Mivel nem vagyok egy koránfekvő típus, így nem meglepő, hogy a hajnali órákban vagy az edzőteremben, vagy éppen a konyhában vagyok megtalálható. Ez most sincs másként, bár utóbbira esik a választásom, és nem csak egy kósza kávé miatt... éhes is vagyok.
Mivel nincs kedvem a hideg ételhez, összeütök egy ham and eggset, így döntöttem, tehát miután rábeszélem magam arra, hogy ideje felállnom a fotelemből, el is indulok, hogy birtokba vegyem a konyhát.
Az, hogy nem találom üresen, na bumm, többször előfordult már, azonban annak örülök, hogy pont Nichot találom itt.
-Jó reggelt, neked is.
Elmosolyodok, így lépek a hűtőhöz. A teát valahogy nem kedvelem, illetve ritkábban fogyasztom, de ez az én gondom. A kérdésére elnevetem magam, no nem rajta, hanem összességében.
-Á, még le sem feküdtem. Te? Ilyen korán itt? Kérsz kaját?
Nálam megszokott dolog, hogy ilyenkor jutok el a papírmelóig, és ez ma sincs másként, vagy tegnap, kinek hogy tetszik jobban.
Látom ám, hogy edzésből jön, talán ő sem veti meg a reggelit. Kikészítem a tojást és a sonkát, és kérdőn pillantok a fiamra. Ha kér, egyértelmű, hogy neki is sütök, de amíg eldönti, addig felteszek egy kávét is.

Türelmes vagyok, azaz türelmesen várok Nicho válaszára, ami csak nem akar megérkezni egy ideig, mint akit elvarázsoltak. Nekitámaszkodok a pultnak, összefonom a karjaimat magam előtt, úgy nézem a fiamat, hátha eljutnak hozzá a szavaim előbb vagy utóbb.
Jelenleg azonban inkább utóbb, és amikor rájön, hogy hozzá beszéltem, elnevetem magam.
-Jó reggelt. Nő van a dologban?
Nyugtázom, hogy csak magamnak ütök össze reggelit, addig is a kávét kitöltöm egy bögrébe, és pár perc alatt megsütöm ham and eggset is, amit nem éppen éttermi minőségben tálalok. Hol érdekel? Az íze a fontos, a többi nem. Utoljára akkor láttam farkast ilyen szétszórtan, mikor éppen teret engedett az érzelmi életének, így sejtem, hogy a fiamnál is valami hasonló lehet a dologban.
-Mi tart vissza? A lustaság vagy a korai időpont?
Sok farkas szeret futni emberi alakban is, bár van aki nem kultiválja ezt a formát, csak ha farkasként teheti. Én mindkettőt kedvelem, bár megértem azt is, aki nem.
-Szoktam. A szervezetem jelzi, ha szüksége van rá, ne aggódj. Szabadnapot is beiktatok néhanapján, bár tény, hogy ritkán.
Bólintok, mindig annyit alszom, amennyit kell, azaz amennyit a farkasom akar, többet nem. Szabadnap... ritkábban veszek ki, mint amennyi esetleg járna, lévén ugyanúgy felveszek szolgálatot, ahogy a testőrök is, erről nem mondtam le a váltás után sem.
Leülök Nichoval szemben, érdekel, mi van vele, és a válaszát hallva elmosolyodok. Nem viszi rá a lélek. Álmatlan éjszaka, ebben tényleg csak nő lehet, más nem igen.
-Ki a szerencsés? Nem kell, kösz. Nos? Ki okoz ekkora "problémát", hogy sem aludni, sem futni nem vagy képes elindulni?
Nagyot kortyolok a kávémból miközben őt figyelem. Ugyan nem régóta van itt, de ettől még igenis érdekel, hogy van, hogyan érzi magát és ha gondja van, segíteni tudjam.

Mosolyogva bólintok a kérdésre, nem, nem látszik, csak úgy mondtam. Persze, hogy lerí róla, egyszerűen le sem tudja tagadni.
-Is-is.
Kávéval a kezemben ülök le vele szemben, látom, hogy nem tudja, mihez kezdjen, össze van zavarodva, és még azt sem tudja, hogyan is kezdjen bele. Türelmesen várok. A gondolatai... hát persze... azok a gondolatok, amik egy nő körül forognak folyamatosan. Elmosolyodok.
-Caroline, oké. Nos, közhelynek tűnik, de vagy elfogad olyannak amilyen vagy, vagy sem. Megerőszakolni magadat azért, mert ez tűnik járható útnak, nem érdemes. Az, hogy ő bizonyos okok miatt ennyire félénk, az egy dolog, viszont ha folyamatosan ugyanolyan félénken közelítesz felé, abból később baj lehet. Nem kell rátörni az ajtót, nem kell vele kiabálni, de hagyd egy kicsit ülepedni benne is a dolgokat. Ha hiányzol neki, és rájön arra, hogy rád van szüksége, ő maga is jönni fog. Ez nem azt jelenti, hogy kerüld el, nem azt jelenti, hogy ne keresd a társaságát, csak próbáld elérni, hogy ő maga is nyisson, kezdeményezzen kicsit. Akár egy séta, akár egy közös edzés.
Ez nehéz ügy, mert pont Caroline... nincsen semmi baj a személyével, és azt sem mondanám, hogy esetleg nem illenek össze, de Nichonak olyan türelemre lesz szüksége, ami nem mindennapos.
Abban sem kételkedek, hogy Nicho tudja, hogyan kell gyengéden közeledni, ettől függetlenül hiszem, hogy nem árt, ha a lány is tesz néha egy-egy lépést, nem lesz az egész egyoldalú.
-Több a rossz... miket sorolnál ide, és miket a jóhoz?
Érdekel, mit sikerült összeszednie, mert nem biztos, hogy higgadt, hideg fejjel tudta végiggondolni ezeket. Amennyiben tényleg több a rossz, akkor lehet, felesleges energiabefektetés az egész, de ha csak ő látja másként, akkor nem reménytelen.