Danny - Dante

Fárasztó napjaink voltak, s talán előbb kellett volna megejteni egy beszélgetést, ám csak most jutok odáig, hogy a régi falkából bekéressem Daniellet. Miért pont őt? Mert már a kihíváskor is feltűnt az a reményteli lelkesedése, ami miatt tudni szeretném, mi igaz a szóbeszédből... stb.
Mit tervezek? Azt majd megosztom az egész falkával, kaptak pár napot, hogy mindenkiben leülepedjen ami történt. át tudja gondolni mit akar és mit nem, ráadásul a volt alfájukat is végső nyugalomra kellett helyezni. A temetésen csak azért jelentem meg, mert szó szerint illik, hiszen küzdelemben veszett oda, ennyi járt neki.
A bálon is hallottam szóbeszédeket, furcsállták és egyben örültek annak, hogy Brooklyn képviseletében valaki egyáltalán megjelent, mintha évek óta ez nem történt volna meg. A kopogásra kiszólok, jöjjön csak, és rögtön hellyel kínálom.
-Ülj csak le. Tudom, hogy a harc után nem mutatkoztam be. Dante di Canio, de szólíts csak Danténak. Azt mondják, halottról vagy jót vagy semmit, mégis tudni szeretném, mi igaz a szóbeszédből? Valóban megbomlott az elméje és paranoiddá vált? Úgy hallottam, évek óta nem voltatok a hivatalos bálon, rettegésben tartott mindenkit. Igaz ez?
Itallal kínálom a nőstényt, minden van az üdítőtől kezdve az alkoholon át a vízig, és leülök vele szemben. Láttam a harcnál, hogy reménykedve állnak ott, mintha bíznának abban, nem az alfájuk győz, és a végén azt a megkönnyebbülést, sőt, örömöt, amit a váltás ténye okozott.
A bálon sem úgy tűnt, annyira bánnák az esetet, de egy elhangzott foszlány megütötte a fülemet, mégpedig az, hogy a Brooklyni falkát régen látták megjelenni. A queensi falka feje sem tűnt túl letörtnek, ami mindenképp intő jel volt.
Érthetetlennek tartom, hogy miért tűrte mindenki, hogy ez így menjen hosszú évekig, miért nem léptek közbe, ha nyomós indok lett volna az eltávolítására, és itt most nem a falka tagjaira gondolok. Többnyire mind fiatalabbak a volt alfánál, ezért is volt elbizakodott, és meg kell hagyni, az ereje sem volt éppen csekély.
-Ami biztos, és ezt a közös bulin is el fogom mondani, nem foglalkozom a múlttal. Nálam nincs olyan, hogy te ebből a falkából jöttél, ő meg abból. Egy falka van, ezért mindenkit meghagyok a posztján, és idővel elválik, valóban érdemes-e rá.
Számomra ez evidens dolog, még akkor is, ha természetes, hogy akiket régebben ismer az ember, azokban jobban bízik, de egy vezető nem áshat el mindenkit azért, mert más falka tagja volt, főleg, ha esetleg félelemből nem mert elmenni innen.

Danny - Dante

Van mit pótolnom, sajnos az összehívásig még nem jutottam el, de még ma megteszem, ha itt végeztünk a megbeszéléssel. Az a sok szar amit ez a szerencsétlen hátrahagyott... komoly regényt lehetne kiadatni a kényszerképzeteiből. Mindenki ellene van, mindenki őt akarja megölni, a falkája is veszélyes rá nézve... beteg elme. Tényleg az volt.
Daniellet sem túlzottan becsülte, ezért is keltette fel az érdeklődésemet a nőstény, hiszen nem éppen fiatal, tehát valamit tudnia kell.
-Akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Falkán belül tegeződünk, hagyjuk a magázódást, felesleges.
Egyből megállítom a lányt, ezt felejtsük el, nehogy már magázódjunk a falkában, mert itt kapok idegrohamot. Min mehettek keresztül, ha minden baromság rögzült bennünk, amiknek nem kellene? Nehéz feladat lesz, de hitet kell beléjük öntenem, megértetni velük, hogy annak az elnyomásnak vége.
-Szomorú. Elszigetelni egy falkát és teljesen bezárni, hatalmas hiba. Mostantól ez megszűnik, nincs tiltva, hogy bárkivel beszéljetek, persze belső infók kiadása nélkül, és többé nincs olyan, hogy nem jelentek meg a bálon. Nálunk megszokott dolog volt, hogy a falka néha összegyűlik, akár bulit rendezünk, vagy csak egy közös beszélgetést és társait. Ilyen is lesz.
Abszurd ez az egész. Egy elmebeteg Alfa kivetíti a vízióit az egész falkára, elzárja őket a külvilágtól, félelemben tart mindenkit és azt hiszi, övé a világ. Ezt miért tűrték el eddig? Már nem a tagok, azt érti, de másoknak már rég közbe kellett volna lépniük. Ahogy hallgatom a lányt, ideje változtatni, a kérdés, mennyire befogadóak, mert az enyémekben nem kételkedem, őket ismerem, képesek együtt dolgozni bárkivel.
-Nagyjából össze, viszont szeretném tudni, kiknek volt posztjuk, vagy kik lettek leváltva egy hirtelen pillanatban.
Azért, mert megszereztem egy területet az nem ok arra, hogy mindenkit likvidáljak vagy eltávolítsak a helyéről, úgy is kiderül, alkalmas rá vagy sem. Nem vagyok diktátort, bár túl engedékenynek sem nevezném magam, viszont tudom, hogy ha egy falkát elnyomsz vagy semmibe veszel, az előbb-utóbb megbosszulja magát. Ők a társaim, nem az ellenségeim.

Danny - Dante

A nőstény reakciójára felvonom a szemöldököm, ilyennel még nem találkoztam. A szóbeszédek már adtak egy képet, de amit most tapasztalok az mindent felülmúl. Magázódni egy falkában, ahol egymásra vagyunk utalva és mindenkinek a léte függ mindenkiétől?
Egy falka erejét az összeszokottság és a bizalom adja, ott nincs helye idióta hatalmat fitogtató baromságoknak, de ahogy Dannyt figyelem... ez itt sokszorosan jelen volt.
-Hallani sem akarok arról, hogy bárki magáz bárkit. Egy falka családként funkcionál, azaz kellene, hogy funkcionáljon.
Hihetetlen, nem elég, hogy teljes terrorban éltek, de még magázódtak is? Az egyetlen jó ebben az egészben talán csak annyi, hogy a megmaradt tagok összetartottak, így annak csíráját nem tudta belőlük kiölni ez a vadállat. Fontos szempont.
-Tessék? Miért kellene kiszökni? Ez nem börtön, könyörgöm. Azok a farkasok akik kellőképpen kezelik az önuralmukat, szabadon járhatnak. Mégis hogy mentetek dolgozni? Gondolom mindenkinek akad civil, alibi melója is. Az egyetlen kikötés, hogy belső információkat nem adunk ki, nem buktatjuk le magunkat és elérhetőek legyetek, ha gebasz van. Felnőttek vagytok a jó ég áldjon meg.
Számomra teljességgel idegen az, amit hallok. Be voltak ide zárva és el voltak vágva a külvilágtól 100%-ban? Nem illik ilyet mondanom, de a volt alfájuk egy állat, és az ideje tényleg meg volt számlálva. Nem rajta múlt, hogy a falka nem bomlott fel már rég.
-Persze, hogy mehettek, csak tudjuk, hová mentek, hogy ha akár nekünk kell ugrani, meg tudjuk tenni. Nálunk adott volt egy csipogó, ami vészhelyzet esetén bejelzett a szálláson, így azonnal mozgósítani lehetett. Így néz ki. Olyan mint egy GPS. Megmutatom, hogy működik.
Előveszek egy kést a fiókomból és az asztalom fedelét kifordítom. Cseles cucc, máris monitorok hada látható rajta, pontosan ilyen van a biztonsági szobában is. Hirtelen mozdulattal hasba szúrom magam vele, és kicsit meg is húzom, hogy a rendszer egészen biztosan bejelezzen. Nem mondom, hogy kellemes, de így legalább Danny is megérti, miről beszélek.
A vészjelző azonnal felvillan és éles sípoló hangot ad ki, a berobbanó Ryant úgy nyugtatom meg, semmi gond nincs, én voltam, próba van.
-Látod? A piros pontok az enyéim, ilyen lesz nektek is, de nem azért, mert ellenőrzést akarok tartani, hanem pont az ilyen esetekre. Ha valamelyik tagunk életveszélyes helyzetbe kerül, azaz az életfunkcióival van probléma, akkor nem narancs színt látsz majd felvillanni, hanem vöröset. Pontosan mutatja a koordinátákat, még ezen is, és azt is, ki került bajba. Ha az egyén maga jelez,
mert van rá ideje, akkor kék színt látsz. Sérülés, súlyosabb sérülés esetén narancssárgát, és életveszélyesnél vöröset.
Miközben magyarázok és mutatom a csipogómat is, nekilátok lekezelni a sebemet. Majd helyrejön, nem vészes, de csak így tudtam szemléltetni a működését. Ezen felül tőlem oda mennek ahová akarnak, még jó, hogy nincs takarodó, mert már csak az hiányzik a repertoárból.
A tagokról tett beszámoló rémesen hangzik, nem maradtak sokan, tényleg annyi az összlétszámuk, ahányan megjelentek a kihíváson.
-Oké. A testőröket majd Enzo összehívja. Mentoraink vannak, keresd Ryant ezzel kapcsolatban, máris be tudsz csatlakozni a tanításba. Kölykeink is akadnak, nincs tilalom, annyi kérésem van, ésszel. Jessel majd beszélek, kap maga mellé egy igen tehetséges tanoncot is, így legalább eltereli a figyelmét.
Felsóhajtok, közben befejezem a magamnak okozott seb kezelését, és megrázom a fejem. Konkrétan egy hitehagyott, elcsigázott fél falkát kell összeszednem, és ismét meggyőznöm őket arról, igenis értékes tagjai a csapatnak. Kemény munka lesz.
-Örülök, hogy így gondoljátok. Amikor a kihívásnál rátok pillantottam, bevallom, meglepett az a reménykedés amit az arcotokon láttam. Hallottam hírét a volt vezetőtöknek, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire vészes a helyzet. A közös összejövetelt meghirdetem holnap estére.
Mi a célom? Az itt lévő tagokat összekovácsolni a mieinkkel, egy csapattá, hogy tudják, nincs kivételezés és kevésbé megbecsülés csak azért, mert ők a legyőzött alfa falkája voltak... vagy valami hasonló, ami maradt belőlük.

Dante & Dany

Nem tehetek róla, de egy kicsit megakadok, hogy nem kell magázni az alfát. Ez mindig is így volt itt, sosem gondoltam bele, miután megszoktam, hogy esetleg másképp kéne lennie. Nem is tudom, át tudok-e állni rögtön. Néhány idősebb tag valószínűleg sokáig nem is fog.
-Az elején még így is volt… Csak aztán változtak a dolgok, de mindig is magáztuk az alfát, valahogy ez így volt itt szokás már, amikor idejöttem -vonok vállat, ebbe sosem gondoltam bele. Általában nem vagyok hajlandó a szabályokat követni, de egy idő után én is be szoktam adni a derekam, ha mindenki így tesz körülöttem.
-Munkába elengedett, de mindig tudni akarta, hol vagyunk és mit csinálunk. Szórakozás csak a házon belül, ki nem megyünk, csak ha ő engedélyezte. De ez már csak a vége felé volt így, előtte normális volt -szúrom közbe, azért nem volt mindig ilyen. Régen még rendes volt, igazságos és ha nem is tökéletes, de legalább emberi hibái voltak, mint mindenki másnak.
-Ez csak természetes, van még fogalmunk arról, hogyan működik egy rendes falka, azért mert nem volt benne részünk az utóbbi időben -Érdeklődve figyelem mit csinál, és rendesen megnézem a monitorokat is, a késre sem döbbenek meg, de amikor felvágja a saját hasát, akkorára kerekednek a szemeim, mint a kistányér. Azonnal felpattanok, annyi még nekem is leesik, hogy ha az alfa megsérül, akár a saját hibájából is, a falka rögtön ugrik és megtámadja az első potenciális veszélyforrást, ami én volnék. Hátrálok pár lépést a berobbanó farkas elől már csak puszta ösztönből is, mielőtt az alfa leinti, hogy nincs baj. Valahogy nehéz elhinnem. Azért közelebb megyek, ahogy elkezd magyarázni, mert legalább tegyek úgy, mint aki nem az életét féltette az imént még. Megnézegetem a pöttyöket és bólogatok a színek jelentéseire. Nem nehéz felfogni, de azért örültem volna egy kevésbé drasztikus bemutatónak.
-Az egyik testőrrel érdemes lenne… Nem is igazán vigyázni, de kímélni kicsit. A barátja volt az alfának, amikor még normális volt és neki köszönhetjük, hogy nem sokkal korábban őrült meg. Magát hibáztatja, hogy nem volt szíve megölni az alfát korábban, és jó lenne, ha más sem hibáztatná ezért. Éppen eléggé bánja így is -Bár azt szoktam magamról hangoztatni, hogy nekem nem számít igazán senki és bunkózóm mindenkivel, de ilyenkor kitűnik, hogy nagyon is törődöm a többiekkel.
-Szabadulni akartunk, de mi nem akartuk megölni. Akármilyen volt az utolsó időkben, attól még régen jó vezetőnk volt és sokat köszönhettünk neki. Persze ez nem menti föl a vétségei alól. Vettem, szólok a többieknek -Nem mentegetni próbálom, de ahogy voltak hibái, annak idején nagyon is jó alfa volt.

Outfit: Link » @ «Music: Running [/b][/color]

Danny – Dante

Bár nem mutatom, megdöbbent, hogy az is csodálkozást vált ki, nem várom el, magázzanak. Mégis miféle állat hiszi azt magáról, hogy attól több lesz, és esetleg jobban fogják tisztelni? Megalomániában szenvedhetett, az tiszta sor. Sajnálom, tényleg sajnálom, és nem csak a falkát, hanem őt magát is. Mi vezetett odáig, hogy ennyire elboruljon?
-Ez mifelénk nem szokás. Ahonnan jövök, sőt, előtte sem volt szokás, vagyis itt sem lesz. A falka egy család, és oké, hogy van egy hierarchia, de ha már egymás között is ilyen normákat húzunk fel, az jóra nem vezet.
A következőkre már felmordulok, sok dolgot megértek, valahol már toleráns és türelmes is lettem az évek alatt, de van egy határ.
-Nálam nincs ilyen. Felnőtt emberek vagytok, könyörgöm. Az oké, hogy esetleg szeretném tudni, merre jártok, mert ha gebasz van, akkor ugrani kell, de megkövetelni azt, hogy ki se léphessetek munkán kívül innen… nos, ezt felejtsétek el.
Szívem szerint másként fogalmaznék, de nem teszem meg Danny előtt, még holtában sem akarom megalázni. Előtte normális volt, a lány ezt mondja, azonban valamiért kifordult önmagából, aminek minden bizonnyal nyomós oka kellett, hogy legyen. Nem biztos, hogy meg fogom tudni az okát.
-Szuper. Mától megint olyan lesz.
Elmosolyodok, aztán megmutatom Dannynek, hogyan is működik a mi rendszerünk, miért tudunk azonnal reagálni és tudjuk azt, hol van a másik, hova kell indulnunk. Kicsit drasztikus, és látható, a mieink ehhez hozzá vannak szokva, de másképp tényleg nem tudtam megmutatni. Így teljesen tiszta a kép, és látható az is, tényleg nem molyolás megy, hanem azonnali reakció érkezik.
-Rendben, vele is beszélek. Nem könnyű meghozni egy ilyen döntést, megértem, hogy vívódott, de nem hibás. akkor lenne az, ha konkrétan a falka ellen fordult volna az alfa és akkor sem tesz semmit. Így nem az, mert nagyon vékony az a határvonal, aminél tudni kell, hogy fellép ellene vagy sem.
Bólintok, és a ma este tényleg tökéletes lesz arra, hogy lefektessek néhány alapszabályt a mieink felé is a múlttal kapcsolatban. Nem akarom meghallani, hogy bárkiben is felmerül, hogy többre tartsa magát a másiknál, vagy elinduljon a ki a hibás óvodás játék. Itt, ebben az esetben a kívülálló „Tanácsnak” kellett volna lépnie, nem a falkának.
-Érthető. Nos… sajnálom, de nem volt más választásom, mint az, hogy megöljem. Ez a harc nem végződhetett volna másként, csak az egyikünk halálával. Ő ebben az állapotában soha nem adta volna meg magát. Rendben, és köszönöm. Ennyit akartam csupán.
Egy Falka, ha elindul a lejtőn, a tagok persze, hogy kapaszkodnak a múltba. Nem volt célom az, hogy mindenáron öljek, és megöljem a volt vezetőjüket, azonban pár perc után is nyilvánvalóvá vált, hogy ez tényleg élet-halál harc lesz, ahonnan az egyik fél már csak holtan távozik.
Ismét bólintok, mást most nem szeretnék, így útjára is engedem Dannyt. Nekik is emészteniük kell még, hogy új idők jönnek, még ha ez egyfajta megkönnyebbülés is a számukra.

//Köszönöm. )//