Tárgy: Lunch time - Vit & Jace Csüt. Ápr. 13, 2017 10:55 am
Vit & Jace
"Pokolra szállni könnyű"
Unatkozom az intézetben és még Clary sem ér, mert éppen Simont látogatja meg az akadémián. Megértem én a barátságát vele, hiszen a parabatai-ának akarja őt választani, legalábbis ezt gyanítom, bár még nem mondta ki nekem nyíltan. Mondjuk logikus választás lenne, együtt nőttek fel, ismerik egymást elég jól, akárcsak Alec és én. Mindenesetre jelenleg nem képez okot arra, hogy az intézeten maradjak, így hát kimozdulok a városba, hogy egy kicsit lógjak, mint minden rendes tinédzser. Mondjuk egy normális tinédzser biztos nem ölt meg több száz démont, és nem olyan kiképzést kapott, mint a katonák, vagy még annál is durvábbat. Végigkószálok a central parkon de egy tündérrel sem találkozom össze ami meglepő, mert itt azért elő szoktak fordulni, még most a hidegbéke után is. Tény hogy nem jövök ki velük, de abban egyet kellett értenem Magnussal hogy egy tündérekhez hasonló független népnek, elég nagy csapás volt a büntetés. Amikor megunom a sétálgatást az elrejtett fegyvereimmel, úgy döntök ideje ebédelni valamit, valami igazán finomat, így utam a kedvenc éttermünk felé vezet, a Taki-ba. Az ajtóban álló ifritek már ismernek mint a rossz pénzt, így be is engednek, törzsvendég vagyok már lassan, a kis csapatommal. Körbenézek, és eléggé úgy fest hogy forgalmas a napjuk, de valahol csak egyetlen szőke fej üldögél, na majd oda behuppanok és legrosszabb esetben elbűvölő modorommal elhajtom onnan. Kaeelivel incselkedve leadom a rendelésem, és odasétálok, nem zavartatva magam ülök le a szőkével szemben. - Bocsi, de csak itt van szabad hely. Ha akarod akkor hozzád sem szólok többet, csak hadd ebédeljek meg nyugisan - köszöntöm ahogy az asztalra könyöklök kényelmesen, de felkészülök arra az eshetőségre is, ha netalán ő akarna innen kidobni engem.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Csüt. Ápr. 13, 2017 8:24 pm
Jace & Vitaly
Egyik délután csak úgy gondoltam egyet és eldöntöttem, hogy az ebédszünetemet tényleg arra fogom használni, hogy egyek valami rendeset. Egy kis kínai büfében dolgoztam, házhoz szállítottam az ételeket. Igazából egész nap csak portálokat nyitogattam és ugráltam ide-oda a térben, szóval néha fárasztó tudott lenni. Most sem voltam már a toppon, amikor elérkezett a pihenő ideje, ezért nagyon jólesett lehuppanni egy székre egy étteremben, ahol engem szolgáltak ki. A Takit választottam, ahogy legtöbbször, amikor kedvem támadt kiruccanni valahova és enni valami rendeset. Szerettem az ottani légkört, gyakran futottam össze ismerősökkel vagy szereztem új barátokat, ha betértem oda. Rövid gondolkodás után leadtam a rendelésem, és míg elkészült legalább volt időm pihenni egy kicsit. Egy pohár üdítő társaságában várakoztam, végiggondoltam a munkabeosztásomat, és tervezgettem a következő szabadnapomat. Már igazán rám fért volna valami jó kis program, és próbáltam eldönteni, hogy mit is kezdjek magammal. Aztán megjött az ebédem, aminek jóízűen neki is láttam. Az étel finom volt, mint mindig és mivel már kifejezetten éhes voltam csak még jobban esett. Alig nyeltem le a harmadik falatot, amikor egy srác lehuppant az üres székre az asztal túloldalán. Egy nephilim. Akaratlanul is felkaptam a fejem pár pillanatra és erősen meglepett tekintettel méregettem a fiút. Majd ő közölte, hogy bocsi de nem volt máshol hely, én pedig lazán vállat vontam. Valójában egyáltalán nem zavart a jelenléte, amennyiben tényleg csak nyugodtan megebédel, ahogy én. - Felőlem …- böktem oda neki egy rövid választ, és már vissza is hajoltam a tányérom felé, hogy folytassam az evést. Eltűntettem további egy-két falatot, de közben nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy asztalnál ülök valakivel és csak totál csendben nézünk ki a fejünkből. Nem szerettem a csendet. Akkor sem, ha egy árnyvadásszal kellett egy asztalnál ennem. - Nem a barátaiddal szoktál ide járni? – kérdeztem csak úgy kíváncsisából. Mintha láttam volna már itt a srácot, csak sosem egyedül. Valamiért az a kép ragadt meg a fejemben az itteni fiatal árnyvadászokról, hogy mindig bandában járnak, így ha egy kicsit jobban belegondoltam, ez az eset fura volt.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Vas. Ápr. 23, 2017 3:04 pm
Vit & Jace
"Pokolra szállni könnyű"
Semmi tervem nem volt a mai napra, így lehet az hogy kikötöttem ma a Takiban ebédelni, mert semmi kedvem az üres intézetben maradni és a lábam lógatni. Ezért miután körbe jártam a fél Central parkot betérek a kedvenc éttermembe ami meglepően zsúfoltnak tűnik ahhoz képest, amilyennek szokott. Nem mindig van itt sok ember, sőt inkább csak lézengeni szoktak itt, mintsem tömegesen, így meg is lep hogy nincs szabad asztal, de nem baj, nem esek kétségbe, elindulok egy felé, ahol csak egy valaki ül, és merem remélni olyan alak lesz, akibe még nem kötöttem bele az életemben, az eléggé kellemetlen lenne. Ám szerencsére kiderül, hogy egy olyan tag, akit csak futólag láttam eddig, elvégre az árnyvadászok is kérhetik házhoz a kaját, és mi előszeretettel lustálkodunk, addig sem kell elviselnünk Izzy főztjét. Komolyan Maryse egy istennő a konyhában, egy icipicit hasonlíthatna rá ebben a lánya is. - Kösz - biccentettem felé ahogy hátradőlve magamhoz képest nyugodtan várom az ebédem, amit rekord hamar meg is kapok. Van ám előnye annak, ha sokat jár ide az ember, és a konyha... hát az tényleg isteni. Aztán megszólít, és rá emelem borostyán szemeim. - De általában bandázunk, de érdekes módon ma mindenkinek nyoma veszett, én meg unatkoztam otthon egyedül és... inkább kimoccantam. Na és te? Ma nem futkosol kajásdobozokkal? - kérdezem, ahogy beugrik honnan is ismerem. Nem szemétkedésből kérdezem, mindenkinek kell valami állás, és hát mi épp démonokat ölünk. Ez is van olyan mint a futárkodás.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Hétf. Május 01, 2017 9:12 pm
Jace & Vitaly
A nephilim válasza igazolta a sejtésem, valóban láttam már, és ezek szerint tényleg inkább csapatban, mint egyedül. Azonban azzal meglepett, hogy felismert. Nem gondoltam volna, hogy bármelyik árnyvadász emlékszik az arcomra a futárkodás miatt. Most pedig mégis… rá kellett jönnöm, hogy az a munka tényleg borzalmas következményeket von maga után. Ha már az Angyal gyermekei is megjegyeznek, az nem jelent jót. - De, tulajdonképpen igen. Fél óra múlva mennem kell vissza dolgozni – válaszoltam a kérdésére egy kissé kedvtelenül, de annyira nem engedtem el magam, amennyire baráti társaságban tettem volna. Nem akartam egy nephilimnek panaszkodni, de már nagyon érett bennem a gondolat, hogy felmondok, amint lehet. Ezzel csak az az egy gond volt, hogy tudtam, hogy munka nélkül még jobban unatkoznék, mint most. Először kellett egy B terv a folytatásra, de a napokban már az is eszembe jutott, hogy csak lelépek az étteremből, és lesz ami lesz. Jelenleg ez tűnt a legvonzóbb megoldásnak, de még nem szántam el magam. Eddig. Aztán ki tudja? Talán estig tele lesz annyira a hócipőm az egésszel, hogy elhatározásra jussak. - Na és hogy megy az árnyvadászat? Sok bajkeverő rohangál az Árnyvilágban mostanában? – kérdeztem, csak hogy beszélgessünk valamiről. Ha már elkezdtünk kommunikálni, nem akartam ilyen könnyen ennyiben hagyni a dolgot. Míg a válaszra vártam, tovább ettem az ebédemet, de azért figyeltem a fiúra. Nem értem rá csak úgy csevegni, még a végén éhen maradtam volna, szóval haladnom kellett az evéssel a beszélgetés mellett. Viszont véleményem szerint sikeresen megtaláltam az egyensúlyt a két tevékenység között, így nem aggódtam.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Csüt. Május 18, 2017 11:26 pm
Vitaly & Jace
"Pokolra szállni könnyű "
Általában többen szoktunk idejönni, és már akkor is ez volt a kedvenc helyünk, amikor elvileg a fajok jobban utálták egymást, de ez egy semleges terület, és nagyon sajnálom ami a tündérek népével történt, de valahogy a királynőt egyáltalán nem tudom szánni. Bár nem kellene egyúttal mindenkit megbüntetni, mert tudom hogy vannak olyanok is akik nem folytak ebbe bele. A vadászat meg külön téma, és a Blackthorne fiút sem kellene annyiban hagyni. Mindenesetre most egy boszorkánymesterrel kerültem egy asztalhoz. Nincs vele semmi bajom, többször hozott már az intézethez ebédet nekünk amikor menekültünk Izzy főztjétől. - Szóval csak ebéd szünetet tartassz. Tudod, sose láttam még boszorkánymestert, aki ennyire emberi foglalkozást űzött volna. Nem unalmas? - kérdezem ahogy rápillantok az ebédem felett, és kivételesen tényleg csak kíváncsi vagyok. Magnusnak nincs foglalkozása ő azt hiszen főállású boszorkány, és utazással tölti az idejét. Ha éppen nem Aleccel randizik. Újabb falatot kapok be, amikor kérdez, mire vállat vonok. - Bajkeverő nem is annyira sok, de a kisebb, bosszantóbb démonok még mindig átjárkálnak rendbontani - sóhajtok fel, mert a háború után leginkább minden faj kicsit visszavonult rendezni a sorait és új vezetést felállítani. A farkasoknál is más lett az alfa, meg a vámpírok is más vezetőket találtak maguknak. - Inkább az az érdekes ahogy a különféle csoportok újra szervezik magukat... - sóhajtok, mert bár a boszorkánymesterek nem, de minden más igen. Ha jól tudom már nagyon régóta Mystral a fő boszorkány de ő nem mutatkozik túl gyakran, hagyja hogy mindenki Magnust keresse mint rangidőset.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Szer. Május 24, 2017 4:33 am
Jace & Vitaly
Bármennyire is furcsának találtam, hogy a nephilim felismert engem, el kellett fogadnom hogy ez nem lehetetlen. Nem egyszer vittem ki ételt az Intézetbe, és sokszor láttam a fiatal árnyvadászok csapatát itt-ott a városban. Legtöbbször semleges helyen, vagy munka miatt, és ezért én egészen jól emlékeztem az arcukra, de nem vártam volna, hogy ez visszafelé is így lesz. Az ő fajtájuk általában sokkal fennhéjázóbb és teljességgel nemtörődöm stílussal viszonyulnak az alvilágiakhoz, akik nem tettek semmi rosszat. De akkor ezek szerint tévedtem, és némelyek többet jegyeznek meg, mint azt vártam volna. - De igen, unalmas. Viszont a fiatal boszorkánymestereknek is csinálniuk kell valamit, ha meg szeretnének élni. Tudod, nem sok munka akad egy magamfajtának a mágiapiacon. A legtöbben minél tapasztaltabb boszorkánymestert keresnek maguknak, akik pedig azt nem tudják megfizetni rengeteg hozzám hasonló fiatal közül válogathatnak. Szóval röviden … jól jön a plusz meló Rengeteget beszéltem, nem is tudom miért, nem akartam ennyit mondani egy idegennek. Igaz, arról nem ejtettem szót, hogy éppen nagyon készülök felmondani a munkahelyemen, ahogy arról sem, hogy amúgy csak unalomból csinálom, nem mert annyira kell a pénz. - Szóval démonok. Azért az sem semmi. Legalább van valami izgalom. Ti sem maradhattok munka nélkül, béke ide vagy oda – ejtettem meg egy apró mosolyt a fiú felé. A háború vége óta a legtöbb alvilági tényleg meghúzta magát, muszáj volt átgondolniuk hogyan tovább, alkalmazkodni az új szabályokhoz, és hasonlók. Én szerencsére nem igazán voltam ebben érintett, valahogy sikerült távol maradnom a háború sűrűjétől, és nagyjából ugyanúgy folytattam mindent, ahogy az előtte volt. - Mi olyan érdekes benne? Nagy változásokat látsz? Mire számítasz, mi fog történni, ha minden csoport visszatalál a megfelelő kerékvágásba? – tettem fel néhány további kérdést felé, mert érdekelt, amiről elkezdett beszélni. Persze hallottam érdekes pletykákat innen-onnan, de egy nephilim mégis kissé máshogy lát mindent, mint mi, többiek. Csak kíváncsi voltam a srác véleményére.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Szer. Jún. 14, 2017 3:05 pm
Vit & Jace
"Pokolra szállni könnyű "
Ritkán jegyzem meg valakinek az arcán, de ez a srác olyan hidrogénszőke hogy elvéteni sem lehetne még ha akarnám sem, és tény hogy előszeretettel rendelünk kaját otthonra, mert lusták vagyunk kimoccanni érte, de az sem meglepő ha a Takiban bandázunk és ebédelünk, mint oly sok más alvilági, akik nem utálnak minket. Na, nem mindenkit nem, csak minket, Alecet, Izzyt, Claryt engem, és olykor még Magnus is eljön velünk kajálni ha éppen olyan hangulata van. Elgondolkodva hallgatom hogy mit mesél, én meghalnék ha valami mást kellene csinálnom, mint amit most csinálok. - Azért olyan sok öreg nincs, és többen is meghaltak a Háború során, szóval lehet elég nagyot fogsz ugrani a listán előre, mert ha jól tudom már százon túl vagy - gondolkozom el, két falat között ahogy lustán megrágom és lenyelem. Isteni ez a konyha, kár hogy ők nem hoznak házhoz semmit, lehet javasolnom kellene nekik hogy ruházzanak be egy futárszolgálatba is, és még több vendégük lenne. - Kéne valami, ami felhívja rád a figyelmet. Magnus például a házibulijairól lett ismert, nekem is kellene valami ilyen védjegy, vagy specializálódj valamiféle mágiára - teszem hozzá, ahogy lassan befejezem az ebédem, és már csak a színes jégkásámat iszom, amit menet közben kértem ki. Enyhén gyümölcsös, és vadvirágméz van benne, igazi méz, nem olyan mondén pancsolás. - Nem maradunk, de édes kevés ahhoz képest, hogy régebben mennyien jöttek. Jó, mondjuk most azért a háború után nem árt a nyugalom, és sokan haltak meg démonok miatt szóval még mindig nem népszerűek, de egyszerűen nem kihívás a saxokkal meg eidolonokkal küzdeni - morgok elégedetlenül, mert nem kívánok egy újabb inváziót, de ez azért nem éppen az amire számítottam. A nagyobb démonok behúzták fülüket farkukat és csak a kis férgek jönnek továbbra is. - Nem tudom. A legtöbb változásnak vége. A vámpírok remekül zsonglőrködnek, mint a manhattani klán, mint a staten islandi és nagyon jól jöttek a háborúban. A vérfarkasok szintén, és most hogy a régi brooklyni főseggfej meghalt az új is értelmes fickónak látszik, bár eddig még csak távolról láttam - sóhajtok fel, mert nagyon szervezkednek, mindenki gőzerővel igyekszik rendezni a sorait, nehogy még egy ilyen csapás jöjjön. Bár szerintem lesz most pár unalmasnak mondható évünk, amikor mindenkinek lesz ideje saját magára, és felnőni.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Vas. Júl. 02, 2017 9:17 pm
Jace & Vitaly
Talán hiba volt ilyesmiről beszélgetni egy árnyvadásszal, de szükségem volt rá, hogy beszélhessek, és ő volt itt. Szóval előzetes meggondolás nélkül beavattam a kis életembe, azért próbálva kerülni a túlzott részletességet. Az már más kérdés, hogy mennyire sikerült nem megosztanom vele olyat, ami nem tartozik rá, de vicces volt egy suhanc nephilimtől üzleti tanácsokat hallgatni. Igazából nem is mondott butaságot, de a helyzet akkor is abszurd volt. - Ja, valahol száz és a végtelen közt. De egyelőre minden marhaságot el kell vállalnom, ha megbízást akarok. Eddig nem nagyon foglalkoztam a karrieremmel, ezért még fel kell építeni a hírnevemet meg ilyesmit… Már gondolkodtam rajta, hogy elkezdem hirdetni magam – bombáztam tovább részletekkel a srácot. A lényeg valójában tényleg nagyjából ennyi volt. Ha jött valami, akkor nem dobhattam vissza, bármilyen bugyuta ötletekkel is zargattak. Öntisztító szőnyeg, amin nem látszik a farkas szőr, postaláda amin keresztül a levelek egyenesen a konyhaasztalra jutnak, toll aminek csak diktálni kell és magától ír… az összeset megcsináltam, ahogyan hasonló cifra dolgokat is. Hihetetlen, hogy mennyit képesek egyesek fizetni ilyen butaságokért. Persze akadtak érdekes munkák is, de sokkal ritkábban. - A specializálódás egy remek ötlet, dolgozom rajta. Igaz, még ki kell dolgoznom a részleteket, de hamarosan a mágiabiznisz csúcsán leszek! – villantottam meg egy magabiztos vigyort. Ezzel most tényleg okosat mondott, találnom kellett volna valamit, ami a védjegyemmé válhat. A bökkenő ott volt, hogy egyelőre el sem tudtam képzelni, mi lehetne az. Ha mágiáról volt szó, mindenhez értettem egy kicsit (éppen annyira amennyire szükségem volt rá) de egyelőre nem specializálódtam semmire. Viszont ezt neki nem kellett tudnia, így csak félinformációkat kapott. Nem akartam az eddiginél is bénábbnak tűnni előtte. Megittam az utolsó két kortyot az italomból, és az ebédemből sem sok volt már, így annak a befejezésén is dolgoztam, amíg a szöszi tovább beszélt. - Szegény kicsi nephilim, azért el ne und magad nagyon! Biztos nehéz lehet randalírozó vérmes fenevadak nélkül, de azért talán nem akkora katasztrófa, ha nem szaggatnak szét minden második mondént és Alvilágit a nagyobb démonok… Oké, ez talán egy kicsit sarkított volt, de érted a lényeget, ugye? Az elejét talán egy kicsit eltúlzott szemtelenséggel mondtam, de mikor rájöttem, hogy nem kéne bajba kevernem magam, inkább visszavettem a stílusomból és hozzátettem az utolsó mondatot. Nem akartam összeveszni vele, abból nekem több bajom lett volna, mint neki, de nem bírtam elmenni szó nélkül amellett, hogy ő mennyire akcióra vágyik. Persze, megértettem, ez volt a munkája, de egy ilyen háború után szerintem mindenki azt gondolná, hogy még az Angyal gyermekei is örülnek egy kis pihenőnek. - A farkasokról nem tudok sokat, de úgy hírlik, hogy az új falkavezér kezdi összerázni a csapatot. Talán még eltart nekik egy darabig, míg mindent rendeznek, de a szóbeszédek úgy tartják, hogy erős új falkára kell majd számítanunk. Bár én tényleg csak annyit tudok, amennyit az utcán lehet hallani – ehhez a témához ennyit tudtam hozzá tenni. Mondjuk a vámpírokról többet tudtam, mostanában valahogy inkább köztük mozogtam, de róluk inkább nem mondtam semmit. Inkább olyasmiről beszéltem, amiről még véletlenül sem tudok nem a fiú fülébe illő infót tovább adni. Eközben viszont végeztem az ebédemmel, és ahogy ellenőriztem a telefonomat, az időm is vészesen fogyott, szóval kértem a számlát. A pincér lány gyorsan meg is érkezett vele, szóval fizettem, és feltápászkodtam az asztaltól. - Azt hiszem, én most megyek, lejárt a szünetem. Azért nem volt olyan rossz, talán megismételhetjük máskor is… További jó árnyvadászatot! – ajándékoztam meg még egy utolsó vigyorral a nephilimet, majd kisétáltam a Takiból. Elmentem addig a bizonyos legközelebbi sikátorig, ahol nyitottam magamnak egy portált és visszatértem a munkámhoz.
Tárgy: Re: Lunch time - Vit & Jace Pént. Júl. 14, 2017 6:07 pm
Vitaly & Jace
"Pokolra szállni könnyű "
Nem rohanok az ebédeléssel, de ha már valakihez leültem, legalább megpróbálok úgy tenni, mintha érdekelne is ki az. Végül azonban nem csak tettetnem kell, mert felismerem a fiút, többször járt az intézetnél is, amikor házhoz rendeltünk kaját, így a látványa nem idegen, de az sem, hogy boszorkány mester. Igazából rohadtul nem zavar, mert én már nem a vének nézeteit vallom, és nem hiszem hogy minden alvilági gonosz, ez ki is derült a legutóbbi csatánál, amikor együtt küzdöttünk Idrisben a gonosz ellen. - Akkor mi lenne ha nem csak gondolkodnál rajta, hanem el is kezdenéd? Mondjuk, lehet neked másképp megy az idő, te baromira ráérhetsz mert a végtelen élet van előtted - merengek el a magam kedves kis stílusában, mert a boszorkányok is néha képesek az ember agyára menni, kiváltképpen egy macskaszemű egyén, aki a parabatiomra vetett szemet. Magnus is épp elég tesze tosza, mert van rá ideje, de nekünk meg rohadtul nincs. Nephilimek vagyunk, az angyal gyermekei, bármikor meghalhatunk egy démon miatt. El kuncogom magam ahogy kijelenti, azért vannak még előtte páran a ranglistán, de tetszik a magabiztossága. - Csak magabiztosan. Ha tudod magadról, hogy valamiben te vagy a legjobb, akkor az öregek mellé is felérsz - hagyom rá, hiszen én ne tudnám? Az egyik legjobb vagyok, és sokak szerint sajnos, ennek teljes tudatában élem az életem, és megyek mindenkinek az agyára olykor ha nem túl kompatibilis velem. Nem is értem miért, hiszen velem nagyon könnyű kijönni, nem vagyok egy bonyolult lélek. Hm, az a repedés, eddig is ott volt vajon? A következő beszólására kissé felhúzom a szemöldököm ahogy gúnyolódik, és hangomból eltűnik a kedvesség. - Persze nyilván nem akarok tömegmészárlást abból egy életre elég volt, de egy két hiányzó boszi sem fog feltűnni senkinek, ha nem vesz vissza az arcából. Sehol nem lennétek ti sem ha nincsenek a nephilimek, és leginkább Clary nincs - morgok rá, mert nem tetszik a hang ahogy mondja, és ha már itt tartunk, én sem vagyok a jótékonyság mintapéldánya, de megpróbáltam jófej lenni, ha már idepofátlankodtam az asztalához. - Mindegy, legalább kimondtad mit gondolsz rólam, és a fajtámról, végül is fő az őszinteség nem igaz? - húzom le az innivalómat, mert az ebéddel én is végeztem már, és a rendelésem fizetve is lett. Bár hitelt is kaphatnék ha nagyon akarnék, volt már rá példa hogy el kellett rohannom innen, és másnap jöttem vissza utólag fizetni, de igyekszem elkerülni ezeket a helyzeteket, mert kínos. - Igen, mindenki kezdi összerázni magát, ami jó. Kellenek az erős új falkák és klánok, nem csak a mi sorainkat tizedelték meg a csaták és az ellenség... - sóhajtok fel, rengeteg halált láttam amíg ez az őrület tartott, és akkor is amikor Sebastiannal tartottam egy kis ideig, nem éppen önszántamból. Sosem bocsátottam meg neki a dolgot. - Rendben, akkor menjünk is. Én is végeztem, és még vár rám egy kimerítő edzés - állok fel én is, és elbúcsúzom tőle a Taki kijáratánál, mert én a másik irányba indulok mint ő, és eltüntetem magam a mondénok szemei elől, és kényelmes tempóban sétálok vissza az intézethez, élvezve hogy senki nem lát.
Kezdőlap
Egyik délután csak úgy gondoltam egyet és eldöntöttem, hogy az ebédszünetemet tényleg arra fogom használni, hogy egyek valami rendeset. Egy kis kínai büfében dolgoztam, házhoz szállítottam az ételeket. Igazából egész nap csak portálokat nyitogattam és ugráltam ide-oda a térben, szóval néha fárasztó tudott lenni. Most sem voltam már a toppon, amikor elérkezett a pihenő ideje, ezért nagyon jólesett lehuppanni egy székre egy étteremben, ahol engem szolgáltak ki. A Takit választottam, ahogy legtöbbször, amikor kedvem támadt kiruccanni valahova és enni valami rendeset. Szerettem az ottani légkört, gyakran futottam össze ismerősökkel vagy szereztem új barátokat, ha betértem oda. 
