Bevallom sokat változott Amerika. Bár nem is olyan meglepő 500 év után. Mikor alig voltak települések és még az őslakosoktól félt mindenki le ne égessék azokat, amiket eddig csináltak. Nem is maradtam sokáig ott és Rómába mentem. De most... azt se tudom hova menjek, merre nézzek. Csak egy ősrégi gombos telefonom van, ami csak hívásra való. Nem mintha felhívnék bárkit is.
Csak az utat követem és bámészkodok. Igaz, hogy az USA dolgaiba nem szóltam bele, de lenyűgöz mennyire nagy a nyüzsgés, mindenki rohan. Látszik mennyire is egyszerű lehet itt elrejteni valódi mivoltod. Senkinek nem tűnne fel, ha véres kézzel mászkálnál, vagy szarvakkal. A fiatalok ebbe a érintőképernyős vacakba vannak bele bújva neki mennek mindenkinek és nem érdekelve őket tovább mennek. Tényleg fel se tűnne nekik, ha leszúrnának előttük valakit. Hova süllyedt ez a világ...
Bánatosan ballagok egyáltalán nem tudom merre lehetek. Egyszer csak kiszúrok az utca másik oldalán egy könyves boltot. Remek! Hátha kapok itt egy térképet, amivel eligazodhatok. Be is térek. Körbe nézek. Ahogy a könyvek sorakoznak kategorizálva, sötétebb borítású könyv mellett egy világosabb ezzel kissé vidám, tarkába öltöztetve az egyhangú polcokat.
- Helló! Árulnak térképet? - nézek a lányra. Sötét haja és arca nagyon emlékeztet engem valakire, de nem jut eszembe kire. Talán találkoztam egy hozzá hasonló lánnyal még anno valahol. Meh...mindegy most nekem csak egy térkép kell semmi más.

Belefáradtam az észnélküli rohangálásba. Elegem lett, hogy nem tudom hol vagyok és, hogy merre kéne mennem. Így nagyon megörültem, hogy megláttam egy könyves boltot az utca túloldalán. Betérve kicsit körbe tekintettem, milyen is ez a hely. Meglátva a pultos oda megyek hozzá és megérdeklődőm van e térképem. Mivel a telefonom egy ősrégi darab még az 1900-as évekből így azon nincs térkép. Európában nem is kellett főleg nem a szülőhazámban. Mivel csak egyszer voltam Amerikában még a Western idején így leginkább Ázsiában és Európában voltam ahol a sokáig létem miatt ott hamarabb kiigazodtam, mint itt.
- Inkább magáról New York-ról. Sajnos nem igen igazodom ki és sikerült eltévednem. - mondom neki válaszolva kérdésére. Nem, mintha magyarázkodni akarnék csak gondoltam jobb, ha tudja az okát miért keres egy nő egy térképet ebben a világban. Bár mondjuk egyszerűbb lett volna, ha egy telefon boltba megyek be és veszek egy újat, de nem tudom van e annyi pénz a kártyámon. Mindig az szoktam hozni, amelyikben kevesebb van amelyikben meg a legtöbb az otthon a lakásban elrejtem. Mondjuk állást is kell, majd keresnem elvégre előbb, vagy utóbb kifogynak a kártyáim. Hm...majd megoldom valahogy a dolgokat.

Nehéz kilencszáz évesen haladni a korral és az újdonságokat magadhoz venni. Főleg, hogy az idő múltával szenilis leszel és gyűjtögetni kezdesz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a régi, antik bankók, amikért minden múzeum, gyűjtő ölni tudna. Nem tudtam megszabadulni tőlük, beváltani. Mostanra meg már egyik bank se venné át és adna érte modern pénzt. De nem is zavar. Érzelmileg kötődöm a tárgyaimhoz és nem is adom őket. Mein!
Hálásan mosolygok a lányra, mikor megmutatja merre is vannak a térképek. És igen lelányozom, mert én vagyok az idősebb. Ez egyértelmű...Ritka az olyan, aki egy idős, vagy idősebb nálam. Én mindenkinek az anyja lehetnék. Sőt! Nagyanyja. De öreg vagyok...
Átvéve a könyvet és a térképet gyors pillantást vetek rájuk.
- Köszönöm szépen. - mosolygok rá boldogan. Végre nem tévedek el ebben az istenverte városban. A kérdésre felkapom a fejem és kedvesen rámosolygok.
- Igen. Nem rég érkeztem és nem igazán találom a leendő apartmanomhoz vezető utat. - hazudok is meg nem is. Nem először vagyok itt, de tényleg eltévedtem. Bár ezt neki nem kell tudnia. Szeretnék rejtve maradni. Nem kell kiderüljön, hogy itt vagyok. Még nem. Annak is eljön az ideje, de nem most. Először is kell nekem valaki. Egy olyan személy aki segíthet nekem a terveim megvalósításában. A megtalálása nem lesz nehéz, de együtt dolgozni vele annál inkább. Már nem vagyok az, ki voltam. Már rég nem. És ezt a világ is érzékelte magán. Háború, vér minden, mit az emberek követtek el, de én is ott voltam. Tapasztaltam és cselekedtem.
- Mennyibe is fog kerülni összesen? Lehet kártyával fizetni? - érdeklődöm még egy kicsit. Igaz fizethetnék gondolkodás nélkül is pazarolva a pénzem, de nem teszem.