elmegyek érte. Persze amióta dolgozni kezdett megint elhidegültünk. Megint kerül engem és megint ott vagyunk mintha bele sem kezdtünk volna semmibe. És kicsit dühös vagyok. Rá is és magamra is. És az egész szar helyzetre. Nem arról van szó, hogy türelmetlen vagyok de ez a folytonos vissza esés miközben olyan dolgokról beszéltünk már ami sokkal bensőségesebb. De mint úgy érzem magam mint egy kutya akit megsimogattak beengedtek majd kiraktak az esőbe. A kocsival beérve a városba szusszanok egyet és fejemet megtámasztva szabad kezemmel lassan gurulok a városban egészen a kávézóhoz. Fáradt vagyok és kicsit ingerlékeny ez miatt. Az alvás helyre tenne...már egy ideje nem alszok normálisan megint és túl sok dolgot vállalok el pont azért, hogy ne forogjon annyira az agyam. Nem akarok gondolkozni semmin. Nem akarok érezni semmit csak menni és csinálni. Aztán vagy bele rokkanok vagy nem...Kiszállok a kocsiból és zsebre dugom a kezemet. Érdekes energiák. érek valami nagyon furcsa szagot és ahogy bele szívok a levegőbe lehunyom a szemeim. Ahogy kinyitom az ajtót úgy pillantok a fiú asztala felé hogy meg se érezze a pillantásomat. Annak a szörnyek és Carolnak a fia. Az elveszett gyereke. Érzem Carol energiáit és az arca...De sok mindenben hasonlít az apjának nevezet valamire is...Lassan elindulok Carol asztalához és látom, hogy szinte kiesik a szeme annyira nézi azt a szegény gyereket. Hangosan dobom le magamat, hogy kizökkentsem őt és hogy rám nézzen.-Ne bámuld olyan feltűnően mert ez már mindenkinek ciki nem csak neki...-mondom halkan ahogy szemeibe nézek. Mélyet szusszanok és a hajamba túrok.-Gyere, menjünk ki és levegőz egyet.-mondom ahogy fel is kelek és a kezemet nyújtom majd ha elfogadja vagy nem is magam elé terelem és kiviszem a kávézóból majd ha felém fordul rá nézek.-Carol! Itt vagy velem?-kérdezem ahogy pillantását keresem és várom, hogy mondjon valamit végre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
78
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Vas. Ápr. 08, 2018 11:01 pm

Ez nem lehet... Olyan mint ő, az illata... kábultan meredek rá és mozdulatlan vagyok akár egy kőszobor. Valami hangos robaj zökkent ki és úgy ugrok hátra a székkel együtt, mintha az életemre törtek volna. De csak Nicho az. Zavarodottan nézek rá és ő megszid. Lehajtom a fejem, tudom, hogy mérges rám. Elfogadom a kezét, mert nem tudnék most felállni magamtól és rongybabaként hagyom magam kitessékelni és a távolba révedek. Semmin zajt nem hallok, semmi szagot nem érzek, csak Nicho szavai jutnak el hozzám, de az értelmük homályos.
- Él... életben van... a fiam... azt mondták... de én tudtam... él... él a fiam - nézek a szemébe és a könnyeim végig csorognak az arcomon.
- Miért hazudtak?.. semmi baja... hazudtak... azt mondták meghalt... - kiabálom elfúló hangon és ökölbe szorul a kezem. Hogy tehették ezt, amikor itt van?! Az én fiam, az én gyönyörűséges, egyszem fiam. Mi lehet a neve? Jól élhet? Vajon van aki szeresse? Elbambulok és kavarognak a gondolataim a gyomrom görcsbe rándul és a falnak kell támaszkodnom, hogy meg tudjam tartani magam.
- Olyan szép... és egészséges... a fiam... a gyerekem... - súgom mosolyogva, de azonnal az apja jut eszembe és nagyot sóhajtok. Kicsit kitisztul a fejem és felnézek rá.
- Bocsánat, csak annyira váratlanul ért... El sem hiszem - talán ha Chris láthatta volna, megváltozik. Ezt nem mondom ki, mert tudom, hogy Nicho gyűlöli őt.
- Mit mondjak neki? - kérdezem tanácstalanul és újra megfogom a kezét és esdekelve nézek rá. Csak most az egyszer utoljára segíts. Könyörgöm!

//Minden szupi! Kicsipiroszmájli //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathaniel Rowe


avatar


Hozzászólások száma :
6
Age :
16

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Hétf. Ápr. 09, 2018 2:05 pm



Nicho & Carol & Lien
Nos, ez kifejezetten kezd elég ciki lenni, és ezt a fajta bámulást nehéz figyelmen kívül hagyni, amikor már feltűnik. Zavartan kortyolok bele a kávémba, miközben azon agyalok, hogy ha zárós határidőn belül nem hagyja abba, akkor én kérem meg, hogy fejezze be. Ráadásul minél tovább csinálja, az másnak is feltűnik, ami még zavaróbb. A fene sem gondolta, hogy ilyesmi történik, amikor úgy döntöttem beülök ide egy időre.
Hamarosan egy férfi csatlakozik hozzá, aki kizökkenti őt a bámulásomból. Megkönnyebbülten pillantok ki a legközelebbi ablakon. Rövidesen elhagyják a helyet, én pedig elkortyolgatom a kávémat és belekezdek a torta szeletembe.
Azért, ha egy ismeretlen ennyire megbámul, az elég zavaró tud lenni. Az viszont ritkaság számba megy, hogy bárki így reagáljon rám. Pontosabban még egyszer sem történt velem ilyesmi. Elfogyasztom a süteményemet, miközben azon pörögnek a gondolataim, hogy mi volt ez az egész, de végül elhessegetem. Úgy sem tudnék rájönni, mert az biztos, hogy ezelőtt még nem láttam. Miután végeztem a tortával és a kávés csészém is teljesen kiürült szórakozottan kezdtem el hajtogatni egy szalvétát. Végül úgy döntöttem, hogy még egy kólát rendelek, hogy ne az üres tányér és csésze felett üldögéljek. A felszolgáló lány meghozta a kólámat, aztán elvitte a már szükségtelen tárgyakat.
Amikor legközelebb nyílt az ajtó, akkor felpillantottam és a belépőre néztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
61
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Hétf. Ápr. 09, 2018 9:58 pm

Nem azért mondom de neked is fiú most kell feltűnnöd? Az anyád egy csődtömeg az apád egy szadista szörnyeteg volt...Figyelem Carolt és nézem ahogy lehullanak a könnyek az arcán. Hazudtak mert börtönbe volták és valamilyen módon elvették mert nem tarthattad magad mellett egy börtönben. De itt van egészséges és lehet jó élete van. Talán azt kellene mondanom, hogy menjünk haza mert ő is fáradt és én is az vagyok. hát akkor szegény gyerek, hogy örülne csak úgy elé tolom az anyját, hogy "nézd ő az anyukád aki börtönben szült meg téged mert lecsukták az apád meggyilkolásáért. Tiszta boldog család nem?" Az arcom elé nyomom az egyik kezemet és megdörzsölöm a szemeimet ahogy a hajamba túrok majd figyelem ahogy megfogja a kezemet és felnézek rá. Néha úgy érzem igazából csak egy támasz vagyok és a gondban nagyon jó kellék. De ha arról van szó, hogy esetleg lehetnék mondjuk egy kibaszott barát akkor takarodjak vissza az esőbe ázni még. Minden lejátszódik a fejemben most de semmi nem ül ki az arcomra. Csak figyelem zöld szemeit és belül ordítok. De valamit válaszolnom kell különben bele kell harapnom a saját kezembe, hogy valóban ne üvöltsek egyet.-Fogalmam sincs Carol. Ép úgy megbámultad, hogy szerintem megijedne ha most csak úgy oda mennél hozzá. Legalábbis te biztos megijednél a helyében. Kinéz magának csak úgy valaki, bámul vagy 15 percen keresztül majd oda megy és azt mondja, hogy az anyád. Szerintem elfutnál.-mondom végig a szemeibe. Igen fáradt vagyok. Igen most ami a szívemen az a számon érzésem van. Mélyet szusszanok és lehunyom a szemeimet.-Csak...menj oda és...próbálj vele egy kicsit beszélni...mondjuk kezd azzal, hogy elnézést kérsz amiért végig bámultál rá...aztán egy kicsit próbálj beszélgetést kezdeményezni..csak egy kicsit...-mondom ahogy a kávézó felé nézek és a fiút figyelem miközben megkapja a coláját. Sokként fogja megélni ha majd megtudja az igazat. Nem szabad most csak úgy lerohanni. Jobb lesz megtudnom ki ő, mit csinál, hol él, és ki nevelte vagy ha nem nevelték, hogy jutott el ideáig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
78
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Szer. Ápr. 11, 2018 5:19 pm

Kérlek Nicho, a fiam, nem hagyhatom csak úgy itt! Tudom, hogy haragszol, azt is tudom, hogy miért, de kérlek... Gyűlölöm magam az egész helyzet miatt, de majd jóvá teszem valahogy, ha még lehet. Csak most itt van ő, aki után 16 éve vágyódom, aki mindig eszembe jutott, mielőtt végezni akartam magammal, mert addig nem halhattam meg, amíg nem látom legalább egyszer. És most besétálok ide, egy eldugott kis kávézóba és csak úgy szimplán megjelenik. Ha most itt hagyom ki tudja mikor láthatom megint, ki tudja meddig marad és... és én meg akarom ismerni, tudni akarom, hogyan él, hogy bánnak vele a társai és a nevelőszülei, ha vannak. Csak nézem Nicho arcát pislogás nélkül és bízom benne, hogy annyira még nem utál, hogy ezt elvegye tőlem. Mégis, ahogy megszólal, mintha jeges vízzel öntene nyakon, és elengedem a kezét, lehajtom a fejem és elfojtok magamba mindent. Az érzéseimet a vágyamat, és legfőképpen a bent üldögélő kamaszfiú látványát, aki alig pár méterre van tőlem és vér a véremből.
- Igazad van - mondom színtelen hangon és szinte várom, hogy megfogjon és haza cipeljem. Buta voltam, megint. Elhittem, hogy ez létezhet és szép lehet. De újra megszólal és felkapom a fejem. Hát mégis akar segíteni? Nem akarja elvenni tőlem? Talán, mégis sikerülhet?
- Úgy lesz - ígérem meg és ebben a két szóban benne van az egész világ. Hirtelen fellángolásomban megölelem és egy pillanatig így maradok lehunyt szemekkel - Köszönöm. És sajnálom... - súgom, majd elengedem és nagyot sóhajtok, megtörlöm az arcomat és megfordulva megyek az ajtóhoz. Még egyszer nagy levegőt veszek, majd belépek. Alig alig nézek fel, elég az illatát követnem és nem sokára megállok az asztalánál, de tisztes távolságban.
- Szia - kezdem izgalomtól és megkönnyebbüléstől remegő hanggal - Bocsánat az előbbiéért... le... leülhetek? - kérdezem és nagyon igyekszem nem elfutni. A körmömet bele vájom az ujjaimba, hogy itt tartsam magam és tudjak koncentrálni és ha megengedi lassan leülök és csak óvatosan nézek fel rá, nehogy bámulni kezdjem. A szeme színe az enyém, de az arcvonala, a karaktere az apjáé. Szomorkásan elmosolyodom, miközben a hideg veríték kiül a hátamra.
- Gyakran jársz ide? - kérdezek újra halkan és annyira vágyom hallani a hangját, mint eddig életemben még semmit. Ó bárcsak ismertelek volna eddig is, bár előbb megtalállak...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathaniel Rowe


avatar


Hozzászólások száma :
6
Age :
16

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Szer. Ápr. 11, 2018 8:26 pm



Nicho & Carol & Lien
Mit csinálhat a legtöbb ember, ha beül egy ilyen helyre egyedül? Gondolkodnak vajon valamin vagy csupán élvezik a pillanatot? Azt hiszem egy idő után elkerülhetetlen, hogy az ember gondolatai felvegyenek egy fonalat és átgondoljanak egy-egy történést a közelmúltból. Hozhattam volna egy könyvet is magammal, hogy azzal foglaljam el magam, de az ide jövetelem elég spontán volt. Amikor otthon lepakoltam nem úgy indultam neki, hogy végül itt fogok kikötni, hanem csak közben jutott eszembe. Nem hiszem, hogy annyira feltűnő jelenség lennék, ami miatt bárki is megbámulna. Mondhatni egész átlagos vagyok. Most még is megtörtént, és nem is tudom miért járatom ezen az agyam. Megbámult. Nagy ügy, lépj tovább, Lien! Felsóhajtottam, majd önszórakoztatási célzattal egy szalvétát kezdtem el hajtogatni. Viszont mivel nem akartam még lelépni, így rendeltem valamit még inni, hogy ne az üres asztal felett üljek. Mivel továbbra sincs dugig a hely, ezért hamar meg is kapom kólámat.
Egyébként egész jó kis hely, csak kár, hogy a másik irányba lakom. Nem esne útba még hazafelé sem. Bár azt senki sem tiltotta meg, hogy ne jöjjek ide máskor is. Felpillantok az asztalról, amikor hallom a kis csengőt, ami a belépőt jelzi. Az a nő tér vissza, aki az előbb úgy megbámult. Visszatérek a kólámhoz és belekortyolok, majd akkor nézek fel ismét, amikor megállnak az asztalomnál.
– Helló – köszönök elmosolyodva. – Ugyan, felejtsük el! Persze, csak nyugodtan. – Lehet tök fura volt az egész helyzet nem régiben, de nem igazán adott okot arra, hogy ne akarjak vele szóba állni. Nem fog el rossz érzés a közelében, szóval nem próbálok meg lelépni.
– Nem mondanám. A barátaimtól hallottam a helyről és igazából ma vagyok itt először – válaszolom kérdésére, aztán kedves mosolyt varázsolok ajkaimra. – Te sokat jársz ide?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nicholas Russo


avatar


Hozzászólások száma :
61
Age :
350

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Csüt. Ápr. 12, 2018 11:15 pm

Miért bántasz engem Carol? Miért teszed ezt velem? Mit csinálok rosszul ellened? Miért nézel rám úgy mintha minden esélyedet én osztanám és én venném el tőled? Nem vagyok isten! Kurvára nem vagyok az aki döntsön feletted! Hagyd ezt abba és ne néz így rám! Csak még jobban dühös leszek magamra....Ahogy felragyog a tekintete én leveszem róla kék szemeimet és csak hallgatom amit mond majd ahogy megölel bennem szorul a levegő. Össze szorítom a számat, hogy ne nyögjek fel majd ahogy elenged csak nézek magam elé. Arra figyelek fel mikor felcsöng a kávézó ajtó csengettyűje majd el is hal a hangja ahogy becsukódik az ajtó. Szaggatottan veszem a levegőt és lehunyom a szemeimet ahogy össze szorul a testem. Össze szorulok belülről. Lassan az ajtó felé nézek és látom, ahogy oda ment a fiához. Figyelem őket és finom halovány mosoly szalad a számra. Legalább él és egészséges a fia. ÉS láthatja őt újra. talán jobb hatással lesz rá ez a fiú mint én. Bele sajdul a lelkem de az érzés bent marad. Ahogy minden más is. Mivel nem tudom mikor fog végezni mikor hagyják abba ezért lassan sétálva elindulok az utcán. A telefonom nálam, így ha végez Carol fel tud hívni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
78
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Vas. Ápr. 15, 2018 8:32 pm

Meglepően kedves a hangja nem is sértődött, vagy rosszalló. Mégis alig veszek levegőt és kínosan ügyelek minden mozdulatomra, nehogy valami balul süljön el. Lassan kijjebb húzom a széket és leülök, ami segít, mert egy szintre kerülök vele.
- Köszönöm - suttogom és nem tudom titkolni, hogy mennyire megkönnyebbültem. Nem haragszik, nem dühös. Felemelem a fejem és a szemébe nézek, ami kedvesen ragyog rám. A fiam... és teljesen normális. Nem egy szadista őrült és nem is egy gyáva féreg. Legalább őt nem rontottam el. Nem is ronthattam volna, de talán jobb is ez így... Megtörlöm a szememet és érzem a vérem illatát, annyira bele mélyesztettem a körmömet a húsomba, de a fájdalom segít megtartani a józan eszemet.
- És tetszik? - kérdezek újra az arcát figyelve - Munka után általában ide jövök. De még csak három hete dolgozom - mondom és óvatos kis mosoly jelenik meg a szám sarkában.
- Te tanulsz még? - kérdezem kedvesen és az izmaim feszültsége enged egy kicsit, de még mindig erősen koncentrálok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathaniel Rowe


avatar


Hozzászólások száma :
6
Age :
16

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Hétf. Ápr. 16, 2018 12:47 pm



Nicho & Carol & Lien
Nem sértődtem meg és nem is haragszom, plusz nem hozta rám annyira a frászt, hogy szóba se akarjak állni vele. Szóval gond nélkül engedem meg, hogy helyet foglaljon az asztalomnál. Elmosolyodom, ahogy jól láthatóan megkönnyebbül mindettől.
– Nincs mit – felelem továbbra is mosollyal az arcomon. Szeretek új embereket megismerni. Ráadásul nem mind idegenként kezdjük? Minden kapcsolat így kezdődik. A nevelő szüleimmel is így volt. Idegenek voltak, még csak nem is a vér szerinti családom. Sokat köszönhetek nekik, hiszen ők tették nekem azt lehetségessé, hogy jó iskolába járhassak. Akkor voltam először dühös rájuk, amikor az anyámról hazudtak. Hónapokba telt, mire elmondták az igazat róla, hogy nem csak úgy lemondott rólam. Nem szeretem, ha hazudnak nekem. Legyen bármilyen fájdalmas is az igazság, inkább halljam azt, mint a hazugságot. Ennyit azt hiszem igazán megérdemlek.
– Igen, egész családias a hangulat, hogy úgy mondjam. Nincs tömve, nem zajos, ki lehet élvezni a pillanatot – felelem kérdésére. – Értem. Az első hetek kicsit nehezek, de ez a munkához szokással jár. Én diák melózok egy ideje.
– Igen, még tanulok, és idővel szeretnék majd tovább tanulni is. Van egy elképzelésem, bár még nem döntöttem véglegesen. Végül is van még időm – mondom elmosolyodva. Egy ideje azon gondolkozom, hogy orvosnak fogok tanulni. Most leginkább ez vonz, és szerintem elég sokat tehetnék az emberekért. Persze még semmi sem végleges, még megtetszhet valami más, míg leérettségizem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Wood


avatar


Hozzászólások száma :
78
Age :
34

TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   Szer. Ápr. 18, 2018 3:12 pm

Egyáltalán nem látszik rajta, hogy mérges lenne, és még csak nincs is zavarban. Ahhoz képest, hogy 16 éves, nagyon is éretten viselkedik. Velem ellentétben, aki azt sem tudja, hova nézzen, mit gondoljon és főleg, mit mondjon ki a gondolataiból. Bólintok és félszegen elmosolyodom, majd hamar leülök és az asztal alá rejtem a kezeimet. Hallgatom őt és annyira boldog vagyok, hogy minden rendben van vele. A külseje, a hangja és a viselkedése is mind arról árulkodik, hogy nem érték nagy traumák és valaki szereti. Valaki más szerette helyettem és nevelte fel a fiamat... Halkan sóhajtok, de a hangja olyan nekem, mint a méz, egész nap el tudnám hallgatni.
- Igen, emiatt szeretem én is. Nem kedvelem a tömeget és a bezártságot - mondom halkan és kicsit megvonom a vállam. Újra az asztal lapját kezdem nézni, mert nem akarom megbámulni, mégis mágnesként vonzza a tekintetemet az arca.
- Túl nehezek...még sosem dolgoztam és hát... amennyi buta félelmem van eléggé megvisel... de inkább te mesélj magadról! - kérem szinte könyörgő hangnemben és minden betűt amit csak kiejt a száján úgy iszom, mint az élet vizét, és érzem, ahogy szétárad a testemben és felébreszt bennem valami elveszettet.
- Az jó... úgy örülök, hogy vannak elképzeléseid. A családod tudja finanszírozni az egyetemet? - lelkesedek be és kiváncsiskodom és megint csak utólag döbbenek rá, hogy kezdek túl bizalmas lenni, hiszen ő nem tudja, hogy ki vagyok. Elszégyellve magam hajtom le a fejem és újra a kezeimmel kezdek babrálni.
- Bocsánat, ez kicsit indiszkrét volt - suttogom és annyira nem akarm, hogy furának nézzen, de hát ezek után, biztosan sejti, hogy valami nem oké. Lassan mégis csak felnézek rá, mert egyszerűen nem tudom elszakítani tőle a tekintetemet. Olyan szép és okos fiú...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol   

Vissza az elejére Go down
 

Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?
» Uchiha Madara
» Hazukage Inu(újra)
» Gundan művészei (FanArt verseny 09|11)
» Korotsuki Kazeno

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Játéktér :: New York :: Brooklyn-