Már akkor elkapja a röhögőgörcs, mikor beér a sziget belsejébe, de ez csak fokozódik akkor, amikor egy szállodához vezet az út.
A recepcióhoz lép, illene megszólalnia, de jobb híján a cetlijét nyomja az ott ülő kezébe.
Minden rajta van, ami kell, először nem is érti, mi baja a fickónak, és csak akkor jön rá, mikor rápillant a papírra. Jobbra, balra, 500 m előre... ja, az az itiner, a másik oldal a lényeg, így gyorsan megfordítja, ahol már a név szerepel.
Kaname Kazushit keresi, elméletileg japán, gyakorlatilag is annak tűnik, de hogy mit keres Amerikában? A sziget mondjuk találó, elszigeteltebb, mint az ázsiaiak. Pont ezért bökött erre a területre, de azt álmában sem gondolta, hogy itt ennyire modern cuccokkal találkozik.
Nagyon kemény. Főleg ő, mert az öltözéke miatt máris furcsán néznek rá, mint akit a jó ég tudja, honnan szalasztottak.
A fekete köpönyeg nem megszokott látvány errefelé, pláne, hogy még egy koponya is van a kezében.
Mikor végre szóhoz jut, már kérdez is a recepcióstól, de mivel ő nem válaszol, automatikusan franciára vált, mondván biztos nem érti.  Leintik, így rájön, hogy a meghökkenést a jelenléte okozza, így angolul folytatja. A fickó bólint és egy szobához vezeti, majd bemegy, kijön és betessékeli.
-Bonsoir monsieur, megjöttem. Noel... azaz jöttem... Dessauge... ide. Asszem.
A szoba annyira a luxust idézi, hogy a hatalmas cucca is kiesik a kezéből meglepetésében, és olyan szépen sikerül értelmetlenül elmondani, mit is keres itt, hogy öröm nézni.

Nem nagyon járt szállodában, ez tisztán látszik az arcán is, valahogy kimaradt az életéből.Elképzelése volt róla, milyen szobák vagy lakosztályok találhatóak ott, de ez minden képzeletét felülmúlta.
A cucca a földön, most már nem kapkod utána, az milyen már, ha "kisfiús" zavarában az után kezd el matatni? Nem. Ott marad, majd kifelé összeszedi.
Azon elcsodálkozik, hogy Kaname lazára vette a figurát, de tetszik is neki, mert a jelek szerint nem maradi fickóról van szó. Esküszik időpontot kér Gerardnak, hátha átvesz egy-két dolgot tőle. Persze a látszat mindig csal, az is elég, hogy becsukja a száját a csodálkozástól.
-Merci beaucoup. A fotel is megfelel.
Bőven. Bár ha belegondol, azért megnézte volna a vezér arcát, ha egyenesen kiterül a kanapén, na nem azért, mert most épp polgárpukkasztó és tiszteletlen lenne, csupán kajás. Nem kicsit, nagyon, tehát ennek egyenes következménye, hogy fáradt.
-Párizsból jöttem, Francissal, azaz mi ketten. Gerard Benoit az atyám, illetve Raul Dessauge a nekromanta a biológiai. Franciaországban túl nagy a konkurencia, sok a nekromanta, így a váltás mellett döntöttem, és ráböktem a térképre. Angliában is voltam úgy 3 éve, de akkor a beölelőm hazavitt, mondván túl fiatal vagyok a bóklászáshoz. Most nem mondta... nem volt rá lehetősége, deeee hagytam neki levelet.
Gyönyörű mozdulattal emeli meg a koponyát, igen, valóban vele érkezett és a zsákjával. Menet közben rájön, Kaname kísérőre gondolt, mint a beölelője Gerard, vagy valaki. Na az nincs, olyat nem hozott. Konkrétan lelépett egy szó nélkül. Előrelátó kölyök, végrendelete is van, már rég megírta, a cuccai között van, ha szükséges. Miért jött? Egyértelmű. tervei és céljai vannak, ám ezt otthon elég nehezen tudná kivitelezni.
-Karriert építenék, és letelepednék, ha megengedi.
Nekromanta, a kutatásait már gyerek fejjel elkezdte és nem adja fel senkinek a kedvéért. Az, hogy ezen kívül mire vagy minek készül, az egészen más lapra tartozik. Tetszik neki a sziget, biztos van temető is, ott otthonosan mozog, és ha talál elhagyatott kriptát, még be is rendezi szépen.

Amit itt lát, az neki luxus, olyan luxus amiről majdhogynem csak hallott, hiszen egészen más közegben élt eddig, mint ami az átlagnak normálisnak mondható. Itt is inkább kastélyra számított, helyette szállodát talált.
Igazság szerint nem is hiányolta, mindene megvolt amire szükséges, így persze, hogy furcsa, egészen más világba csöppent. A vívódás a kanapé és a fotel között pár másodpercig tart, végül utóbbi mellett dönt.
-Célszerűbb.
Ugrás szempontjából minden tekintetben alkalmasabb a fotel. Kisebb, könnyebben fogható, míg a kanapé egy fokkal macerásabb. Leül ha már hellyel kínálták, de addig nem szólal meg, míg Kaname le nem telepszik.
-Igen, élnek, bár a biológiait nem láttam, mióta Gerard kitalálta, hogy kellek neki. Ő meg nem értené meg, miért nem felel meg nekem Európa, illetve nem hiszem, hogy nagyon keresne. Nálunk nincs ez a... kötelék. Én nem ragaszkodom hozzá, de azt hiszem ő sem hozzám, máskülönben már itt lenne. Az igazi apámat jobban féltem magamtól, mintsem megkérjem ilyesmire.
Raullal nem találkozott, mióta kiszakították onnan, de tény, nem is kereste a lehetőséget, mindketten tudták, hogy jobb így, amíg a vérszomja nem múlik el. Márpedig abból még mindig akad bőven, de már kitalált olyan trükköket, amivel nem hullahegyeket hagy maga mögött.
-Francis... ő tényleg nem véd meg, viszont én őt igen. Régészeti darab, az eszmei értéke azonban fontosabb.
Ebbe így nem gondolt bele eddig, de most, hogy Kaname említi... valóban így van. A másik fele, hogy tényleg jobban félti a koponyát mint saját magát.
-Monsieur, ez olyan durva megfogalmazás, végül is Gerard tudja, hová jöttem, még ha nem is vártam meg a reakcióját. Inkább azt mondanám, elköltöztem. Rault megtámadnám, ez esélyes, mert néha elfelejtek enni amikor belemerülök valamibe, ennek a kockázatnak nem tehetem ki. Gerard... nem vagyunk egymásnak valók. Nos, lehet, ifjú vagyok minden értelemben, viszont akad némi elméleti tudásom, amit kamatoztathatnék. Jelenleg éppen azon dolgozom, hogy olyan kombinációt rakjak össze, amivel a fajtársaim elérhetik, hogy nappal is kimehessenek. Egyelőre még odáig jutottam, hogy a tűz később kap lángra, így van néhány másodperc a menekülésre. Teszteltem. Legalábbis az utolsó patkányaimnak sikerült, végül nekem is. Reménykedem abban, hogy érdekli a maradásomért cserébe.
Nem megy haza, ez egészen biztos, akármi történjék is, Párizsból elég volt ennyi. Ami feltűnő lehet, hogy igen érett gondolkodása van, és nem megy a szomszédba segítségért, ha üzletről van szó.
Azt sem lehet mondani, hogy nem felkészülten érkezett, pontosan tudja, hogy valamit valamiért elv működik, és amit ajánl, az igen komoly egy "sima" letelepedésért.
Gerarddal való viszonyát nem taglalja, egyiküknek sem hiányzik a másik, eddig is egyedül boldogult, vagyis olyan nagy változás nem következik be a létében.
-Túl akarom szárnyalni az apámat, ne úgy ismerjenek, mint Raul fiát. Valamint klánvezérnek készülök. Egyszer majd az leszek, nagyon majd, de az.
Komoly tervek, szó se róla, egyik sem könnyű, de ha most Kaname megkérdezné, melyiket tartja nehezebbnek, mindenképpen az elsőre voksolna. Merész kijelentés tőle, hogy vezérnek készül, de miért adná alább? Ifjú, ideje van bőven, és pontosan tudja magáról, hogy minden képessége megvan ahhoz, hogy így legyen, ráadásul hülye az, aki nem mer nagyot álmodni.

Azzal a látvánnyal ami fogadja, nem lehet betelni két perc alatt. Itt minden a pompáról szól, ami érthető, azért egy közel 3000 éves klánvezér nem fog sátrazni senkinek a kedvéért. Pedig az szerinte menő.
A fotel pedig pont jó, így amellett voksol, persze ha belegondol, jó, hogy a célszerűséget nézi, biztos gyorsabb lesz Kanaménál, hogyne. Az apját sosem szégyellte, szereti és büszke rá, a beölelője más kérdés, tőle sosem volt elájulva.
-Akkor valami nálunk vagy nagyon kisiklott, vagy mindenben különbözünk azt az egyet leszámítva, hogy nem női testbe kerültünk.
Ő tippelne, mindkettőre rábólintana, mert valahogy nem érzi, hogy annyira hiányolná Gerardot. Igaz, hogy nincs hasonlítási alapja, de annyira nem hülye, hogy ne tudja, valami, valahogy nem oké. Hallott erről a kötődésről, most vagy ő misztifikálta túl, vagy tényleg defektes, és benne van a hiba. A fene tudja.
-Miért? Tilos beölelő nélkül utazni?
Komolyan kérdezi, mivel az elmúlt időszakban sem töltöttek sok időt együtt, és régebben is önállóságra nevelték, meg sem fordult a fejében, hogy ebből gond lehet. Oké, hogy fiatal, de figyelt a kajálásra is, ne legyen probléma. Sosem volt klánja, így kb. annyira van tisztában minden szabállyal, hogy semennyire.
-Igaz, ő veszélyben volt, de vigyáztam rá.
Az egyetlen ami tényleg érdekelte, nehogy a koponyájának baja essen. Mire kitömte és becsomagolta... két napon keresztül ezzel volt elfoglalva, és ahhoz képest azt a sok cuccát meg fél perc alatt behajigálta.
-Mert ő nem műanyag, nem utánzat, hanem egy több mint 200 éves koponya. Mond önnek valamit a Robespierre név? Maximilien de Robespierre. Mindenki úgy tudja, hogy a maradványait egy katakombába öntötték a lefejezése után. Valóban, de a fejét sosem találták meg... egészen 18 évvel ezelőttig. Ő az, azonban nem kedvelem a diktátorokat, így inkább Francis Galton antropológusról neveztem el. Gyönyörű, nem?
Másnak vicces lehet, de úgy fogja a koponyát, mint egy kisgyerek a kis autóját, és olyan szeretettel beszél róla, ami lehet, tényleg nem a megszokott kategória.
Ezért a koponyáért amit birtokol, konkrétan ölni tudnának, ezt keresi mindenki jó ideje, azt próbálják megfejteni, hogy az merre lehet. Nála, csak mélyen hallgatott róla eddig. Mivel Amerikában kevésbé foglalkoznak a csontokkal, itt nincs veszélyben.
-Elég balesetet okoztam, ha mondhatom így. Rájöttem, hogy senki nincs biztonságban, aki nem a fajhoz tartozik. Nem, sosem voltam tudós, az, hogy szeretek kísérletezni, az igaz. Azért abba belehalnék ha egy szobában ülnék egész nap és dolgoznék. A temető az más kérdés, az otthonos és nyugodt terület. Oda én is, de azt hiszem csak azért, mert már nem lehet.
Majdhogynem hullahegyeket hagyott maga után mire ráérzett arra, meddig mehet el, melyik az a pont, amikor nem kéne nyüstölni azt a szerencsétlen halandót, mert belehal. Egyedül nem volt olyan könnyű, Gerard meg maximálisan azzal foglalkozott, hogy elsikálja a dolgot, de még véletlenül sem segített volna neki.
Van, amiben otthonosan mozog, de tudóspalántának sem hívná magát, csupán használja azt a képességét, ami adatott neki. A temetőkben viszont imád bóklászni, végül is majdhogynem ott nőtt fel.
-Tényleg? Köszönöm, monsieur. Az jó, nem kedvelem a túl sok korlátot.
Örül, hogy maradhat, annak még inkább, hogy nem lesz agyonszabályozva semmi sem. Soha nem volt képes a kötöttséget megszokni, egyszerűen mindenben megtalálta a kiskaput, és tényleg csak a legalapvetőbb dolgokat tartotta be.
Türelmesen végighallgatja a "beszámolót", ebből az egészből a vérbank a kedvence. A mérsékelt evés mit takar, azt majd megkérdezi, az ő fogyasztása nem nevezhető még csekélynek.
-Bevallom, meg is lepett. Igazság szerint nem erre számítottam, illetve sosem éltem ilyen körülmények között, mert ez olyan másodlagos dolog volt az apámnál. Ő egy középkori kastélyt választott, na az egy igazi labirintus. Még 4 éve is képes voltam eltévedni benne... térképpel. Ön melyiket ajánlaná? Tudom, meg kell szoknom a technikai vívmányokat is.
A luxust azt látta, és ez számára az újdonságot jelentette. Minden kivilágítva, minden villog vagy csillog, és nem éppen átlagos berendezések, hasonlók. Itt is eltévedne, nem szégyelli.
Mivel semmi tapasztalata nincs az ilyen fényűző világban, inkább kikéri Kaname tanácsát, az a biztos.
-Ui, monsieur. Annak készülök, nem titkolom. Addig még rengeteg tanulni valóm van, erősödnöm is kell. Tudja, a hazámban hiába mentem volna oda bármely idősebbhez, hogy tanítson, nem tette volna meg. Iszonyatosan büszkék és féltékenyek mindenkire. Ezt az országot szabadabbnak gondoltam, és mivel tudom, hogy a képességeim meg lennének hozzá, azaz meg is vannak,mindenképpen olyan helyre szerettem volna jönni, ahol tanulhatok.
Teljesen feleslegesnek tartja, hogy előadja a színjátékot, annyira fiatal, hogy akkor is simán kiderülne a szándéka, ha nem akarná. Akkor meg minek kockáztasson? Inkább játszik nyílt lapokkal, mintsem később vegyék elő érte.
Persze viccesen is hat a kijelentése, lévén Kaname a 3000 felé közelít, ő ennek egy ezredét élte le eddig vámpírként, de ha annyira sértené az önérzetét a korkülönbség, akkor csak azt mondaná, hogy 2680. Nem olyan sok az, végül is Egyiptom ennyi idő alatt jó párszor megjárta a poklot, a mennyet, de ugyan, mindjárt itt van ám.

Túl sok példa nincs előtte, mégis milyen lehet egy normálisnak mondott beölelő-gyermek kapcsolat, csak azt tudja, hogy halálosan jól el van Gerard nélkül, és egy cseppet sem hiányzik neki. Ahogy az sem okozott lelkiismeret furdalást, hogy megírta a levelet és már ott sem volt.
-Értem, bár eldönteni nem tudom, hogy nálunk melyik játszik szerepet, de szerintem az összes. Az amit tőle tanultam az annyi volt, hogy ez emberi vér jobb mint az állati. A többit rám bízta.
Kemény időszak volt, így többynire semmi mással nem foglalkozott, csak azzal, hogy életben maradjon. Gerardtól nem kérdezett, mert a válasz mindig az volt, majd rájön, majd megtapasztalja. Az öreg frusztráltnak tűnt, mint aki rajta akarja levezetni, hogy ő is még egyedül boldogult.
-Őszintén? Nem. Az elmúlt 3.5 évem a túlélésről szólt, egyedül, így aztán fel sem merült bennem, hogy esetleg kiírtok egy egész repülőt vagy repteret.
Tényleg nem gondolt bele, milyen veszélyt jelent az, ha egyedül közlekedik. A legalapvetőbb dologra figyelt csak, hogy még véletlenül se legyen kajás, mert akkor baj van. Szó szerint degeszre tömte magát, nehogy előforduljon, és azon drukkolt, senki ne kövessen el harakirit magán.
-Nem egy testőr típus, elismerem, jobban féltem őt, mint magamat.
lerí róla, mennyire szereti a koponyát, neki ő tényleg olyan mint másnak a kisautója, vele nőtt fel, ő volt a játéka, a mindene. Kapott normálisnak mondhatót is, de sosem érdekelte, inkább láb alatt volt, mert a csontok érdekesek.
-Dehoooogy. Azért, mert mindenki ezt keresi. Igen vicces a temetőket feltúró kutatókat szemlélni úgy, hogy ül egy sírkőnek támaszkodva kezében a koponyával, és hallgatni azt, hogyan keresik azt, ami ott van önnél. Élveztem.
Mocsok ám, mert ha nem tudta volna, hogy milyen értékkel bír ez a koponya, akkor lehet, tönkre teszi, még akkor is, ha 2 éves kora óta vele van. Amikor felérte ésszel, mit kapott, na onnantól kezdve provokatív módon járkált vele a kutatók előtt, és nagyon jól szórakozott azon, hogy eszükbe sem jut a lényeget nála keresni. Mégis ki gondolná, hogy 6 éves forma kisgyerek pont azzal a koponyával flangál, amit sehol nem találnak. Na ugye?
-Igen? Akkor megnyugodtam. Bevallom, akkor azért kezdtem kétségbeesni, mert úgy éreztem magam mint egy sorozatgyilkos azzal a különbséggel, hogy nem akartam.
Eleinte nem tudta kezelni a helyzetet, s bár a sebeket úgy ahogy eltüntette már akkor is, de tényleg egy sorozatgyilkost kerestek egész Párizsban... na az ő volt. Gerard meg idegrohamot kapott, de ha egyszer nem tanította meg neki, mit és hogyan kell, neki kellett rájönnie.
-Ezt... ezt elmondaná Gerardnak is, monsieur? Ő leragadt valahol a középkorban.
Megnézné az öreg arcát, amikor egy tőle jóval idősebb vámpír felvilágosítja arról, mit jelent haladni a korral. Mondjuk inkább ne, akkor még kitalálná, haza akarja vinni. Ő már elköltözött, nem megy vissza.
-Ön szerint nem néznek ki egy új, számukra idegen ifjút? Nem mintha foglalkoztatna, csak akkor felkészülnék rá.
Érti a célzást, ez neki egy kötelező pofavizit, ahol egyszerűen meg KELL jelennie. Amire tökéletesen jó lesz, hogy legalább kiigazodik a ki-kivel van kapcsolatok szövevényes hálójában.
-Köszönöm, még sosem volt izém... klánom.
Ha azt a pár napot nem számolja Angliában, hát tényleg nem, így nem sok tapasztalata van ilyen téren, csak amit még az otthoni csoportjából hoz.
-Nem azért, egyszerűen nem ilyen közegben éltem, Gerard sem, így nem is gondoltam, hogy van, aki modern gondolkodású. Maximum csak elképzelésem volt, ami most bebizonyosodott, hogy hát marhára nem találkozott a várakozással. Tudja Párizsban konzervatívak maradtak, nagyon is.
Tetszett neki ami látott és tetszik itt is, csak annyira idegen még, hiszen itt minden van, tényleg. Nekik tévéjük sem volt, de nem volt rá igénye sem, már az is nagy szó, hogy van telefonja, de persze még az is a régi típusú. Mit tudna kezdeni ezzel? Marha sok mindent, de előbb keres melót.
-Köszönöm, monsiuer. Nem zavar, szeretek belecsapni a lecsóba, akkor hamarabb megy az átállás is.
Egészen felvillanyozódik, hogy ide is bejáratos lehet, hát el tudja foglalni magát, mire felderíti a szállodát, az biztos. Igaz, hogy még a főbejáratot is vagy 5 percig bámulta, de sebaj, lesz ez még így se.
-Igen, ennek azért utánajártam, mielőtt elindultam, mert illik tudni, hová jövök. Azt hiszem az egyik fiával találkoztam, kedves volt. Figyelmeztetett, hogy illő lenne jelenésemet tennem, megköszöntem, de említettem nekem, hogy ne aggódjon, ennyire ismerem az etikettet, nem öngyilkos jelölt vagyok.
Ifjú, de nem meggondolatlan, azaz ennyire nem. Igyekezett felkészülni mielőtt útnak indult, hogy legalább azt tudja, hová jön, kihez szeretne csatlakozni. Egy másik klánt is nézett Manhattan területén, de végül a sziget mellett döntött.
-Tervrajz? Úúú, köszönöm. Majd kiszínezem, mármint bejelölgetem. Házirend... abban van ilyen csendrendelet?
Legszívesebben most leülne a földre, felcsapná az egészet és sorba rendezné, hogy átlássa, na de nem illik, mégis hogy nézne ki? Pedig izgatott, be fogja barangolni az egészet. Ki szimpatikus, na az egy jó kérdés, nem tudja, ki hogyan viszonyul a fiatalokhoz. Kaname jó fejnek tűnik a fia is az volt, de a többiek? Párizsban többnyire lekezelőek, lenézőek, ezt a saját bőrén tapasztalta. Alig volt pár hónapos gyermek még, mikor összefutott egy idős vámpírral, az meg majdnem kinyírta, mert kérdezni mert tőle.
-Ezt sosem fogom megérteni. Egy kérdésem lenne, illetve kettő. Az egyik, hogy tiszteletlenségnek veszi, ha megkérem arra, tegezzen? Tudja megszoktam, és így furcsa. A másik pedig, hogy ha lenne egy ötletem az üzleti élet fellendítésére, azzal felkereshetem?
Még mindig szorongatja a dossziét, legalább úgy, ahogy Francist. Látszik rajta, hogy már indulna, ugyan még nem tudja hová, de belevetné magát abba amit kapott. Már persze ami érdekli, abba a részbe. A szabályokat el szokta olvasni, maximum megtalálja a kiskapukat.

Tényleg nem tudja eldönteni, bár ha így végiggondolja, valóban minden szerepel azokból amiket Kaname felsorolt. Az ő kapcsolata Gerarddal még kapcsolatnak sem nevezhető, nem hogy másnak.
-Igen? Végül is azt elmondta, hogy az állatokat hagyjam ki... igaz, mást nem, így nem igazán tudom, miről beszél. Az biztos, hogy nem olyan volt mint a biológiai, ő foglalkozott velem, rengeteget tanultam mellette.
Hasonlítási alap nélkül nehéz, de ha második apára gondol, akkor érti. Ezért is fájt neki, amikor Gerard nemet mondott a kérésére, hogy az apja mellette lehessen. 3.5 éve nem láthatta, és ezt nem pótolja néhány telefonbeszélgetés sem. Nem mehet vissza a csoportba.
-Rendben. Bár valahogy el kellett jönnöm onnan, és nem terveznék továbbállni.
Senki nem volt mellette eddig sem, a klán fogalmát sem ismerte, csak azt tudta, hogy szabadulni akar a beölelőjétől, mert nem bír ki vele még egy évet. Tulajdonképpen ez nem is csoda, ha mérlegeli Kaname szavait. Gerard sosem volt igazi beölelő a szó szoros értelmében.
Innen viszont nem akar elmenni, ha már idejött és esetleg letelepedhet, inkább itt épít karriert.
-Ez igaz. Még arra sem lettem volna képes, hogy hozzávágjam a támadóhoz.
Elvigyorodik, tényleg félti Francist mindentől és mindenkitől. Vele nőtt fel, két éves kora óta cipeli mindenhová. Naná, hogy nem hagyja magára.
-Tényleg? Akkor ez nem kirívó eset? Megnyugodtam monsieur, először megijedtem, az az igazság, túl sok volt a... hiba.
Egyszerűen nem találta a határt, nem találta azt a pontot, mikor kell leállnia, mikor kell azt mondania, elég, és még az áldozat is életben marad. Kísérletezett, és lehet konkrétan megtöltött egy tömegsírt, de csak sikerült megtanulnia.
-Majd mesélje el, milyen arcot vágott, kérem.
Ismét elvigyorodik, az öreget az se hatja meg, ha éppen ő hal éhen, de azért tényleg érdekelné, mit szólna ahhoz, ha egy tőle jóval idősebb közli a véleményét.
Abban reménykedik, hogy eszébe sem fog jutni és békén hagyja, értve a levélből, amiben közölte, a saját lábára akar állni, külön, egyedül, ahogy eddig.
-Ezt nem tudom, a beölelőm még arról papolt, hogy nagyon konzervatívak, legalábbis a franciák biztosan, és nem nagyon kedvelik az ifjakat. Mi az igazság? Fogalmam sincs.
Nagyon is tetszik neki, hogy Kaname nem maradi, és ahogy nyilatkozik arról, nem felejtették el, ők is elkezdték egyszer. Lehet, nem tudja, milyen egy másik klán, de ha jól sejti, nem mindenhol ennyire lazák, viszont ez szimpatikus.
-Furcsa érzés. Tudom, kötelező pofavizit a bál, mert illik. Nem kerülhetem el, de túl fogom élni.
Azért vannak dolgok amiknek utánajárt magától is, vagy éppen Raul súgott, ami halál vicces, főleg hogy az apja nem tartozik ehhez a fajhoz, mégis többet tudott mondani a beölelője. Tehát a bál csak elméletben nem kötelező olyanoknak, akik ismertek, de idegeneknek, frissen érkezetteknek igen. Etikett.
-Köszönöm. Igen, azt sejtem, bejelentkezés és ilyesmi.
Bólint, azt sejtette, hogy nem zargatunk csak úgy egy klánvezért, eleve elfoglalt, nem ér rá minden hülyeségre, mert másnak éppen úgy tetszik. Tiszta sor. Él e a lehetőséggel, hogy ide cuccolhat be? Igen. Akkor hamarabb megszokja, és nem ütközik félreértésekbe.
-Ó, nem, tényleg rendes volt, bár azt láttam rajta, nem tud hová tenni. Csupán szerettem volna bejárni a szigetet, hogy ha lehet, ne tévedjek már el amikor szükséges.
Egy szava nem lehet arra a fickóra, udvarias volt és viszonylag kedves, bár ahogy méregette, hirtelen nem tudta eldönteni, hogy támadni készül vagy mást szeretne. Aztán rájött, hogy az öltözékét próbálja összhangba hozni vele, csak nem sikerül.
-Hála az égnek. Tudja, szoktam kísérletezni, és ehet néha kicsit nagyobbat szól mint szeretném, de nem, nem döntök romba semmit.
Megnyugtató, hogy nem kell nesztelenül létezni, mert tény, hogy amikor dolgozik valamin, akkor erről elfeledkezik. Persze a kombinációk próbálgatása nem vészes, de néha elhangzik egy-egy bumm. Akkor nyúl mellé.
-Hú, köszönöm. Tessék? Mármint én önt? Téged? Izé... rendben. Igen, az lenne, ahogy körbejártam, észrevettem, hogy vannak kiaknázatlan területek, gondoltam az sem lenne rossz befektetés.
Meglepi, hogy Kaname azt kéri, akkor ő is tegezze őt, ezzel nem számolt, de jól esik neki. Ez jelzi véglegesen, hogy egyáltalán nem nézi le a gyermeksége miatt, hanem egyenlő partnerként kezeli. Kimondatlanul is hálás érte. Az üzleti ötletei... van néhány, s bár lehet, első hallásra furcsa lesz, de szerinte van benne ráció és nem is kevés.
-Ez olyan mint egy ilyen nyomkövető? Azért remélem, nem tenyerelek bele semmibe.
Azt nem mondja, hogy nincs rá esélye vagy nem képes rá, mert nagyon is, de azért majd igyekszik, ne így legyen. Ha ez a szokás, akkor ez, odanyújtja a karját, nehogy ezen múljon a tagsága.
Utána ha mehet, akkor megköszön mindent, elköszön és felszedi a kezéből kiesett cuccát is. Igen, már rájött, hogy az meredek indítás volt, de na, annyira meglepte a luxus látványa, hogy csak na.
Jókedvűen távozik, életében először elmondhatja, hogy van klánja, és lehet, még nem tudja, hogy ez pontosan mit jelent, de majd belejön.

//Köszönöm. :-) //