Csak a saját lihegésemet hallom, a sötétség ijesztő. Érzem ahogy a szívem egyre gyorsabban ver, szinte kiakar szakadni a helyéről. Nem emlékszem, hogy mikor féltek utoljára ennyire? Mikor anyám eltűnt, és nem tudtam mi van vele? Meghalt vagy elrabolták és kínozták? Vagy mikor.. Jace meghalt? Magára a gondolatra is összeszorul a gyomrom, megszédülök, és alig kapok levegőt. Jace meghalt... Szép lassan tudatosulnak bennem a dolgok. Jace halott. Nem, nem Jace él, hisz vissza hoztam. Próbálok vissza emlékezni mi is történ a Lyn tónál. A képek gyorsan pörögnek előttem, hirtelen előbukkannak a sötétségből. Valentine leszúrja Jace-t. Ahogy az angyal megjelenik, de én meg... meg meg akadályoztam. Viszont a kép mást mutat. Valentine torkon ragad majd fojtogatni kezd. Majd leesek a földre.
- Sebastian? - suttogom. Ekkor a szemem kinyílik és ott van előttem. A bátyám. Automatikusan nyúlnék bármilyen fegyverért, de még csak az ironom sincs nálam, csupán egy száll pizsamában fekszem Sebastian pedig aggodalmasan oda siet hozzám.
- Jól vagy Clary? Zaklatottnak tűnsz. Kapkodva a levegőt kiugrom az ágyból, és azonnal harci pozícióba kerülök.
- Te nem, nem vagy valódi! - Még is miről beszélsz Clary ? Csak rosszat ámodtál- Ez a rémálom. - Megint Jace-ről álmodtál igaz ? Ígérem az idő segíteni fog. - itt megpróbál megközelíteni a démon, de én hozzá vágom azt ami a legközelebb van hozzám.
- Ne gyere a közelembe! Mi ez az egész ?? - Clary. Jace meghalt, emlékezz vissza.. a Lyn tónál. Utána idegösszeroppanásod volt.- Nem, Jace nem halt meg, te haltál meg... - itt látom rajta kezd türelmetlen lenni, és ideges. Én pedig egyre kétségbe esett, mert a kép a fejembe csak azt mutatja, amit ő igazol.
- Aztán idehoztalak, miután... kívántam.- Miről beszélsz ? - egyre kétségbe esettebb kezdek lenni. AZ egész annyira valódi, de nem lehet az. Még is a félelem, fojtogat, és érzem a testemet érzem, hogy igazi minden ami körülöttem van. De ő nem válaszol, én pedig csak a tekintetét követem.
Az ablak felé nézek, sötét van kint, és vöröses fény áramlik be. Majd körülnézek. A lepedőm, és a takarom, mocskos az izzadságtól, illetve .... egy bilincs lóg a karfáról. Majd oda nézek Sebastian lába elé, és ott fekszik amit hozzá vágtam. A füzetem. Remegő kézzel emelem fel, és lapozok bele. Minden rajz... segélykérő. Égő város, égő emberek, olyan démonok, amiket még nem láttam. Sebastian ahogy a tűzből kiemelkedik...
- Nem a legjobb rajzod rólam, még is az a kedvencem.. hiába kértem nem adtad nekem. - vonja meg egyszerűen a vállát. Tovább lapozok... Jace, Jace holtan, Jace, Jace.... eldobom a füzetet, majd egyenesen átfutok az ágyon egyenesen ki a szobából. Messziről hallom Sebastian hangját, de nem értettem mit mond, nem is érdekel. Ez az egész valami trükk... Majd észre veszem hogy valóban az intézetben vagyok, de ... lakatlan. Távoli zajok, és moraj hangokat hallok, de csak ... kiakarok jutni innen és segítséget kérni. Hátha kijutok innen ebből a rémálomból is.
Kitörök végül az ajtón, amit nem zárt le? Viszont a látványtól földbe gyökeredzik a lábam. Füst felhőn túl, égő házak, vérvörös égbolt. És mindenütt démonok... tátott szájjal nézek körbe. Az intézet kapuja mellett csontok, és tetemek. Árnyvadászoké.
- A kívánságom megtisztította a világot. Mindig is ez volt a sorsa a földnek. Egy újabb démon világ legyen, mint a többiből.- Te ezt kívántad? - kérdezem remegő hangon, nem mintha nem tudnám a választ. Persze, hogy a poklot kívánta ide. Bár nem logikus, az angyal ezt miért tenné meg ?
- Segített benne, igen. - meg se fordulok, nem akarom látni az arcát.
- Látod Clary, téged megvédelek, mindig megfoglak védeni. Húgocskám... - ekkor hozzám ér. A sikoly, és fájdalom ami belém hasít... majd mintha egy angyalt látnék hirtelen. " Vigyázzatok"
Ismét felkelek az ágyamban. Viszont ezúttal nincs sehol Sebasitan. Csak az eső cseppeket hallom kopogni az ablakon, és a saját zihálásomat hallom. Még is mi volt ez ? Viszont nem tudok ismét , bármennyire is akarok vissza emlékeznem arra a pillanatra mikor Jacet vissza hoztam, ahogy fel kell...
Nem, nem ez álomvolt. Riadtan futok ki a szobámból, viszont ezúttal az ironommal együtt. Tudom hogy rémálom volt, még is miért vagyok ennyire rémült? Annyira sietek, hogy megcsúszok a folyosón, és elesek. De nem látta senki, mert éjszaka van, nem azért mert ... meghaltak. Szinte berontok Jace szobájába. Megkönnyebbülten látom, hogy az ágyában fekszik.
- Hála az égnek... - kezd egy kicsit lenyugodni a szívem. Viszont ahogy közelítek hozzá, azt látom hogy zihál, és veri a víz. Ekkor szinte egyidejűleg akkorát villámlik, hogy az egész szobát bevilágítja. Viszont erre se ébred fel.
- Jace... - neki is rémálma lenne? Mi történik itt? Oda sietek az egyik oldalára leülök, és törölgetem a homlokát. Hogy lenne jobb? Ha felkelteném vagy ha magától kelne ? Viszont egyre ijesztőbben néz ki, és egyre zaklatottabb.
- Jace.. ébredj! Hallod?! Csak álmodsz!
Kezdőlap
