Minnie látogatása óta mindig félek, hogy mikor kerül elő valaki a falkából, hogy visszarángasson. Elmondta, hogy milyen az új alfa az alapján, amit eddig látott belőle és milyennek mondta magát a nő, de akkor is rettegek. Nem akarok oda visszamenni, oda, ahol annyi rossz történt. Legalábbis a fejemben úgy él az a hely, mint a pokol egyik bugyra és nem olyan egyszerű elfelejteni, amit a démonok után még Ambrose is tett velem.
A lábam elvesztése önmagában még nem lett volna annyira rossz. Talán. Na jó, de, de ha lett volna segítségem, nem lett volna közel sem ennyire rossz. De annak az idiótának a tanai miatt esélyem sem volt, főleg a depresszió mellett. Mert a legdurvább mélypontra kerültem és úgy talált el, mint egy csorda bölény. Senkinek, még a nemlétező ellenségemnek sem kívánnám azt, amit át kellett élnem. A depresszió hagyján volt még, mert utána pedig Ambrose elüldözött az otthonomból, mert azzal fenyegetett, hogy omegává tesz és akkor pedig a rendszere szerint halott vagyok. Nem csak rokkant, de halott is. Olyan hamar költöztem el, amint megtanultam mankóval járni és sosem jöttem vissza. Csak Minnie-n keresztül tudok dolgokról, meg a havi egyszeri alfával való telefonbeszélgetésből.
Nem csak engem tett tönkre Ambrose, hanem az egyetlen barátomat, aki nem nézett rám máshogy a balesetem után, Zane-t is. Nem, egyszerűen nem akarok visszamenni. Még Reinek is feltűnt, hogy valami nincs rendben, de nem akartam elmondani neki az egészet. Összefoglaltam a nagyját, de nem akarom még a teljes depressziós dolgot elmondani.
Inkább megyek és főzök valamit, bár nagyon nincs kedvem semmihez. Talán el tudom magamat foglalni egy kicsit, hogy elfelejtsem ezt az egészet.Music

Rune & Cheza

Ha jól tudom, ez a negyedik nap azóta, hogy Minerva eljött ide a hírekkel. Három tiszta napot hagytam neki a dolgok átértékelésére s megemésztésére. Nem szóltam előre, hogy mikor jövök, csak annyit tud, hogy elfogok jönni megnézni őt. Nem is tudom mi lenne az okosabb, így most csak lazán, motorral érkezem, egyedül. Nem akarok még nagyobb fenyegetésnek tűnni, mint amekkora vagyok, még akkor se, ha Siri nagyon jönni akart velem, hogy vigyázzon rám. De cseles voltam, a kezébe toltam a tervrajzokat és máris elvesztette a kapcsolatot a világgal. Kicsit aljas húzás volt, de szükséges. Azonban itt igyekszem csökkenteni a kiáramló energiámat, hogy ne élje meg kényszernek a velem való találkozást, így bár szivárog egy kicsikét az erőm, azért mind az ezer évem tapasztalata nem nyomja a földbe. Az említett ajtóhoz sétálok és kopogok rajta hármat.
- Rune? Cheza vagyok, szeretnék veled beszélni.  Hangom nyugodt és kedves, farkasom is tök jó kedvében kering a lábam körül, ruházatom sem kirívó. Egy fekete bőrnadrág, egy vörös top és egy fekete bőrdzseki van rajtam, a motoros kesztyűt most húzom le a kezemről.

Minnie bejelentése mindennél jobban meglepett és feltépett néhány kisebb sebet is magával. Úgy könnyebb volt egy fokkal megemészteni, hogy a falka nem segít rajtam és gyakorlatilag kitagad, hogy tudtam, így is fog maradni, nem változik majd semmi idővel. De így, hogy most mégis változott, nem tudom, mit gondoljak, hiszen lehetőségem lenne visszatérni valószínűleg, de ötletem sincs, akarok-e. Annyi minden változott, főleg én, nem vagyok benne biztos, hogy megint képes lennék egy falka része lenni. Miután hozzászoktam az évek alatt, hogy nagyrészt egyedül vagyok, talán túl sok lenne megint ugyanazokkal a farkasokkal együtt élni. És egyszerűen nem tudok leakadni a témáról, mióta Minnie elment, de nem jutottam dűlőre. Egyre inkább lóg a fejem felett a lehetőség, hogy akármikor beállíthat az új alfa és alig tudok róla valamit.
A kopogásra kapom fel a fejem, egészen eddig fel sem tűnt a jelenléte, annyira el voltam merülve a gondolataimban, de így teljes erővel zúdul rám a páni félelem. Igyekszik elfedni, de még innen is érzem, hogy mennyire idős és erősebb hozzám képest. Alapból is elég fiatalnak számítok farkas körökben, de ő... Matuzsálemnek számít.
Idegesen nyelek egyet és felemásan csattogva lépek lassan ajtót nyitni. Mozdulataim kínosan vontatottak, ahogy nem akaródzik a félelmetes ragadozót a lakásomba engedni, de az agyam logikus része küzd az irányításért.
-Gyere be -kényszerítem magam az egyenletes légzésre, ahogy végül kitárul az ajtó és szó nélkül engedem beljebb. A szomszédokkal még mindig szeretek vigyázni, minél kevesebbet látnak és hallanak, annál kevesebb a pletyka rólam.
-Üdv, Rune Eklund, de gondolom, tudja a nevemet -Nem tudom magam egy mosolyra rávenni, de legalább a kezemet kinyújtom felé, hogy kezet rázzak vele. Az udvariasságom még nem hagyott el.Music

Rune & Cheza

Őszintén szólva egy kicsit izgulok... fogalmam sincs hogy lesz, mint lesz, egyáltalán hajlandó lesz-e rám nézni, vagy tudomást venni rólam. Kényszeríteni tudnám, bármikor, csak nem akarom. Nem akarok az előző másolata lenni. Egyáltalán nem. Nem akarom, hogy a falka továbbra is azokon a téves elveken megalapozva működjön. Kesztyűimet lehúzom a kezemről és a kabátom zsebébe tömködöm őket, mialatt hangokra leszek figyelmes. Az ajtó felé botorkál s ide érzem, mennyire fél tőlem... Beletörődő sóhaj csúszik ki az ajkaimon, majd ahogy nyílik az ajtó, mosollyá varázsolom azt.
- Köszönöm.  Biccentek neki, s ha már beengedett, beljebb is lépek. Lopva, épp csak egy mozdulattal tekintek körbe, de természetesen az előttem álló érdekel a leginkább. Fogadom a kéznyújtást, s csak nőiesen rázok vele kezet. Elvégre, nem akarom véletlenül sem eltörni a kezét, meg semmijét se.
- Így igaz, Minnie mesélt rólad egy keveset. Az én nevem Cheza Roah Sails.  Mutatkozom be mosolyogva, majd, hogy ne érezze olyan rosszul magát, a lakást szemrevételezem kicsit, hogy addig se feszélyezze a pillantásom.
- Feltételezem szóltak, hogy meglátogatlak valamikor és szerintem az okát is sejted.  Nahát, mennyi ketyere meg kábel... én itt simán agyérgörcsöt kapnák egy ponton, de nyilván ő tudja mi hol van és csak nekem tűnik őskáosznak az egész.
- Van esetleg... kérdésed? Bármi, ami érdekel? Nem tudom Minnie mennyit mesélt rólunk. Ellenben nem vagyok udvariatlan. Addig nem ülök le, amíg nem kínál hellyel, hiszen ez az ő otthona és itt most vendég vagyok. Szerintem most megfogom lepni egy kicsit, de majd meglátjuk.
- Azért jöttem, mert szeretnék egy megbízást adni neked. Nem erre számítottál, mi? - Úgy tudom otthon vagy a számítástechnikában és a terület védelmi rendszerét is te állítottad fel. Szeretném, ha készítenél egy olyan rendszert, amin elérheti a falka egymást, illetve ha bajba kerülnek, megsrülnek, akkor jelezzen, hogy mehessünk érte. Tudsz valami hasonlót csinálni?.
Igen, ez azt jelenti, hogy a farkasok nem foglyok. Nálam nem. Mehetnek, amerre szeretnének, csak érjem el őket, ha baj van. Csak ennyit akarok.

Nem vagyok oda az alfa a lakásomban gondolatáért, már csak Ambrose remek húzásai miatt sem. A falkaházban folyton veszélyben éreztem magam és mivel nem tudtam ránézni sem arra a helyre, nem tudtam ott maradni. Ebbe a lakásba csak Minnie és Zane tette be valaha a lábát, aki farkas volt, senki más. Most Cheza a kivétel és mégis az jut eszembe, hogy most Ambrose akar meglátogatni, pedig sosem tette. Nem érdekelte a szemében omega farkasa, aki még csak nem is igazán a falkája része. Így könnyű volt kikerülni a befolyása alól. Azt remélem, Cheza megérti, hogy miért nem olyan egyszerű az élet a remek alfánk után és nem akar semmit sem rám kényszeríteni.
Beljebb engedem és a konyhába lépek át, mert a nappali egy őskáosz, ahogy szokott lenni, mert úgy a kényelmes nekem,  és azt inkább nem mutogatnám. Aki ismer az tudja, hogy alapvetően tisztaságot tartok és a rendetlenségemben sem hemzsegnek a rágcsálók, de nem kéne rossz benyomást kelteni ezzel. Intek neki, hogy üljön le a szemben álló székre és közben kerülöm a tekintetét. Mintha nem szabadna rá néznem.
-Igen, Minnie említette. Feltételezem szeretné, hogy visszatérjek a falkához -bólogatok és csak egy lopott pillantást vetek az arca irányába, ahogy kinyögöm. A szemébe még mindig nem merek. Ettől a pillanattól féltem mióta kiköltöztem onnan és most eljött. Hurrá, mehetek vissza a nyomorom helyszínére, hadd éljek megint azok között, akik kitaszítottak maguk közül. Vagy hagyták, hogy kitaszítsanak.
-Nem sokat mondott, csak a… -keresem itt a jó szót egy másodpercig, nem illik a volt alfáról úgy beszélni, hogy csak simán kinyírtuk, mint a kóbor kutyát, pedig ahhoz lenne kedvem - hatalom átvételt mondta el. Tényleg meghalt? -teszem fel a nyilvánvaló kérdést, hiszen nyilván meghalt, itt ül az örökös velem szemben, de nem voltam ott. Hallani akarom tőle, hogy nem kell többet Ambrose-tól félnem.
-Nem tudom… Túl sok minden van. Gondolom Minnie elmondta, egyáltalán miért lakom itt és nem a falkával. Nem olyan egyszerű azt elfelejteni -húzom magam egy kicsit összébb, de igyekszem nem látványosan csinálni. Biztos vagyok benne, hogy így is látja a félelmet rajtam és ez részben miatta van. Túl sok minden történik mostanság, ami múltra emlékeztet és megfertőzi a jelenemet. Egészen eddig könnyen túléltem, miután kikerültem abból a nyomorult galériából, nem most akarok visszaesni.
-Nos, igen -bólogatok a kérdésére, ahogy döbbenetemben végre a szemébe nézek. Nem számítottam ilyesmire, és úgy érzem, ez valami trükk, hogy becsalogasson a falkába. Végülis… Utálom, ha így kérnek meg munkára, nem tudok nemet mondani, mert érdekel a kihívás. Francba.
-Végülis meg lehet oldani. Okos órára tudok olyan programot írni, ami a sérülés jeleire vagy önkéntes jelzésre egy rendszerre riasztást küld, ami befut a falkaházba. Akkor álcázni is könnyű, és csak hordani kell -kezdek el máris gondolkodni és hogy felfirkantsam az ötletet, elhalászok egy jegyzettömböt a konyhapultról és elkezdek körmölni. Ez most érdekesebb lett hirtelen.
Music