Carol & Lien

Még nem tudom, hogyan fogom ezt az egészet felvezetni a nevelő szüleimnek. Igazából azt sem tudom, hogy mit szólnának hozzá. Viszont nem hiszem, hogy elleneznék a dolgot. Úgy lenne fair mindenki felé, ha ezt a találkozást nem titkolnám el. Végül is miért tenném? Nem szégyellem az anyámat, hiszen még is csak ezt akartam. Nem tudom minek hívjam ezt a találkozást... Véletlen? Sors szerű? Bármelyik is legyen, én örülök, hogy megtörtént. Végre megismerhetem őt, és ennél jobb napot sem kívánhattam volna magamnak.
– Igen, ő tényleg elég jól ismer – mondom elmosolyodva. – Akkor semmiképp se hagyd elveszni. – Sosem barátkoztam nehezen, de megválogattam, hogy kit engedek magamhoz elég közel. MJ pedig az egyetlen, aki nem csak régóta, de elég jól is ismer. Akkor ismertem meg, amikor a szüleivel az utcánkba költöztek, majd ugyanabba az óvodába kezdett járni. Végül ugyanígy lett az iskolával is, bár nem lettünk osztálytársak, de szünetekben bármikor találkozhatunk.
– Azt hiszem ugyanattól tartottunk – felelem mosolyogva. Bennem is megfogalmazódott az a kérdés, hogyan állíthatnék oda és mit mondjak. Meg még rengeteg más is, de most már nem kell ilyenek miatt aggódnunk. Megoldódott a dolog magától, mintha az élet unt volna rá az egész kínszenvedésre és besegített. Szóval nevezhetjük bárminek, ez megtörtént, én pedig boldog vagyok.
– Igen – mosolygom, majd a fagyishoz érve kérek két gombócot a kedvencemből. Azért reménykedtem, hogy van neki belőle, de nem kellett csalódnom. – Valóban? Érdekes, hogy miket örökölhet az ember a rokonaitól. – Míg fizet hozzáfogok a fagyimhoz, mielőtt olvadásba kezdene. Kérdésére a padra pillantok, majd bólintok egyet.
– Persze, leülhetünk.
– Igen, még egy kissé nekem is – mondom, aztán érzem, hogy kissé elpirulok. – Köszönöm.
A további beszélgetés során elfogyasztom a fagyim és elérhetőségeket is cserélünk, hiszen miért ne. Mondhatni muszáj, hiszen így bármikor elérhet, már csak azért is, ha találkozni akarna velem, vagy csak érdeklődni felőlem, vagy bármi más. Viszont menni kell, ami egyben kár és nem is. Egyrészt jó lenne még beszélgetni vele, másrészt pedig otthon várnak rám a házik, amiket nem ártana megcsinálni. Bár túl nagy kihívást nem fognak jelenteni, de azért időt igényelnek. Míg ő felhívja a barátját, addig én küldök egy rövid üzenetet Minnek, hogy ha ráér, akkor átugorhatna hozzám.
– Az... igen, egy kissé zavarba ejtő volt, de így már érthető. Nincs gond belőle – mondom elmosolyodva, majd bólintok egyet. – Én is remélem, majd egyeztetünk időpontot, hogy jó legyen.

Carol & Lien

Nem lenne rossz többször is találkozni, persze ahhoz majd nem árt egyeztetni, hogy neki is és nekem is jó legyen. Nem tudom ő hogy dolgozik, és azt se igazán volt alkalmam elmondani, hogy diákmunkát is vállaltam. Nem nagy dolog, de mondhatni ez volt a feltétele annak, hogy egyedül lakhassak. Nem mellesleg jó zsebpénz. Visszatérve anyámra, örülök neki, hogy sikerült egymásra találnunk. Jó ötlet volt betérni a kávézóba, még ha olyan furcsán is indult az egész.
Míg a barátjával beszél, addig gyorsan megírok egy üzenetet a barátomnak, hogy ha ráér átjöhetne hozzám. Amint ezzel megvagyok elrakom a mobilom.
– Értem. Persze, nem gond – mondom rápillantva, majd felállok a padról, és amint csatlakozik hozzám vissza is indulhatunk. Amikor visszaérünk a kávézóhoz felé fordulva hallgatom, amit mond.
– Rendben, majd egyeztetünk, hogy jó legyen az időpont. Jó lenne újra találkozni – mondom elmosolyodva. Dolgozom suli mellett, de csak négy órában, hogy a tanulásra is legyen időm. Viszont így is maximumom három napot egy héten.
Bólintok, amikor közli, hogy mennie kell. – Persze – felelem mosolyogva, majd visszaölelem őt, amikor átölel. Most ennyi idő adatott meg nekünk, de már ez is jó kezdetnek mondható. Ezután figyelem, ahogy átmegy az úttesten, majd beszáll az autóba. Biccentek a férfinak, amikor látom, hogy engem néz. Van egy olyan érzésem, hogy még vele is találkozni fogok. Amint ő is beszáll az autóba én visszaindulok a házam irányába. Taxival gyorsabban otthon lennék, de most jól esik a séta, így nyugodt tempóban haladok.

//Én is köszöntem a játékot!  //