-Igen, igen. Szuper leszel, Haver! Tied az állás!- megigazgatom az ingem gallérját és kacsintok a tükörképemre. Nem mintha nem lenne elég bár, kávézó és bulihely New York-ban, ahol énekelhetnék, de a fenének sincs kedve napokon át állásokat keresgélni és interjúkra járni. Olyan jó lenne már az elsőt megfogni, már csak azért is, mert ez a bár közel van a jelenleg elfoglalt lakásomhoz.
Farmer és fekete ing, fekete cipő, kiengedett haj, így indulok el még pont időben, hogy odaérjek a megbeszélt találkozóra.
A kávézó, mely remélhetőleg későbbi munkahelyemül szolgál majd, igen tetszetős. Nem is rossz, egészen hangulatos. El tudom magam itt képzelni az egyik sarokban egy zongoristával vagy egy gitárossal éjszakánként, amint az iszogatókat szórakoztatjuk zenéinkkel.
A pulthoz sétálok, ahol egy helyes lányka osztogatja a kávékat a vendégeknek. Bemutatkozok és elmesélem neki mi járatban vagyok itt, ő pedig el is szalad, hogy értesítse a főnököt. Amíg várok még egyszer körbepillantok, majd amikor a mosolygós lány visszatért és engedélyt adott az irodába való belépésre, egy sóhaj után ajtót nyitok. Az orrom azonnal erős farkasszag üti meg. Hát ez kellemetlen. Vagy nem? Majd kiderül...
-Üdv. - köszönök mosolyogva, ő pedig igen barátságosan csak egy szimpla sziával köszön és máris tegez. Persze engem ez nem zavar, sőt! Örülök, ha ilyen barátságosan fogadnak egy munkahelyen. Szokatlan, de pozitív.
-Igen, én lennék. - válaszolom, arcomon végig kis mosoly ül. Nem vagyok ideges egy hangyányit sem, csak azt nem tudom, hogy ő mennyire fog örülni annak, hogy egy kóbor farkasba botlott bele. Lefogadom, hogy ő falkatag egy new yorki csapatban.
-Azt hiszem minden világos volt és nekem tökéletesen elfogadhatóak a feltételek.- újabb pozitívum, hogy tőlem vár kérdéseket. Általában egy ilyen interjún szétcincálnak hülye kérdésekkel, nemhogy még én kérdezzek.
-Esetleg azt megkérdezhetem, hogy valami öltözőféle van-e itt? - nem egy nagy zenekar fog játszani itt és én is közel lakom, de egy zug, ahová néhány cuccot bedobhatok vagy félrevonulhatok 5 percre néha, az sosem árt.
Közben persze végigfuttatom a tekintetem a nő testén, már amennyit látok belőle az asztala mögött. Igyekszem mindezt úgy megtenni, hogy ne legyen feltűnő. Szép arc, csodás szőke haj, formás... khm. Talán jobb lenne most nem erre figyelni. Ha észreveszi, hogy tetszik a külseje, akkor úgy hajít ki innen, ahogy nem szégyelli. Nekem pedig tényleg kéne ez az állás, hogy aztán foglalkozhassak az öcsém keresésével tovább....

Nem szoktam stresszelni emberi helyzetekben, de azért egy állásinterjú mégis csak egy olyan dolog, ami egy kicsit nyugtalanná tesz előtte való éjszakán, de amint beértem a kávézóba és megpillantottam a leendő főnököm, máris elszállt minden kételyem a beszélgetéssel kapcsolatban. Azt egyelőre nem tudtam hová tenni, hogy ő is kutyaféle, mert ez elsülhet jól is és rosszul is, de ahogyan ő is, én is próbáltam elsősorban a munkára koncentrálni. Egyelőre kifejezetten kedvesnek tűnik és emellett vonzó külseje sem elhanyagolható.
-Persze, persze, ez természetes. - engem különösen idegesít, amikor valaki az utolsó pillanatban mond le valamit, legyen szó egy fontos megbeszélésről vagy jelentéktelen találkáról, de ezt nem bírom elviselni, így én is igyekszem ezt elkerülni.
-Ja igen. Arról azt hiszem még nem beszéltünk, hogy van-e valamilyen elvárás az öltözködéssel kapcsolatban. Természetesen ing és valami normális nadrág, de színben vagy fazonban van elvárás? - jut eszembe a kérdés, mert több helyen is mondták, hogy alkalmazkodnom kell a felszolgálók színeihez, de volt olyan hely is, ahol adtak volna ruhát, ha oda mentem volna.
Közben elém kerülnek a papírok, amiket felveszek az asztalról és elkezdek átolvasgatni, természetesen miután megkaptam kérdésemre a választ. Hamar átfutom, nagyjából tényleg azok vannak benne, amiket már átbeszéltünk, így el is veszem az ezüst színű tollat és a papírok végére odafirkantok egy aláírást.
Nem gondoltam, hogy máris az enyém lesz az állás, de biztosan régóta kereshetnek énekest, ha ennyi volt az egész felvételi mizéria. Én persze ennek nagyon örülök, mert tetszik a hely és elsőre az itt dolgozók is szimpatikusnak tűnnek. Fel is állok, ahogyan Minerva is felemelkedik székéről és már fordulok is az ajtó felé, hogy nyissam előtte az ajtót, amikor feltesz még egy kérdést. Egy pillanatra lemerevedtem, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar szóba fog kerülni ez a téma. Tudtam, hogy elkerülhetetlen, de még én vártam volna vele. Borostámat dörzsölgetve pillantottam rá, majd egyik kezemet zsebre téve, másikat az ajtókilincsre válaszoltam.
-Sajnos még nem sikerült az egyik környékbeli alfával sem beszélnem, úgyhogy még nem tudom. - nem kérdezek vissza, pedig természetesen érdekel, hogy ő melyik falka tagja, én viszont a személyes kérdéseket meghagyom egy későbbi találkozónkra.
-Remélem, hogy ez nem probléma. - a felvételemet csak nem fogja ahhoz kötni, hogy melyik falkába fogok kerülni.

Már most szimpatikus a hely és a főnök is. Nagyon reménykedem benne, hogy ez a későbbiekben is megmarad. Ha megtaláltam az öcsém, akkor szeretnék hosszabb távon a városban maradni és azt nem munkakeresgetéssel akarom tölteni.
-Na ebben egyet kell értenem. - húzom széles mosolyra én is a szám. Sosem voltam túl ügyes a konyhában, még a sajátomban is bénázok, nemhogy még ezzel is keressem a pénzem. És amúgy is, tényleg hülyén állna rajtam a kötény.
Követem a lányt és igyekszem a gondolataimat összeszedni és arra koncentrálni amit mond. Csak akkor szoktam elveszteni az ösztöneim felett az irányítást, amikor kicsit túl sokat iszom, ami most természetesen nem történt meg. Szóval képes vagyok koncentrálni a leendő főnököm szavaira, de néha csak elkószál egy-egy gondolatszál abba az irányba, hogy minden mozdulatával és minden kiejtett szavával egyre jobban tetszik a szőke farkaslány.
-Rendben, érthető. - szemügyre veszem a szekrényeket, amelyek nem túlzottan nagyok, de a célnak megfelel. Csak néhány ruhadarabot akarok majd belegyűrni.
A körbevezetés után visszatérünk az irodába és újra egymással szemben ülünk. Átfutom még egyszer a szerződést, de aztán tekintetem újra a nőé.
-Megértem, hogy egyszerűbb lenne, ha egy falkában lennénk. De nem szeretném elhamarkodni a döntést. Hamarosan azonban muszáj lesz döntenem, túl nagy az esélye, hogy kötekedőkbe botlok, így, hogy nincs falkám. -megesett már egyszer-kétszer. Egyik-másik csak szájhősködött, de volt tettre kész határőr is. A harapás nyoma még mindig sajog.
-Hát akkor, ha végeztünk... - figyelem csodás vonásait és észreveszem, hogy ő is elkalandozik gondolatai tengerén. Biztosan tele van egy főnök feje teendőkkel és tervekkel, de aztán az az édes ajakharapdálás sem kerüli el a figyelmem. Elmosolyodok, ami még szélesebbre húzódik, amikor a lány lélekben is visszatér az irodába.
-Nem lenne kedved meginni valamit, ha végeztél? - kérdem, miközben felállok a székről. Hatásszünet... - Persze, csak, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Jobban tudok majd alkalmazkodni, ha tudom, milyen is vagy. - és remélhetőleg nem most csesztem el a munkahelyem. Bár a szerződést már mindketten aláírtuk.

A kötényes viccelődésre csak vigyorgok, de nem teszek rá még egy lapáttal. Nem akarom, hogy beképzeltnek tartson, és az is jó lenne, ha nem gondolná rólam, hogy nem vagyok elég magabiztos. Valahogy nem találtam a jó replikát erre. Az is átfutott az agyamon, hogy azt mondom, inkább neki kellene egy szál kötényben mászkálnia, de talán ez sem lett volna a legjobb válasz. Szóval csak hagytam, folyjon más irányba a beszélgetés.
Tovább haladva megmutatja a szekrényeket és hosszabban be is számol róla, hogy mit tudok belepakolna. Csak egy "szuper" hagyja el a számat, amit persze az eddig is helyéről leradírozhatatlan mosoly kísér.
Nem tudom megállni, hogy ne mérjem fel a nő egész alakját időnként, amikor nem oda figyel. Azt hiszem, hogy megfogtam az Isten lábát egy ilyen főnökkel. Szép is, okos is, kedves is.... Valami fekete folt biztos van?! Talán pszichopata....
Lassan aztán visszaérünk az irodába, aláírunk mindent, papírmunka intézve. Ja és igent mondott! Na neeem, még a leánykérésnél nem tartunk, de a "majdnem randi"-ba belement, szóval ezek szerint nem vagyok annyira visszataszító. Még ilyen szőrösen sem.
-Igaz is! Minek mennénk messzebbre, ha itt is ihatunk. - félmosoly, ami már lassan talán sok is lesz. Szóval moderálom az arcom, ahogyan kinyitom előtte az ajtót és előre engedem, majd félreállok, hogy zárhassa az irodát, ha akarja. Közben azon jár az eszem, hogy talán mégis máshová kellett volna menni. Hogy fog kinézni, hogy az ő saját kávézójában hívom meg valamire. Miután éppen felvett alkalmazottnak. Az meg gáz lenne, hogy a felvételem után pár percre máris dézsmálom a készletet... Ahhh....
-Melyik a kedvenc asztalod? - kérdem, ahogyan odaérünk az asztalokhoz. -Már ha van olyan. - választ avagy nem, végül mindenképp leülünk valahová, természetesen kihúzom neki a székét, majd a pultban álló szintén igen dekoratív itt dolgozó lányka el is indul felénk, hogy kikérdezze leghőbb vágyaink. Ami jelen pillanatban nekem egy kávé.
-Mesélj a falkádról. Milyen az alfa? - kérdezek, hogy valamivel elinduljon a beszélgetés, aztán úgyis jön majd egyik sztori a másik után. Remélem.