180 cm magas, vékony srác,  első pillantásra... másodikra is, sőt, meg sem mondanád, milyen erő rejlik benne, azonban ha éppen felső nélkül látod, akkor szembesülsz vele, hogy szikár, de igencsak izmos kölyökkel állsz szemben.
Félhosszú, barna haja érdekes kontrasztot alkot áttetsző kék szemeivel, mégis van benne valami, ami szimpatikussá teszi… vagy éppen félelmetessé.
Bőre sápadt, mint minden vámpíré, bár ez nem kelt akkora feltűnést, hiszen tökéletes összhangot alkot a megjelenésével.
Összességében egy tinédzser benyomását kelti, egy suhancét, aki járja a maga útját, és éppen oda megy, ahová kedve tartja, lázad, ha rá akarod kényszeríteni valamire.
Öltözékét nem nagyon váltogatja, a stílusa meghatározó, tipikus nekromanta öltözék az, fehér ing, fekete nadrág és köpeny, valamint az elengedhetetlen csizma, és legyen bármilyen évszak, másban nem nagyon látod.

Koránál sokkal érettebb, köszönhetően annak, hogy felnőttek között nőtt fel, a saját korosztályával nem is tud mit kezdeni, egyszerűen más nyelvet beszél, mint ők, nem találja velük a közös hangot, tisztelet a kivételnek.
Határozott, karrierista, eszes gyerek, de sosem kérkedik a tudásával, cselekszik, és nem prédikál.
Különc, nem egy társasági ember, ami nem azt jelenti, hogy remete életet él, csupán nem kedveli a tömeget, mert idegesítők, hangosak, zajosak.
Egyetlen állandó társa a koponyája, amit semmi szín alatt nem ad ki a kezéből, meg se próbáld, bár látni is akkor láthatod, ha éppen olyanja van.
Óvatlanul, ha mégis megteszed, megközelíted, és úgy nyúlsz felé, hogy ő abba nem egyezett bele, olyan oldalával szembesülsz, amelyet nem is gondoltál volna róla, azonnal és gondolkodás nélkül üt, akárki is legyen az illető.

Amennyiben mégis a kezedbe veheted legféltettebb kincsét, az azt jelenti, teljes mértékben megbízik benned, tudja, nem teszel kárt benne, értőként vizsgálod és nézed meg.
Nem egy bőbeszédű típus, csak és kizárólag néhány ember jelenlétében, ám kölyök kinézetének köszönhetően bármikor képes bevágni az angyali, ártatlan képet, és nem is gondolnád, hogy éppen méreget, sőt, az is lehet, te leszel a prédája a következő pillanatban.
Szarkasztikus, ironikus, néhol cinikus, ez a sajátos humora, de sosem bántó, csak a megfelelő pillanatban csapja le a labdát. Konzervatív körökben szemtelennek hathat, de általában elnézik neki a fiatalsága miatt.

Francia származású, még ha ezt nem is gondolnád a neve alapján…
Párizsban látta meg a napvilágot 1996. 11. 01-én. Morbid, mondhatnád, hogy sikerült így időzítenie, és mégis, ha megismered, azt mondod majd, evidens.

A szüleiről, ha kérdezted régebben, megvonta a vállát,  hiszen az apja a papírok szerint  Michael Wyard -anno ő is Noel Wyardként szerepelt-, akiről annyit tudott, hogy meghalt a születése előtt, az anyja, Jacquelin Rouget, aki rejtélyes okokból egy francia nekromantára bízta a nevelését, pontosabban a kezébe nyomta egy levél kíséretében, mint valami kézbesített csomagot. Ő Raul Dessauge, a híres nekromanta, aki nem éppen mai bútordarab a majdnem 2000 évével, és akit mindenkinél jobban tisztel, szeret, aki nem csak apja helyett volt apja, hanem mentora, egyben magántanára is.Ekkor váltott nevet, azaz vette fel Raul vezetéknevét, akkor még nem tudta, hogy később ez magától értetődő lesz. Mivel anyja sosem kereste, nem sokat kesergett, tudomásul vette, hogy nincsen, számára ugyancsak halott, ahogy a biológiainak mondott apja.

Még beszélni sem tudott, járni is alig, máris különös érdeklődést mutatott a nekromancia iránt. A férfi csoportja hamar befogadta az akkor még kisgyermeket, köztük nőtt fel, őket tekinti családjának. A csoportban azonban nem csak francia származásúak éltek, így tanították őt angolul is, amit bizony kitűnően beszél, mintha második anyanyelve lenne.

Mivel mindig láb alatt volt, le kellett kötni valamivel, így kapta meg kedvencét alig két évesen, egy eredeti emberi koponyát, mely már akkor is 200 évesnél idősebb volt. Boldogan szorította magához, azonnal nevet keresett neki, és végül Francisnak keresztelte, Francis Galton antropológus tiszteletére. Hamar megértette, ez nem azt jelenti, hogy akkor az ő kis társa csak úgy van, hanem bizony ápolásra szorul, folyamatosan. Eleinte természetesen segítséget kapott hozzá, figyelt és iszonyatosan hamar tanult. 6 évesen már egyedül gondozta kedvencét, kézzel, mert számára ez rituálé. Természetesen még mindig voltak hibái, ami nem is csoda, hiszen egy aprólékos, több fázisú műveletről volt szó, mely akkor még meghaladta a képességeit.

A korosztályával nem nagyon érintkezett sosem, hiszen különcnek tartották, sötét figurának, mert mégis melyik gyerek járkál egy koponyával a kezében úgy, mintha az a macija lenne, vagy a kisautója? Vele kelt, vele feküdt, aludt, vigyázva arra, nehogy baja essék, és hiába ment volna más gyerekekhez, nem fogadták be sosem maguk közé.
Ebben minden bizonnyal közrejátszott még az öltözködési stílusa is, mert feketében járt, egyedül az inge volt fehér, semmi más.

Eleinte rosszul érintette ez az egész, de korán megtanulta, csak a felnőttekre támaszkodhat, arra a szűk kis közegre, melyben él. Raul fokozatosan tanította mindenre, amire csak lehetett, ahogy arra is, hogy amit saját maga tanul meg, azt soha senki nem veheti el tőle.
Második otthona a temető, hiszen a nekromanták főként éjjel élnek, ezért rendkívül kifinomulttá vált az észlelése a sötétben. Megtanulta elkülöníteni a zajokat egymástól, tudta, mire kell odafigyelni, és mi az, ami az éjszaka része.

Mindig eleven gyerek volt, persze ő sem volt mentes a tinik allűrjeitől, vagyis előszeretettel bosszantotta a csoportot, az egyik tagját, Pierre-t különösen, miután megfigyelte, hogy a férfi sokkal idegesebben reagál a többieknél, és szinte egy kanál vízbe tudná belefojtani a csínyei miatt. Van humora, nem is kevés, csak nem biztos, hogy ezt bárki megtapasztalhatja.

Kipróbált mindent, amit csak lehet, füvet, keményebb drogokat s, mígnem egyszer feldöntött egy páncélt a folyosón, az ráesett, és ádáz közdelem árán sem tudott kimászni alóla. Abban az állapotban szentül hitte, hogy az meg akarta ölni, és arra várt, hogy rátámadhasson alattomosan. Azóta egyenesen retteg a páncéloktól, nem lehet neki megmagyarázni, hogy azok nem ártanak neki. Ám ez sem volt elég, nem hallgatott az okos szóra és Raulra, folytatta a drogozást egészen addig, amíg olyan rosszul nem lett, hogy elkönyvelte, ezt nem éli túl. Jelezni senkinek nem tudott, Raulnak volt köszönhető, hogy rátalált és megmentette. Akkor állt le az anyagozással, azóta hozzájuk sem nyúl, maximálisan néha egy füves cigit szív el… megszokásból.

Franciaországban köztudottan nem egy nekromanta csoport tevékenykedik, féltékenykedés mindig is volt, persze egymásnak is ártani akartak. Így esett meg az is, hogy valami olyat tett, amelyet azóta is titokként őriz. Rátörtek a csoportjukra, hatalmas harc kerekedett, Rault akarták véglegesen kiiktatni, legfőképp a tudása miatt. Gondolkodás nélkül cselekedett és végzett a támadóval, melyet utána hosszú ideig képtelen volt feldolgozni. A csoport és Raul segítette át ezen az időszakon, nekik köszönheti, hogy felállt a padlóról.

Sosem járt iskolába, mindent a csoport tagjaitól tanult, természetesen volt olyan, amiben nem vehetett részt, hiszen sem a kora, sem a tudása nem tette lehetővé ezt. Otthonosan mozog a rúnák világában, hiszen ez elengedhetetlen része a tudásnak… természetesen van még mit tanulnia. Démonológia… mindig is vonzotta, ám idézéseknél mindig elküldték, ami bosszantotta is, ekkor a nyakába vette a várost, és kihalt sikátorok felé indult el, hogy egyedül lehessen, a saját gondolataival.


2013. 05. 13-án, saját hülyesége miatt dühösen csapta be maga mögött az ajtót, és vette ismét nyakába a várost, hogy kiszellőztesse a fejét. A féltve őrzött, Raulról készül fénykép láttán végre leesett neki, miért is hasonlít az öregre, és fény derült a titokra. A biológiai apja nem az, aki a hamis papírokon szerepel, hanem maga a nekromanta, aki felnevelte.
Kamasz lévén persze a jövő hét is hibás volt, vitába keveredett mindenkivel, végül távozott, hagyják békén.

Ekkor találkozott össze Gerard Benoit-val, az öreg 1860 éves  vámpírral, aki valami csoda folytán nem „ölte” meg, csupán azzá tette, ami ő maga. Haza már nem mehetett, hiszen félő volt, hogy a csillapíthatatlan éhség és vérszomj visszaüt, azokat öli meg, akik a legfontosabbak a számára.
Később derült ki, az öreg figyelte őt, hiszen ki volt az, aki mindig lelécelt és megközelíthető volt, ha nem ő? A tudása megvolt, ha az ereje még nem is, Raul szerint tehetsége páratlan, és mint kiderült, Gerardnak erre szüksége volt.

Azóta vele él, elméletben, hiszen többször lép le, mint amennyit tartózkodik otthon, a vámpír pedig nem győzi összevadászni.
Sokáig honvágya volt, és van is a mai napig, hiszen 16,5 évet nem lehet csak úgy nyomtalanul kitörölni, ezért állandóan rágja Gerard fülét, hogy az övéit tegye azzá, ami ő maga. Az atyja azonban erre nemet mondott, amit úgy kezelt le, hogy némaságot fogadott vele szemben.

Alapvetően higgadt, türelmes, semmivel sem tudod kihozni a sodrából, viszont ha préda kerül az útjába, vagy vért lát, győz az ösztön, és szinte lehetetlen megállítani. A legnagyobb küzdelmet az ekkor kitörő hevességével vívja, nehezen uralkodik az érzésein, az egyetlen, ami megállítja, ha Raulra gondol, hogy őt sosem bántaná.

Mivel már kölyökként is önállóságra nevelték, gyakran lép meg és tűnik fel olyan helyeken, amire senki nem számít, a baj csak az, hogy erről általában atyját elfelejti értesíteni. Így keveredett Angliába 2015 tavaszán, ahol az ottani klánvezérnél lejelentkezett, végül Gerard is érte be, és hazacipelte, vissza Franciaországba. Nem volt túl boldog, máris kereste az újabb lehetőséget, a lassú víz partot mos bölcsességgel. Pontosan tudta, hogy ha egy darabig nyugton marad, akkor az öreg is elhiszi, minden rendben, és akkor váratlanul megléphet..

Építi a saját karrierjét, kapcsolatait, csak ez számít neki, semmi más, és ezért bármire hajlandó.. Eltökélten dolgozik saját kísérletein, és minden álma az, hogy egyszer olyan felfedezéssel rukkol elő, ami hatalmas jelentőséggel bír a nekromanta körökben. Nehéz fába vágta a fejszét, mondhatod nyugodtan, hiszen Raul Dessauge híres e téren, túlszárnyalni nem lesz könnyű, ám segítségére van a háttere, hiszen ismerik, és sokkal több ajtó nyílik ki előtte, mintha mezei tanonc lenne, ráadásul a tehetsége is megvan hozzá.

Érdekli a politika, a hatalom, legyen szó bármiről, folyamatosan tanul és fejleszti magát, figyel, és rendkívüli érzékkel épít be mindent a saját életébe, amire csak szüksége lehet.
Egyelőre még nem tudja, merrefelé nyisson igazán, hiszen csak most lépett a felnőtt kor küszöbére, de szándékai szerint minél magasabb pozíciót akar betölteni, és tanulni mindent, ami az okkultizmussal hozható összefüggésbe.

A wiccákat nem kedveli, összelopkodott vallásnak tartja az egészet, nevetségesnek, ahogy magyarázzák a saját alapjaikat, sokszor ellentmondásba keveredve magukkal is.
Lehet, még kölyök, de hiba lenne lebecsülni, mert hiába gyenge a világában, a tudása és olvasottsága meglephet.

Mit keres Amerikában? Jó kérdés, de ne nézd madárnak, hogy beavat a terveibe.