Unalmas nap volt a mai, ráadásul Jacob lenyúlta a munkámat is. Teljesen odavan azért a tündér kisasszonyért, nem volt szívem nem odaadni neki a melót. Így aztán kiüresedett a nap, Dorát sem tudtam sehová sem elcsábítani. Esküvőt intéz. Megint. Aztán persze délután, úgy egy órája belebotlottam abba az igen visszataszító arcberendezésű Rukoba, szóval mielőtt balhézni kezdtünk volna, inkább leléptem az intézetből.
Nem volt semmi célom, de mindenképp jónak láttam kiszellőztetni az elmém, aztán valahogy itt kötöttem ki.
Elég nagy zöld terület a város közepén, a nap lassan lemegy, mindenki hazafelé tart, csak én veszek el egyre inkább a park belsejében.
Na meg az a pár szerelmespár, akik mellett elhaladok, de ők annyira igyekeznek eltűnni az éles szemek elől, hogy egyik-másik nekem is csak akkor tűnik fel, amikor már ott vagyok mellettük.
Csak agyalok a múlt történésein és hogy hová halad a kis életem. Mert jelenleg úgy tűnik, hogy sehová. Vagyis hát... elevezgetek a lassú folyócskán, de az esküvő megakadályozásán és Dora védelmezésén kívül jelenleg nem sok cél húz előre. Na persze a démonölés és az egyéb munkával kapcsolatos dolgok...
A nagy elmélkedésből egy gonosz kavics zökkent ki, mert pont úgy sikerül rátaposnom a vékony talpú cipőmmel, hogy az eléggé kellemetlen legyen ahhoz, hogy egy kissé kiessek a lépés üteméből és meginogjak. Elesni ugyan nem estem el, de pont elég volt ahhoz, hogy egyet káromkodjak, de egy kicsit hangosabban a kelleténél. Körbenézek és hát szerencsétlenségemre éppen egy hölgy közelében sikeredett előadnom a produkciómat.
-Khm... elnézést. Csak egy.. ráléptem... egy kőre. -magyarázkodom kicsit zavartan. Nem szokásom alpárian viselkedni nők szeme láttára...

Egy csöppet lenyugszom és össze tudom szedni magam zavarodottság amikor látom, hogy a lány egyszerűen csak kinevet. Az én arcomra is széles mosoly húzódik és miután sikerült teljesen összekaparnom magam, kihúzva magam közelebb lépek a nézőmhöz.
-Azt mondod? - kérdek vissza és közben igyekszem nem feltűnően felmérni magamnak, hogy kivel is futottam össze. Már ugyan erősen sötétedik, de azt azért nehéz nem észrevenni, hogy színesre festett haja nagyon vagányul néz ki, csillogó szemei elbűvölőek és amennyire ruhája engedi látni, az alakja sem semmi. Lehet, hogy ma van a szerencsenapom?
-Pedig sajnos a munkám bőven ad rá okot, hogy gyakoroljak. - fűzöm még hozzá a káromkodós témához, de talán annyira nincs kedvem ezt fejtegetni. Sokszor szalad ki a számon egy-egy csúf mondat, de igyekszem kerülni ezeket.
-A nevem Caleb! - nyújtom a kezem felé és reménykedem, hogy én is megtudom az ő nevét.
-Nem láttalak még erre. - hülye kezdés, New York elég nagy város ahhoz, hogy az ötöd részét se lássam a lakóknak éveken keresztül, de hát na... -Biztosan az égből pottyantál ide. - nem tudom megállni ezeket a mondatokat, elvarázsolt a csajszi kisugárzása és csengő hangja.
Az arcát fürkészem és egyedi stílusát vizslatom. Ritkán látok ilyen egyéniségeket errefelé.
-Épp indultál? - kérdezek rá, mert pár perccel ezelőtt még láttam, ahogy pakolászik és feláll a padról -Vártál valakit? Szívesen elkísérlek valameddig, ha nem zavarok. -bombázom kérdéseimmel. Engem most egy ideig nem fog levakarni magáról, mindenképp szeretnék egy kicsit többet is megtudni róla azon kívül, hogy tetszetős a külseje.

Továbbugorva a káromkodás témájáról a foglalkozásom kerül szóba. Megakad a szavam egy pillanatra, ahogy a lány kimondja az "árnyvadász" szót. A démonjelzőm nem visított, amikor Siri közelébe értem, így nem is foglalkoztam azzal, hogy milyen fajcsoportot gyarapít. A helyzet az, hogy eszembe sem jutott ezen agyalni. Külső vonzereje előtérbe került a "fajszimatommal" szemben. Most azonban, hogy ő felfedte, számára egyértelmű mi vagyok én, kicsit szabadjára engedtem érzékeimet én is.
-Hát őőő... -kezdem válaszom még éppen kimászva a kezdeti megdöbbenésből. Hogy én mennyire nem figyeltem most oda! Nők... -... néha igen. -rövidre fogom. Nem szeretek munkáról beszélni ilyen helyzetekben. Később talán visszatérhetünk rá.
Szemébe nézek, arcát fürkészem. Szóval egy farkaskisasszonyhoz van szerencsém. Hogy hogy nem vettem észre?!
-Hm, ez aranyos. Szép név, egyébként. - bemutatkozására elmosolyodok és egy pillanatra átfut az agyamon, hogy kezet csókolok neki, de aztán nem teszem. Nem olyan lánynak tűnik, aki ezt értékelné. Vagy talán tévedek, de akkor majd a búcsúzás vagy egy későbbi alkalmával jövök elő vele.
Egy kissé furcsán, de mosollyal pillantok rá, amikor említi, hogy nem repülővel jött. Igazából azért vetek rá furcsa pillantásokat, mert nem úgy tűnik, hogy ő viccelődött. Sőt, nagyon is komoly válasznak tűnt. Minden esetre nem reagálok rá inkább, ne gubancolódjunk bele semmilyen félreértésbe. Remélem messze lakik és akkor sok időt tölthetek még vele. Az út végén pedig meglátom, hogy tényleg annyira érdemes lesz-e vacsizni hívni, mint amennyire elsőre gondoltam.
-Chero? Ő az alfád? -kérdem, miközben várom, hogy összepakolgasson, majd végre elinduljunk.
-Ó, Bronx? Az nincs közel, de persze nem zavar. - újabb mosolyt villantok rá, ahogy haladok mellette. Nagyrészt előre felé lesek, hogy ne bukjak fel semmiben, de azért sűrűn pillantok rá is. Ez a szürkés-kék haj és azok a kék szemek.... Nem minden sarkon sétál még egy ilyen lány.
-És mondd csak... hogyhogy pont New York-ot választottátok? - én őszintén szólva nem annyira szeretem ezt a várost, de jelenleg minden ide köt. Meg azért annyira nem is rossz hely, elviselhető.
-Nagy a falkátok? - dobok fel még egy kérdést. Általában az én hatásköröm a vámpírok, így nem igen követem a farkas-híreket. Azt hallottam az intézetben, hogy érkezett pár farkas New Yorkba, de nem is biztos, hogy Siri-ékről volt szó. Az ordasokkal sosem volt nagy gond, mióta az eszemet tudom. Legalábbis világméretű probléma. Persze volt pár elvadult idióta meg néha szét kellett szedni két falkát, mielőtt kinyírják egymást, de általában az alfák kézben... vagyis mancsban tartották a saját falkájukat.

Kétségtelen, hogy nem csak külsejében, hanem válaszaiban is kivételes ez a lány, de pont ezért döntöttem úgy, hogy sétálnék vele egyet. Néhány szavával ugyan meglep, de ennyi még koránt sem elég ahhoz, hogy itt hagyjam.
-Szóval Cheza... hallottam már a nevét valahol. - elhúzom oldalra a szám és a fákat szemlélve elgondolkodok. Biztosan Theától hallottam ezt a nevet, fene sem emlékszik. Szegény mostanában ide-oda rohangál és amikor elmeséli mi történt vele, akkor legalább alkalmanként 10 új nevet említ meg... kicsit túloztam. Mindegy, csak egy pillanatig agyalok ezen, aztán visszatérek az én "új nevemhez" és azt az elképesztően sima arcát és különleges színű haját fürkészem, miközben folytatjuk a csevejt.
-Dehogy fordulok! Milyen férfi lennék, ha hagynék egy ilyen gyönyörű hölgyet egyedül sétálgatni egy számára ismeretlen városban? - költői kérdésem közben apró mosoly húzódik arcomra, tekintetem pedig egy pillanatra sem emelem le arról az ártatlanságot oly' erősen sugárzó arcról.
-Azt hiszem ki fogok bírni ennyi sétát és te is biztonságban hazaérsz. - nem mintha olyan sötét lenne vagy annyira veszélyes lenne a környék, de sosem lehet tudni és ő egyébként sem ismeri még a várost.
-Értem, sajnálom. - válaszolom miután végighallgattam Siri beszámolóját. Nem egyszerű a farkasok élete sem, és ebből is látszik, hogy mindig a normálisak szívják meg, ahogyan az nálunk, árnyvadászoknál is lenni szokott.
-Ha tudok valamiben segíteni, akkor keress meg bátran. - nem lehet egyszerű nekik, nekem meg csak haszon, ha újra láthatom Sirit, ráadásul magától keres meg.
Tovább haladva a járdát bámulom és nem igazán tudom mit mondjak vagy kérdezzek még tőle. Aztán ahogy közeledünk a park széléhez eszembe jut, hogy errefelé van egy fagyis, ahol időnként meg szoktam állni 2-3 gombóc cukorbombára.
-Ömmm... nem tudom nálatok hogy megy ez, de itt a sarkon vagy egy oltári jó fagyis. Van kedved bedobni egyet? - kérdem újra ráemelve a tekintetem, mosolyom pedig szélesebbre húzódik. -Ó vigyázz! - szólalok meg hirtelen és átkarolva a vállánál a járda szélére tolom. Az őrült biciklis, akinek a kereke zaját hallottam meg, elszáguld mellettünk én pedig csak rosszallóan nézek utána és magamban morgok. Elengedem a lányt és végigfuttatom rajta a tekintetem.
-Látod, azért jó, ha veled vagyok. -rákacsintok, aztán ha minden rendben, akkor tovább lépkedek Bronx felé...