Nem volt könnyű a mai reggel, de mostanság egyik sem. Sok dolog nehezedik rám, több helyen meg kell felelnem az elvárásoknak, miután annyian vesztek oda, még mindig nem állt helyre a rend teljesen. A háború vége óta sikerült újraindítani az Akadémiát és ezért most hálás vagyok, mert elhagyhatom egy kicsit New Yorkot és mondhatom, hogy van valami keresni valóm Idrisben, lévén elvileg tanár vagyok. Talán még huzamosabb időre is felkérnek itt tanítani, aminek tudnék örülni, mert így lenne ok, hogy kikeljek reggel az ágyból. Claryt is ide hívtam, itt az ideje kicsit ismerkednie az itteni dolgok hivatalos részével is, név szerint, hogyan kell megjelenni egy ehhez hasonló edzésen, lehetőleg időben és felszerelésben. Személyesen beszéltem meg vele, hogy mit kérek tőle, legalább ennyivel megkönnyítem a dolgát, ha már van nélkülem is elég baja. Azért került hozzám, mert úgy ítélték, elég szigorú vagyok, hogy tényleg taníthassam, de elég empatikus és türelmes is, hogy megértsem a problémáit. Kell még vele foglalkozni, hiába ügyes és tanul gyorsan, még mindig van mit rajta csiszolni. Nem terveztem semmi megterhelőt mára, csak egy egyszerűbb edzést és némi elméleti anyagot, ez így szerintem nem olyan sok. Már bent várok rá átöltözve, bemelegítve, fegyverrel a kezemben, amikor megérkezik. -Szia Clary -mosolygok rá halványan, de még ezt is erőltetnem kell magamra, hogy sikerüljön. Nem olyan egyszerű társadalmilag elfogadhatónak lenni, de legalább még tudom, milyen is az. -Könnyűvel kezdünk, megmutatom neked az egyik kedvenc fegyverem használatát és közben beszélgetünk egy kicsit, meg tanítok neked egy-két dolgot. -dobom is felé rögtön a kezemben tartott egyik naginatát. Ezzel könnyű lesz bánnia, tudtommal harcolt már bottal, ez pedig nem sokkal másabb. -Bemelegítettél már?
Sokat kell tanulnom ez tény. Viszont nem érzem kezdő szinten magamat, és azt se nézem jó szemmel, hogy Jace nem oktathat. Kicsit igazságtalannak érzem tekintve, hogy miket vittünk véghez, és min mentünk keresztül. De ezt a Klávét természetesen cseppet sem izgatja. Mintha mindig azon lennének, hogy az Árnyvadászai cseppet se érezzék jól magukat, vagy kényelmesen. Dorothea-hoz volt már szerencsém, semmi gondom nincs vele. Csak manapság keveset vagyunk együtt a szöszivel, és az edzések sokat segítettek ezen. Mikor megérkezem be kell valljam cseppnyi lelkesedés nincs benne. Ugyan azokat az alapokat át kell vennem, amit még Jace tanított, és amiket sikeres már alkalmaztam. Elmondásuk szerint, amit Jace mutatott nem hivatalos órák voltak, így nem érvényesek. Hát lehetnének ennél is nevetségesebbek? Mikor meglátom a lányt barátságosan rá mosolygok, vele semmi bajom nincs így próbálok nem bunkó lenni. - Szia Thea. - köszöntöm, majd leteszem a kis táskámat az egyik sarokba, ráteszem a mobilomat is, amit frissen szereztem. Jóóó anyu vette. - Mi a mai lecke? - kérdezem miközben neki állok a karjaimat nyújtani. Múltkor nagyon meghúztam, csak beleakartam vágni a dologba, de rosszul tettem. Rá kellett jönnöm igenis kell a nyújtás. Már nem nagylányoskodom. - Értem, ez még jól hangzik. Köszönöm, hogy nem tartasz kezdőnek. Eléggé frusztráló már, mindenki úgy beszél velem itt mint egy gyerekkel. - panaszkodom miközben felkaptam egy botot és pörgetem a kezemben. - Igen mondhatni, remélhetőleg ezúttal nem fog kificamodni semmim. - leteszem a botot, majd megállok vele szembe. - Akkor kezdhetünk is akár, én készen állok - vigyorodom el magam, a kis dühöm el is múlik, és alig várom a testedzést.
A hozzászólást Clary Fray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 22, 2016 10:31 am-kor.
Várom már egy ideje Claryt, de ez nem az ő hibája, általában nem alszom jól, pláne nem reggel, szóval mindig korán kelek, de sosem tudok korán elaludni, ezért folyamatos alváshiányban szenvedek. De már hozzászoktam az évek folyamán és nem nagyon volt belőle eddig gond, kivéve mikor ezért sérültem meg, de ki tartja számon? Én már régen nem tudom megmondani, mikor miért sérültem meg. Clary megérkezik és megvárom, hogy lepakoljon, amíg köszönök neki. -Nem tudom, mennyit tudsz pontosan a dolgokról, szóval először kicsit kérdezgetlek az alvilágiakról, aztán majd kiegészítem. Ja igen, mindezt harc közben. Azt vallom, hogy a nőnek kétszer olyan erősnek kell lennie, mint egy férfinak, hogy ne csak magáért, de másért is ki tudjon állni. Egy nőnek több mindent kell tudnia csinálni egyszerre, hogy megmutassa van olyan értékes, mint bármelyik férfi. Ez az első lecke. Egy nő erős, pusztán azért, mert nő. -kezdem is el az órát, és forgatom a naginatát a kezemben, csak hogy mozgásban legyenek az izmaim. -Túléltél egy háborút és nem is akárhogy, minden vagy, csak kezdő nem. De a begyöpösödött vénségek a Klávéban nem látják mindezt, mert nem születtél ebbe a világba és még mindig nem vagy tizennyolc. El kell tűrnöd sajnos, de ez szolgáljon célként. Mutasd meg azoknak a barmoknak, hogy milyen fából faragtak -mosolygok rá bátorítóan, hiszen szüksége van a bíztatásra. Még ha nem is annyira, mint én azt gondolom, még akkor is sokat tud segíteni egy-egy felemelő szó, vagy csak egy apró gesztus. Én már csak tudom. -Hoztam fáslit, ha mégis kéne. Akkor kezdem -Ennyi figyelmeztetést kap, mielőtt elkezdek támadni a naginata pengéjével. Természetesen figyelek a mozdulataimra, hiába ügyes harcos, még mindig nincs teljesen kiképezve és nem ismerem a képességeit. Ha látom, hogy bírja, akkor fogok bekeményíteni. -Szóval a naginata egy japán eredetű fegyver. Lényegében egy bot, aminek a végén vagy egy jó harminc centis egyélű penge. Tipikusan női fegyver, arra lett kitalálva távolságot teremtsen az ellenfél és a forgató között. Főleg a pengét használják szúrásra és vágásra, a nyelet pedig védekezésre. Úgy kell nagyjából kezelni, mint a botot harc közben.
Az tetszik Thea-ba, hogy még nem fásult bele az egészbe, és hogy még lelkes. Sok árnyvadász ( köztük Jace ) magától értetődőnek veszi a dolgaikat, és idegesek lesznek, mikor értetlenkedsz. Ilyen szempontból Thea jó tanár, élvezi amit csinál, és tényleg tanítani akar engem, nem csak púp vagyok a hátán. Jace-el csak azért szerettem jobban edzeni, mert ő fizikailag erőltetett meg mindig, és úgy hiszem arra kicsit több haszon van. Na meg persze több időt lehettünk együtt, így meg egyre kevesebbet. Figyelek Thea mondandójára, mire csak egy nagyot fújtatok. - Na igen , ez a nők átka.. több helyre figyelni. De persze megpróbálhatjuk. Viszont nem ígérek semmit. - mondom neki félmosoly kíséretében. Hát majd meglátjuk miközben harcolunk hogy fogok kvíz kérdésekre válaszolni. Bár erre Jace biztosan azt mondaná, hogy a harc bennünk van, és reflexszerűen működik, még csak oda se kéne figyelnünk. Na persze. Mert ez így megy. Mintha Thea a gondolataimban olvasna, elmondja mind azt amit gondolok erről az egész edzésről. Majd csak széttárom a karom, és az égbe emelem őket.
- Hála az angyalnak, végre egy józan gondolkodású ember, azt hittem már kihaltatok.
- nevetem el magam, majd vissza komolyodom.- Egyébként köszönöm, és a bizalmadat is. Azért remélem nem fogok csalódást okozni.- A fáslis dolgokra, csak biccentek, jelzés képen hogy köszönöm. Majd minden erőmmel rá összpontosítok. Mire figyelmeztet, hogy kezünk a penge azonnal közelít felém, én pedig természetfeletti gyorsasággal kerülöm ki azt. Csak nézek rá meglepve, majd kezdi is az elméleti oktatást. Hát ez így mulatságos lesz. - Édes, és hasznos bot. - mondom félmosoly kíséretében, miközben kikerülök még egy támadást, ami úgy sikerült hogy magam elé emeletem a saját botomat, és ezzel megakadályoztam, hogy torkon szúrjon...
-Nem erőltetem, ha nem megy, akkor majd különválasztjuk a kettőt. Előbb tanulj meg koncentrálni egy dologra, minthogy elrontsuk az elején. Maryse vagy Isabelle biztos mesélte, milyen volt korábban az árnyvadász nők helyzete, örüljünk, hogy nem éppen a gyerektémát tárgyaljuk ki fegyverpucolás és edzőruha varrás közben. A Klávé még így sem hajlandó lemondani a kényszerházasságba kényszerítő előjogáról. Ja igen, van kedved esküvőre jönni? -Van némi gúny a hangomban, de mégsem annyi, mint az ember elvárná. Tényleg haragszom a Klávéra, mert belerángatott ebbe és olyasmire kényszerített, amit nagyon nem akartam, de mégis jól sült el a dolog. Megkedveltem a vőlegényemet, jól elvagyunk mindkettőnk furcsasága ellenére és talán még szerelmes is vagyok belé. Ismétlem talán, mert a rózsaszín ködös szerelmet messziről megvetem, inkább verjen meg valaki, mint én is olyan legyek. És mindemellett, még az Intézetet is megkaptuk, ha már ennyire kitoltak velünk, viszont így több beleszólásom van a dolgok menetébe. Nem szeretném, hogy még valaki úgy járjon, mint mi. Elnevetem magam a reakcióján, ő még nem olyan visszafogott és lélekben halott, mint mi, az átlag árnyvadászok vagyunk. Jó nézni, hogy benne még olyan sok vidámság van a történtek ellenére is. Jelzek és már neki is kezdek a támadásnak és az okításnak. Így az elején még könnyűvel kezdek, erre nem is kell feltétlenül emlékeznie később, csak azért mondom, hogy ismerje a fegyvert, amivel harcol. Nem hiszem, hogy különösebb gondja lesz a használatával és még nem fogom túlzásba se vinni. Még mindig csak tinédzser és ezt tiszteletben tartom, ha más már nem. Kivédi a támadásom, mire a fegyver nyelével ütök a lába felé. Figyelnie kell minden irányba, nem csak a fő történésekre, különben gondban lesz. -Sorold fel nekem a fajokat, amikkel megismerkedtél az alvilágban. -adom ki a következő feladatot. Ez még egyszerű így, majd később keményítek be.
A gyerek szóra konkrétan kirázott a hideg. Igen hallottam a régi életükről az árnyvadász nőknek. És hát igazat megvallva nem szívesen élnék abban a korban. Nem mondhatom az én műfajomnak a háziasszony szerepet. Szeretem ha pörögnek körülöttem az események. Bár nem így terveztem még modénként az életemet, de ezt amim most van semmiért nem cserélném el. Az esküvői meghívásra csak összehúzom a szemem. - Tessék? Mégis kiére ? - kérdezem őszinte kíváncsisággal. Még csak manapság lépek bele teljes lendülettel az árnyvadászok világába, így még eléggé tudatlannak is mondhatom magam. Nem érzem még cikinek, azt majd pár év múlva fogom ha továbbra is ilyen leszek. Majd Thea arckifejezésére legszívesebben rácsapnék a számra. - Az angyalra. Thea... kivel ? Kényszer házasság? Klávé ? - teszem fel egyszerre az összes kérdést ami az eszembe jut, ezzel kicsit lesokkolva, és lelassítva a tanáromat. Nem szeretem a Klávé őskori gondolkodását. A kényszer házasságnál nincs rosszabb szerintem egy nőnek. Nem értem miért szükséges ez, ha úgy vélik ez meg az a család erősíthetnék egymást, akkor maximum összehozhatnák a két családod pár vacsira vagy nem tudom. A lényeg, hogy megismerjék egymást, és lehet így is közel kerülnének. Csodák márpedig vannak, láttam párat. Már önmagában az is csoda, hogy amik történtek velünk még itt állok két lában, és életben. Majd hirtelen Thea támadásba lendül én pedig neki állok a védekezésnek. Elég erőteljesek a csapásai, nem mondanám meg, hogy nő. Alig várom, hogy én is ilyen erős legyek, de ahhoz sokat kell még "Gyúrnom " - A fajokat, hát rendben... - épp elhajolok, majd közbe elkezdem őket felsorolni. Semmilyen sorrend nincs abban, ahogy köpöm a neveket, csak az hogy milyen sorrendben jutnak az eszembe. - Asszem ... asszem ennyi. - fogom az oldalamat, és közbe kapkodom a levegőt. - Oké nem hittem volna hogy ilyen sokan vannak. - forgatom a szemem végül. - Akkor szünet igaz ? Igen szünet...
A kérdésére csak nézek rá továbbra is, fél perc múlva amúgy is rájön, akkor válaszolok is neki. -Biztos láttad azt a hosszú fekete hajú idősebb japán férfit a New Yorki Intézetben. Na, vele. Pontosan. Ki más? -Erősítem meg az ötletét, hogy kényszerházasságom lesz, ráadásul nem is akárkivel. Ruko híres a bestialitásáról, sokan úgy ismerik, hogy egyszer nekiindult, akkor nem képes leállni és mindent darabokra szaggat, akár puszta kézzel, ami csak mozog. Nem egyszer a saját parabatai-ának is nekiment, mert az megpróbálta megállítani. És hozzá adnak feleségül. Repesek az örömtől. -Lehetne rosszabb is. Szerencsére mindketten nem veszekedésen alapuló kapcsolatot akarunk és egész jól kijövünk egymással. Az már más, hogy a parabatai-ommal folyamatosan haragban vannak, aminek nem nagyon örülök. Csak azért nem nyírták még ki egymást, mert én is ott vagyok -Ha jól emlékszem,Clary is volt hasonló helyzetben, az én esetem azért más, mert ők mindketten árnyvadászok és súlyos sérüléseket képesek egymásnak okozni, mielőtt valaki szét tudná őket választani. Kiadom a feladatot, azzal mind szellemileg mind fizikailag kihívások elé állítva, de neki menni fog. Ha túlélte a háborút, márpedig túlélte, akkor ezt is bírnia kell. Ahogy megáll lihegve, én is megforgatom utoljára a fegyverem és befejezem a támadást. -Helyes válasz. Igyál egy kis vizet -mutatok a padon álló két üveg vízre, amit direkt ezért hoztam magammal. Nem ülök le, nekem csak annál rosszabb, ha ülve pihenek edzés közben, utána már nincs akaraterőm folytatni.
Próbálok nem leesett állal nézni rá, mikor kiderül, hogy kivel házasítják össze. Hallottam már arról a fickóról, nekem nem valami szimpatikus, bár még nem beszéltem vele, így próbálok nem előítélettel tekinteni rá. De legalább kicsit... kedvesebb és nem ilyen nehéz embert kaphatott volna Thea. Csak elhúzott szájjal nézek rá, ezzel is kimutatva, hogy igencsak sajnálom a helyzetét. Majd folytatja, hogy tulajdonképpen jól elvannak, erre megenyhülök és az arcizmaim is. - Hála égnek nem is látom rajtad, hogy nagyon bosszankodnál ezért a házasságért. - na igen lehetett volna rosszabb is, mondjuk hogy szívből rühelli. - Parabataiddal ? - nézek rá kérdőn. - Valamin össze vesztek vagy mi az oka ? Bocs, hogy így kíváncsiskodom. - nézek rá bocsánatkérőn. Hát igen az nem lehet valami hálás dolog, ami azt illeti az kicsit olyan mintha vele is veszekednek nem csak a társával. Nagyon szoros dolog ez az árnyvadászoknál. Szinte testvérek. Kicsit félek tőled, de én is tervezem majd megkérdezni Simont amint elvégzi az akadémiát, vagyis legalább felhozni neki mit szólna hozzá. Remélem nem talál az akadémián jobb potenciális jelöltet nálam, lehet inkább ettől félek, ezért félek előre megkérdezni tőle. Majd elkezdjük az edzést , miközben fizikailag is védekezem és támadok folyamatosan kérdez elméleti kérdéseket. Mivel inkább a harcra koncentrálok a válaszaim hasra ütés szerűen jönnek, villám kérdése-villám válaszok. Így majd kiderül hányat buktam el a végére. A végére csak mosolygok mikor kiderült sikeresen elvégeztem a feladatott, és művészien meghajolok előtte. Aztán kiszáradva próbálok nem túl hevesen a vízért nyúlni és leönteni magamba a tartalmát. - És mi lesz a következő feladat ? Persze miután vissza növesztettem a tüdőmet... ami néhány.. perc... nem óra. - nézek rá szerencsétlenül, majd próbálom vissza vedleni a harci szellememet, ami eddig teljesen jól kitartott. [/b]
Látom a reakcióját, és el tudom képzelni, mire gondol éppen. Tudom, milyen hírek terjengenek Rukoról, de sajnos ez a Klávé fülébe nem jutott el, mert akkor nem őt kaptam volna magam mellé. Bár akkor valószínűleg egy öntelt bunkó macsót kaptam volna, azzal pedig még kevésbe értenék egyet. De legalább egy olyan férfit rendeltek hozzám, aki nagyjából megért, elfogadja és ismeri a gondjaimat. És nem mellesleg gyönyörű, a pillantása még az akaratot is ki tudja belőlem perzselni és olyan dolgokat akarok tőle tenni vele, amik sosem jutottak volna eszembe, ha nem ismerem meg. -Annyira nem zavar, mert Rukoval kerültem össze. Ha bárki mással, akkor valószínűleg inkább megfosztatom magam a rúnáimtól és mondénként élek, mint házasságba kényszerítsenek -Nehéz döntés lett volna, de képes lettem volna megtenni, hogy a minimális szabadságomat megőrizzem. Csak egyvalami tartott volna vissza és az a parabatai-om. A vele való kapcsolatot nem akarom elveszíteni, érte bármit megtennék, még egy bunkó fatuskóval is képes lettem volna frigyre lépni. -Caleb, a parabatai-om… Mindentől meg akar óvni, még a szelet is megállítaná, hogy ne fújjon rám, legszívesebben elrejtene a világ elől. Imádom ezért, bármit megtennék a boldogságáért, még akár arról is lemondanék, hogy vele legyek. Ezzel szemben Ruko nem védelmez ennyire, de ő is szeret vigyázni rám. Ő úgy gondolja, tudok annyira vigyázni magamra és vagyok elég erős, hogy kibírjam az életet, éppen ezért nem is szokott kímélni általában. Többször volt olyan, hogy a csata hevében véletlenül engem is megsebesített, ami persze nem az ő hibája volt, de Caleb kiakadt minden alkalommal. Meg egyszerűen nem bírják egymást, nem lehet őket jobb belátásra bírni -vonok vállat a végén, hiszen én magam sem tudom pontosan, mitől is utálják ennyire egymást. Nem is egyszer annyira egymásnak estek, hogy a végén én kaptam pánikrohamot és csak azért álltak le, mert meg kellett nyugtatni engem. Nem egyszerű így élni velük, de valahogy igyekszem megoldani. Nekikezdünk az edzésnek és be kell valljam, sokkal jobban teljesít, mint amire számítottam. Ez a feladat nem egyszerű, nekem már nem okoz gondot, mert volt lehetőségem bőven gyakorolni, de egy kezdőnek nehéz egyszerre figyelni a harcra és a feladványra is és közben nem elveretnie magát. Ő viszont mindkettőt viszonylag könnyedén vette és össze sem esett a végére. Nem értem, miért nem ad a Klávé egy kicsit több bizalmat a lánynak, láthatóan tehetséges és akarja is használni a képességeit. Viszont meghajolok, hiszen a japán fegyverek megkövetelik a japán hagyományokat is. Hagyom pihenni, rendesen megizzasztottam, de még mindig nem fejeztük be. -Most az állóképességeden fogunk dolgozni. Ügyesen kezeled az ismeretlen fegyvert és tudsz is figyelni a környezetedre, de még nem tudnál egy rendes csatát végigcsinálni, a vége előtt kidőlnél. Szóval most futni fogunk -Az a legjobb és legalapabb cardio edzés, azzal folytatjuk. Várok még egy bő öt percet, majd átvezetem a futógépekhez, az egyiket be is állítom, majd elindítom neki. Nem egy nyaktörő iram, de egy jó közepes sebesség. Én magam is felállok egyre és valamivel gyorsabb tempót diktálok magamnak.
Kissé meglepődük Thea bejelentésén, vagyis a tényen hogy előre megrendezett házasság lett a sorsa. Én ez ellen még ha a szeretett férfihoz is kéne hozzá mennem is lázadnék. Na igen én örök lázadó vagyok. Nem szeretem ha megmondják mit csináljak, és rá köteleznek dolgokra. A szabad elvűség híve vagyok. - Akkor viszont szerencsés vagy. Nem hinném hogy sok embert olyannal adnak össze akivel pont szerelembe esnek. - bár lehet ez még az ő kapcsolatukra erős kifejezés. Nem tudom pontosan hányadánál állnak, azért mert hogy nem utálja. Majd végig hallgatom figyelmesen. Kicsit meglepődöm, hogy ilyen őszintén és nyíltan elmeséli nekem mindezt, de örülök neki hogy már ilyen közel érez magához. Nekem több idő kell az ilyesmihez, mire megtudok valakinek teljesen nyílni. A történetére akaratlanul is Jace és Simon jut eszembe. Több közös van bennünk Thea-val mint gondoltam volna. Nekem is két fontos férfi van az életemben ( már nem mondanám őket fiúknak, amiken átmentünk.) , és ők s mind a ketten máshogy akarnak védeni, és máshogy állunk egymáshoz. Akaratlanul is elmosolyodom a hasonlóságon. - Elképzelni sem tudod, hogy mennyire megtudom érteni. - itt kicsit az ajkamba harapok miközben elgondolkodom. - Nekem is van... tudod Simon a legjobb barátom. Gondolkodtam rajta, hogy... megbeszélni vele... ezt a Parabatai dolgot. - és megtörtént mikor megnyílok. Még is kivel kéne megbeszélnem ezt? Jace-el? Menten kihullana a szép szőke haja. Anyámékkal? Azt se akarja, hogy itt legyek. Izabelle? Persze örülne ha a pasijával vagy nem pasijával azonnal összekötném magam. Alec? Azt hiszem a kör be is zárult. - Nekem kissé ijesztő a dolog. Nagyon komolynak hangzik, komolyabbnak mint egy... házasság. Főleg ha egy lány és egy fiú teszi meg. - mondom félve, és csak reménykedni tudok, hogy Thea nem az a pletykás fajta. Majd neki kezdünk az edzésnek, ami közben hát, hogy is mondjam... próbáltam nem összeesni. A kérdésekre és a válaszokra koncentráltam, hogy ezzel is elterelhessem a figyelmemet. A végére még is szinte kapkodok víz után. Úgy tűnik sok volt egyszerre. Mikor viszont Thea bejelenti hogy még fussak... - Öhm, azt nem az edzés után kéne? A bemelegítő köröket? Benne is van a nevében. - nézek rá kedvesen mosolyogva, mert ha most futnom kell azt hiszem szívrohamban fogok össze esni.
-Nem mondanám tipikus szerelemnek, de van egy… kölcsönös megértés mindenképpen -próbálom magyarázni, hogy milyen is a kapcsolat jellege közöttünk, mert nem olyan egyszerű az. Nem az a fellángol és vagy megmarad később vagy nem tiniszerelem, de valami mégiscsak van ott, amit én magam sem igazán értek. Nehéz úgy kezdeni egy házasságot, hogy még párkapcsolatom sem volt korábban, mert senki sem akarta volna a fura, problémás, goth kiscsajt. De valahogy csak megoldom ezt is. Elmesélem a tényállást a parabatai-ommal és a vőlegényemmel, ami nem is akkora titok, nem nehéz őket veszekedésen kapni, ahányszor csak találkoznak, teljesen mindegy, hol vannak. Csak akkor hagyják abba, ha én is előkerülök, mert azt egyikük sem akarja, hogy én rosszul érezzem magam. Éppen csak annyit nem tudnak, hogy minden összezördülésükről tudok és zavar a puszta tény is, hogy nem képesek öt percig meglenni. -Ha rám hallgatsz, akkor beszélsz vele, minél hamarabb. Biztos vagyok benne, hogy igent fog mondani, de figyelmeztetnem is kell. Nem eltántorítani akarlak, csak tudnod kell a hátulütőit is a dolognak. A parabatai kapcsolat a legszebb dolog, amit el tudok képzelni, többször mentette meg az életem több fronton, de pont ezért törtem össze egyszer. Nem… fogom elmesélni, pontosan mi történt, de bele kell számolnod, ha egyszer elveszítenéd Simont, az jobban fog fájni, mintha elvesztetted volna egy végtagodat, életed szerelmét és a komplett családodat. Ha képes vagy ezt az áldozatot meghozni, akkor készen állsz a parabatai-ságra is. Sajnos ez egy nagyon komoly döntés, de az előnyei hatalmasak. Szerintem ti ketten alkalmasak vagytok rá. A szerelemmel nem lesz gondod, hiszen Jace-szel szinte le sem tudjátok magatokról mosni a hírt, hogy ti egymásba vagytok habarodva. Az edzés rendben és egész jól megy le, sokkal ügyesebb, mint eredetileg vártam, a kérdésekre és helyes válaszokat ad, viszonylag pörgősen, az ütéseket is bírta. Összességében elégedett vagyok vele, de folytatni akarom a kiképzést, amire a vélemény nem lep meg, de azért én mégis folytatni akarom. -Csak két a perc a futógépen, rendben? És utána békén leszel hagyva -próbálok belé egy kis lelket önteni, tudom, hogy fáradt és nem akarja, de ezt egy csatában nem mondhatja a démonoknak. Nála talán beválik ez a módszer, mert Jace-t akár fenyegethetném is, akkor is csak kiröhögne, mint már tapasztaltam. Az egyetlen, akitől láttam félni, az Ruko volt, de tőle ki nem fél?
- Legalább nem vagytok átlagosak.Én is erre vagyok büszke. - vigyorodom el magam amolyan biztatás képen. Majd ahogy meséli a történetét, hát még jobban megerősíti bennem, hogy nem éppen átlagos pár. És a hármasság is ismerős, nekem is Jace és Simon között kellett mindig rendet tennem, manapság már tudom nem komolyan húzzák egymást, hanem... barátilag? Így amit mesél nem ér újdonságként. Az egyetlen dolog amiben különbözik a történet, hogy Simon még nem a parabataim. Sokat gondolkoztam rajta mióta az akadémiára jár, de teljesen elszigetelte magát mióta ott van. Nem igazán tudnám hol és mikor felhozni és azt se tudom igazán, hogyan... Nem egyszerű. De végül úgy döntök rákérdezek Thea-nál hisz neki is a legjobb barátja lett, aki férfi. Miközben végig hallgatom a története végére összeszorúl a gyomrom . Kissé be kell vallanom meginogtam. De ... nem akarok ilyenbe belegondolni. Simon tőlem is függeni fog, és én is tőle. Védeni fogjuk egymást. Különben is nem hiszem hogy jobban fájna az elvesztése akkor, hisz mindenhogy úgy érezném, mintha az egyik végtagomat veszíteném el. Először csak némán bólintok válaszként. - Köszönöm az őszinteségedet, sokat segítettél. Szerintem ... majd beszélek vele. Csak tudod mióta az akadémián van,hát... megértem elsőnek szeretne egyedül beilleszkedni. Nehéz felvenni vele a kapcsolatot. Úgy gondoltam majd ha hivatásos lesz, ha elvégezte az iskolát. - mosolyodom el, addig lesz időm gondolkodni rajta, de úgy is tudom ha ő is akarja ez lesz a vége. Ennek kell lennie. Még is úgy érzem Jace-el lesz kemény dolog ezt megbeszélni nem is Simonnal. Mikor még futásra akar kényszeríteni kemény edzés után szerintem elfehéredtem két perc alatt. - Hát... - ránézek a futópadra. - Próbáljuk meg, de téged vonnak felelősségre ha beverem a vörös fejemet. - heccelem miközben kelletlenül elindulok a gép felé, és harcias mozdulattal eldobom a vizes palackot. A lábaimra szinte rá kell parancsolni, hogy kezdjenek el futni. Olyan mintha több mázsás súly lenne rajtuk. Nem érzem valami jól magam, de össze szorítom a fogamat és elkezdek futni. Nem hátrálok meg!
-Az átlagos relatív és túlértékelt -szúrom közbe, hiszen eszerint élek én magam is, látszik is rajtam. A goth ruháim messziről hirdetik, hogy nem kell nekem beolvadnom a többi birkajellemű ember közé, hogy jól érezzem magam. Persze az idő nagyrészében nem érzem ól magam, de ahhoz nincs ehhez köze. Végighallgatom Claryt a problémájával és halványan elmosolyodom. Annyira hasonlít a helyzete az enyémhez, hogy muszáj belegondolnom, milyen érzés lehet neki ez az egész. Bizonytalan és nem tudja, jó döntés lesz-e, de én már tudom, hogy élete legjobb döntése lesz. Persze neki megvannak azok az előnyei, hogy vannak barátai Simonon kívül, az anyja pedig szereti és apafigurája is van. Olyan tényezők, amik nekem nem voltak meg. -Vigyázz a halogatással, még a nagykorúságotok előtt kell megejtsétek a szertartást, és az nem egy rövid folyamat. Beszélni kell a Klávéval és több kört is futni, hogy lerendezzük. Elkezdhetem nektek intézni, ha úgy döntötök, itt az ideje, de akkor beszélj Simonnal -figyelmeztetem, hiszen a kormegkötés nagyon is valós hátráltató tényező, ne ezért maradjanak le, mert kifutottak az időből. -Amiatt nem aggódom, nem tudnak már olyat csinálni velem, ami sokkal rosszabb lenne -kuncogok, de attól még igaz a dolog. Ha még valamit a nyakamba akarnának akasztani és nekikesek, akkor is, ha Némavárosba visznek vagy megfosztanak a rúnáimtól. Az ígért két perc helyett háromig is futtatom szegény Claryt, mielőtt leállítanám a gépet és lassú állítom, hogy egy kicsit levezzesük az edzést. Megint a kezébe nyomom a vizet és intek neki, hogy üljön le. -Nagyon ügyes voltál, mára békén is hagylak. Csak nyújtsd le magad, hogy ne legyen semmi probléma később és mehetsz haza. Nekem mennem kell… Randim van -nyögöm ki végül, még mindig nehéz elfogadni a puszta tényt is, hogy randizom, de még nehezebb, hogy a hamarosan férjemmel lesz találkozóm. -Szia Clary! -küldök még felé egy bíztató pillantást, miután összeszedtem a cuccaim és már ott sem vagyok, készülődnöm kell.
Nem hittem volna, hogy pont Thea-val fogom megbeszélni a Simonnal való terveimet. Ami azt illeti az egész még csak a fejemben volt, és tervezgetett. De még is kivel mással kötném meg a parabatai esküt mint Simonnal? Ő lenne a remek választás. Persze nem kötelező, de még is csak jó dolog... sok árnyvadásznak van, és már szerintem egy ilyen kötelékünk amúgy is van közöttünk. Miért ne erősítenénk meg. Igazából ezt magamba akartam elsőnek tisztázni. Képes lennék e rá, és utána szóba hozni bárkivel is. Viszont Thea majdhogynem ugyan abban a helyzetben van mint én, ezért is bátorkodtam felhozni neki, és tanácsot kérni. - Igen, igen arról olvastam. Viszont most Simon ... Simon igencsak problémás. Próbálja megtalálni magát, így eléggé nehéz helyzetben vagyok. Ráadásul ő az Akadémián van, és nem igazán jutott időm még rendesen beszélgetni vele, nem hogy ezt felhozni. Meg egyébként is a lehetőségeimet mérem fel. De igen tudom, hogy igyekeznem kell vele. Nem győzöm hálálkodni, hogy valakivel végre őszintén tudtam beszélgetni. Az Árnyvadászok nem igazán azok a lelkizős, beszélgetős nép, én viszont ezt megszoktam főleg Simonnal hogy megbeszélek valakivel minden gondomat, gondolatomat. Viszont ő most nincs, így kénytelen vagyok idegenekkel beszélgetni ezekről. Hisz ez nehéz döntés, így felkel mérnem a helyzetet. - Köszönöm még egyszer. - mosolygok rá hálásan De még nincs vége, így a futópadra leszek kényszerülve. Minden akarat erőmet belevetve csinálom végig... nem mondom hogy fitt maradok. Ahogy leszállok róla, a falnak támaszkodva iszom meg a vizem maradékát. - Rendben, hálás vagyok. - nevetem el magam kínomba, majd kiderül lehet azért nem kínoz tovább mert randija lesz... itt kénytelen vagyok elnevetni magam. - Rendben, menj csak, én... én elleszek... - csúszok le a földre és kinyújtom a lábaimat. - Úgy egy óra és én is ... megyek. Szia!! Jó szórakozást! - és egyedül maradok a terembe. Hátra döntöm a fejemet, behunyom a szemem és próbálom elképzelni milyenek lennénk simonnal és hogy Jace hogy fogadná... kemény fába vágom a fejszém.
Kezdőlap
