Árnyvadászok

Hasznos dolog a megpróbáltatás, mert olyan, mint a mérges vipera: fogában drága gyógyszert rejteget
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest News
2019
Május
10.
Kikerült egy új Rangfoglaló Olvass tovább >>
2019
Aug
26.
Új moderátort kaptunk! Olvass tovább >>
2019
Okt
13.
Megújult külsővel és belsővel megyünk tovább! Olvass tovább >>
Chatbox
Discord
Staff members
Oldalunk

Legutóbbi témák
Nicho & Carol Emptyby Vendég Vas. Jún. 26, 2022 4:04 pm

Nicho & Carol Emptyby Romero D. Bohen Csüt. Szept. 30, 2021 11:44 pm

Nicho & Carol Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Aug. 22, 2021 8:01 pm

Nicho & Carol Emptyby Jace Herondale Kedd Márc. 09, 2021 11:02 pm

Nicho & Carol Emptyby Dorothea Coldstone Vas. Nov. 29, 2020 7:44 pm

Nicho & Carol Emptyby Aedion Ancarth Vas. Okt. 18, 2020 9:49 pm

Nicho & Carol Emptyby Prue Holivel Vas. Okt. 18, 2020 12:21 am

Nicho & Carol Emptyby Prue Holivel Csüt. Okt. 15, 2020 5:01 pm

A hónap reagolói
Statisztika
Szószámláló

This free script provided by JavaScript Kit

Music box

Megosztás
 

 Nicho & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyHétf. Feb. 05, 2018 4:54 pm

Nem tudom mióta is vagyok itt pontosan, de jól érzem magam. Igaz sok a kihívás és nem is egyszerű, de sokat fejlődtem. A farkasommal egyre inkább összecsiszolódunk és fóbiáim is lassan, de kopnak el. Mondjuk a tágas terek is hozzá segítenek, meg hogy itt nem akar mindenki megfogdozni, mint anno a kocsmában. Szóval itt jófejek velem és segítenek is, de nekem is elég rendesen bele kell tennem magam a dolgokba, mert ha nem bizonyítok, akkor könnyen megszabadulhatnak tőlem, de most már akarok is bizonyítani. Meg akarom mutatni magamnak is, hogy képes vagyok rá, és mivel nem dolgozom - nem is nagyon mászkálhatok még egyedül - ezért minden energiámat arra fordíthatom, hogy fejlődjek. Az egyetlen dolog, amivel nem sikerül megbirkóznom emberként az az ismerkedés és a csevegés. Ez a kettő nem megy, ezért amikor csak lehet elkerülöm a találkozásokat és a szobámban kuksolok. Most is korán keltem, amikor még mindenki alszik és a szürkületbe burkolózó házban mászkálok. Kicsit kísérteties, de jó ez a csend és nyugalom. Miután megmosakszom, gondosan beágyazok és magamra húzok egy melegítő nadrágot és egy bő pólót. Egy reggeli edzéshez pont jó lesz. Nincs is menő sport szerkóm, és nem is szeretnék. Addig jó, amíg minél kevesebbet látnak belőlem. Szeretem a szürke egér benyomást kelteni és ügyesen is csinálom, még akkor is ha tudom, itt nem kell. A bizalmam, azért még nagyon törékeny, de lassan összeragasztgatják a darabkákat, szóval hálás vagyok Danténak, hogy kaptam egy lehetőséget. Pedig milyen nehezen vettem rá magam, hogy ide jöjjek... és mennyire szánalmas volt a belépőm. Na de mindegy is, most már itt vagyok és ez a lényeg. Kilépve a szobámból indulok végig a folyosókon és a nap egyre magasabban jár az égen és a meleg sugarak simogatják a bőrömet. De aztán lefelé indulva az edzőterembe, már nem kísér tovább a napocska. Halkan dudorászok egy Bon Jovi számot - mindig is szerettem a klasszikus rock zenét - de ahogy leérek észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Egy ismeretlen energiát érzek, ami ordasom figyelmét is felkelti. Na most mi legyen? Már biztosan tudja, hogy itt vagyok. Na, Carol itt az alkalom, hogy fejlődhess az emberi kapcsolatokban is... Beljebb sétálok és hallom, hogy a boxzsákot püföli az illető és még beljebb lépkedve meg is látom. Összeráncolom a homlokom. Csak nem, Dante fia? Hallottam, hogy ő is csatlakozott a falkához. De biztosan, teljesen, mint két tojás. Egy ideig leblokkolok és úgy bámulom, de időben észbe kapok, hogy ne legyen annyira kínos a helyzet és megköszörülöm a torkomat.
- Szia! - köszönök halkan és lassan elmosolyodom, de csak picit. Egy újabb óriási hím, aki mellett alig látszok ki a földből. Bezzeg a farkasomat ez egyáltalán nem zavarja bőszen ismerkedne, ha nem fognám vissza.
- Te vagy... Nicho? - kérdezem a szemébe nézve és érzem megfeszülnek a hátamban az izmok. A mindig előjövő menekülési reakcióm, első fázisa. De nem, nem lehetek nyuszi... Ezért csak a karomat fonom össze magam előtt és figyelem, várva a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyHétf. Feb. 05, 2018 8:57 pm

Caroline és Nicholas

5 nap telt el azóta, hogy itt vagyok apám falkájában. nagy részt mindenkivel találkoztam és össze ismerkedtem. Nagy részt. A szobákat már megjegyeztem és azt, hogy mi hol van. Egész kellemes és nyugodt helyen élünk és az az alvás nagyon jól esett mikor ide értem. Nem is tudom talán 1 napot biztos át aludtam végig. Nem csak az utazás miatt, valóban biztonságban éreztem magam és nyugalomban. Így a farkasom sem az éber álomban feküdt, hanem úgy aludt mint akit fejbe vágtak. Most szól a zene az edzőterem alján. A testemen végig folyik az izzadságom és a kezeim lüktetnek ahogy homlokomba tapadnak izzadt tincseim és lassan fújom ki a levegőt újra meg újra ahogy egyre csak ütöm a zsákot és figyelem a kezeimet vagy a zsákot miközben folyamatosan helyezkedek és mozgok. Gyorsan mozgok és nekem is jól esik, hogy így mozoghatok és közben rendezgetem az elmúlt napok történéseit. Egyre csak gondolkodom és valószínűleg bele is merülnék ha nem éreznék meg valami közeledő energiát. Éreztem amúgy is a házban néha valamelyik sarokban néha szóval nem teljesen idegen de most közeledik. Ahogy leér érzem az emberi félről a hirtelen feszülést és összehúzott energiákat de a farkas az kíváncsi is barátkozni akar. Ahogy megjelenik lassan elemelem a zsákról a tekintetem és megállítom fáslival bekötött kezeimmel majd a nő felé tekintek kék szemeimmel. Megszólít és köszön nekem én pedig halkan zihálok ahogy végig mérem.-Helló. Jah én vagyok...Nicholas Russo. Te pedig...-érdeklődöm a neve után mert nekem fogalmam sincs, hogy ki ő. A farkasom az érdeklődésre felfigyel és ugyan olyan érdeklődéssel nézi az övét. Leülve csóválja a farkát és kíváncsiskodik irányába, hogy ő szívesen barátkozik ha a másik is akar.-Bocs...elfoglaltam a zugot. Ha zavarok elmegyek...úgy is lassan befejezem...-mondom ahogy a polcon lévő rádióhoz sétálok és kinyomom a zenét majd leveszem az oda tett törülközőmet és megtörlöm az arcomat majd a nyakamat. Felitatom magamról valamennyire az izzadságot.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyKedd Feb. 06, 2018 4:05 pm

Ahogy elnézem nem ma kezdte a boxzsákkal való ismerkedést és nem is először püföli. Biztosan boxol rendesen is, mármint élő ellenféllel. Igyekszem nem megbámulni, mert nem azt nézem hogy néz ki, hanem hogyan csinálja, azt amit csinál, persze látom, hogy rendesen ki van gyúrva. Sajnos ez nincs az arcomra írva, ezért lesütöm a szemem, hogy ne higgye azt, most nagyon megnézte magának egy nőstény.
A nevem után érdeklődik, mire felnézek rá és most látom, milyen szép színe van a szemének.
- Caroline Wood, de nyugodtan szólíts csak Carolnak - válaszolom és még egy apró kis mosolyt is megengedek magamnak. Persze a farkasom nem ilyen szégyenlős, ahogy látja, hogy a hím is barátkozna, nem tudom tovább visszatartani, boldogan oda megy hozzá és megszaglássza. Néha úgy érzem belé több szorult a nőiességből, mint belém, mert olyan kecsesen mozog, de közben óvatos is.
- Semmi baj - mosolyodom el, halványan - Nem zavarsz, úgysem boxolni jöttem - vonom meg a vállam és követem a tekintetemmel. Én inkább futni, meg kisebb súlyokat emelgetni szoktam. Még sosem próbálkoztam a küzdősporttal, pedig kamaszként nem egy verekedésbe bele keveredtem. Mondjuk ezt ma, biztosan nem hinnék el. Leengedem a karomat és a hátam mögött kulcsolom össze az ujjaimat. Nem szeretném azt kommunikálni felé, hogy egy morcos sündisznó vagyok. Lassan odébb kéne állnom. Vagy ilyenkor kell még valamit mondani? Összeszaladnak a homlokomon a ráncok és a cipőm orrára nézek. Mondjuk nem lenne rossz megtanulni boxolni... Mondanom kéne valamit, mert kezd hosszúra nyúlni a csend.
- Régóta csinálod? Mármint a boxolást? - kérdezem hirtelen felnézve rá, de nem mozdulok, bármikor kész vagyok elmenekülni. Hiába ez mélyen belém ivódott. De küzdök ellene, akkor is, ha ez nem mindig látszik.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzer. Feb. 07, 2018 7:40 pm

Caroline és Nicholas

Hallgatom és figyelem kék szemeimmel ahogy ott áll mint egy kisgyerek aki először találkozik a nevelő szülőjével.-Ennyire rémisztő vagyok?-kérdezem ahogy felvonom az egyik szemöldökömet és halkan nevetem saját kérdésemen majd lassan vissza nézek a bokszzsákra. Hallgatom a szavait majd a kérdéseit és a farkasa boldogan jön az enyémhez ismerkedni így az enyém is kíváncsian megszaglássza az övét de nem tolakodik be csak ismerkedik és kíváncsiskodik. Figyelem majd lassan lepillantok a kezeimre, el kezdem kikötni őket a szorításból majd halkan szusszanok egyet.-Engem meg nyugodtan szólíts Nichonak, Carol.-mondom mosolyogva ahogy ismét rá pillantok.-Nem kell begyökerezned az ajtóba, mert nem akarlak majd arrébb tenni onnan ha kimennék.-mondom ahogy fél mosoly lesz a mosolyomból miközben kiszabadítom a kezeimet.-Csak erősítesz?-kérdezem ahogy lassan elkezdem feltekerni a feszes, már rongyos de még erősen tartó fáslimat.-Hát...már egy ideje. Mondjuk úgy hogy a 70-es évek óta.-mondom ahogy lassan megemelem a fejemet és ismét a szemeibe pillantok. Csak az arcát mérem föl lefele nem nézek. nem kezdem mustrálni mint egy kirakati húsdarabot ahogy általában a fiúk nyomják. Az arcokat nézem mindig.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyCsüt. Feb. 08, 2018 3:47 pm

Visszakérdez, mire összeszaladnak homlokomon a ráncok. Ennyire látszik? Ajj, pedig már azt hittem, jobban tudom leplezni a félelmemet. Halkan szusszanok és óvatosan elmosolyodom az irányába.
- Nem, dehogyis, bocsi - bűnbánóan megvonom a vállam. Nem az ő személye az, ami számomra ijesztő, sokkal inkább a szituáció az, ami aggaszt. Farkasomat nem zavarják az én fenntartásaim, mivel a hím is barátságos ezért lelkesen csóválva a farkát kíváncsiskodik tovább és még játszani is tudna vele. Nézem, ahogy kiköti a kezét, de ahogy megszólal felnézek az arcára és jól esik a mosolya. Olyan igazi, azt hiszem tényleg nekem szól.
- Rendben, köszi, Nicho - mondom halkan és én is elmosolyodom picit. Tényleg nem tudom mit, vagy hogyan mondjak. Vagy túl gondolom a dolgokat, vagy meg sem szólalok. Észre sem vettem, hogy az ajtóban álldogálok mint egy szobor és el is szégyenlem magam, ahogy ezt mondja.
- Bocs - halk a hangom, de beljebb lépek lassan és a falnak döntöm a hátamat. Miért ilyen kínos, ha próbálkozom normálisan beszélgetni? Pedig nagyon is hiányzik nekem egy barát. Akivel beszélgethetek, és akiben bízom. Kamaszkorom óta nincsenek barátaim, és érzem is a hiányát. Felnézek rá, hogy ne a padlót bámuljam, és az arcát figyelem. Vajon hány éves lehet? Biztosan évszázadokkal öregebb nálam, ami amúgy is frusztráló érzés, hogy ilyen idős emberekkel vagyok körbe véve. A kérdése ráz fel a gondolataimból és bólintok.
- Igen, meg futok, ilyesmi. Kamaszként beiratkoztam karatera, de aztán... aztán nem tudtam elkezdeni, pedig jobb le volna mint verekedni... - nyelek egyet, mert nem szeretek visszagondolni arra az időszakra. Nem hanyagságból, vagy lustaságból nem kezdtem bele. Nem engedte...
- Akkor én még gondolatban sem voltam - mosolyodom el szélesen - Te hány éves vagy? Persze, csak ha szabad tudnom - nézek a szemébe és ő is csak a tekintetemet keresi. Nem mintha nagyon láthatna belőlem bármit is, de azért hálás vagyok neki ezért. Nem szeretem, ha megnéznek, igyekszem is elkerülni, de nem mindig lehet. Ezért is merészkedek elő ritkán és hordok bő ruhákat.
- Te mindig ilyen korán kelsz? - jut eszembe hirtelen, mert akkor máskor kell ide jönnöm. Vagy talán mégsem. Talán jót tenne, ha találkoznánk többször. Ha fel tudnék készülni rá, hogy beszélgetnem "kell", akkor nem lennék ennyire nyuszi. Csak most szegény megzavarta a reggeli rutinomat és ezért teljesen kizökkentem. Azt hiszem túlstresszelem a hlyzetet...
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyPént. Feb. 09, 2018 9:26 pm

Caroline és Nicholas

Figyelem és vagy zavarban van, vagy fél vagy, nem tudja mit kezdjen magával előttem. nem az a beszélgetős típus. Csak figyelem kék szemeimmel miközben leteszem a fáslikat a rádió mellé majd a nyakamból a törülközőt. -Semmi baj, csak gondoltam szólok neked előtte, ha kimennék.-mondom ahogy finom a mosolyom majd a fekvő súlyzóhoz megyek és a súlyokat nézem majd pakolok még mind a két végére. Közben figyelem, hogy igyekszik beszélni és én szívesen válaszolgatok mindenre.-Pedig a küzdősportok nagyon jó hatást gyakorol ránk. Legalábbis én úgy vettem észre. Sokkal könnyebben lehet kezelni a farkasodat is tőle.-mondom ahogy felé pillantok majd vissza a súlyzóra aztán lassan rá ülök a padra majd elfekszem és be a súlyzó alá.-Hát valószínűleg nem voltál.-nevetek csendesen ahogy neki állok a súlyzó emelgetésének miközben lassan számolni kezdek magamban.-Hát 300 vagyok. de kitudja lehet több is.-mondom ahogy a plafont figyelem és lassan fújom ki a levegőt miközben emelem a súlyokat.-Nyugodtan csináld amit szoktál, majd nem nézek oda. Vagy ha szeretnél közben is tudunk beszélgetni. legalábbis én így gondolom.-mondom lassan minden mondat végén fújva egyet de a súlyokat újra meg újra kinyomom.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzomb. Feb. 10, 2018 12:26 pm

Végig követem a tekintetemmel, mintha bármikor olyat tenne, ami miatt el kéne iszkolnom. De nem úgy tűnik, mintha ilyen lenne. Szinte árad belőle a nyugalom, ami rám is jó hatással van, annak ellenére, hogy még mindig kényelmetlen számomra a szituáció. Elmosolyodom én is és, ahogy elnézem, tényleg jobb lenne magára hagynom. Nem hiszem, hogy szeretné, ha nézik. Vagy ez csak nekem okoz gondot?
- Biztosan így van. Egyszer talán majd kipróbálom - válaszolom csendesen és ellököm magam a faltól, de végig figyelem őt közben. Ennyire látszik, hogy fiatal vagyok? Mondjuk biztosan nem nehéz kitalálni. Szóval ő meg 300, vagy inkább még több csak nem mondja meg. Mondjuk mire számítottam, itt mindenki több száz évvel idősebb nálam, vagy kamasz. Senki sincs a korosztályomból, előttük pedig mindig olyan picinek és butának érzem magam. Mindenki átélt annyi mindent, mégis csak én lettem egy roncs a pár évem miatt. Halkan szusszanok és fogalmam sincs mit mondjak neki. A idő meg közben elrepül, amíg nem csinálok semmit.
- Persze - mondom halkan és elsétálok a legmesszebb lévő futópadhoz. Majd nem néz ide... ez kedves, de ettől, hogy kimondta csak szarabbul érzem magam. Á, mindegy is. Nem megy ez nekem. Futni kezdek, egyből elég gyors fokozatban és csak a levegővételeimre koncentrálok, miközben vívódok magamban. Szeretném, ha kérdezne, de nem akarok neki elmondani semmit. Ő kedvesebb, mint a többiek voltak eddig. Nem vár el tőlem semmit. Felé pillantok és próbálom eldönteni, mi legyen most? Beszéljek vele, kérjek segítséget vagy hagyjam elmenni? Azt mondta mindjárt végez, akkor legalább egyedül maradok. Megint. De nem akarok egyedül maradni. Hiába dédelgetem magamban, hogy pedig a magány milyen jó, nem szeretem. Farkasom meg még mindig ott sündörög körülötte, mint egy kis ku*va...
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzomb. Feb. 10, 2018 1:48 pm

Caroline és Nicholas

Számolom az emeléseimet és közben hallom ahogy elmegy mellettem és a legtávolabbi futópadhoz. Ennyire büdös lennék? Lehunyom a szemeimet és szorosan fogom a rudat a súllyal a két végén. A farkasa itt van az enyém pedig foglakozik vele. Játszik vele és ismerkedik. Követi és ha kiszabadulnának belőlünk jobban ellenének mint mi. Mélyen veszem a levegőt és ahogy elfelejtem hányadiknál tartok felteszem a tartóra és lassan kimászok alóla felülve a padon. Oda pillantok rá látom mennyire szalad a futó padon és koncentrál előre. Tele van feszültséggel és gátlással. És ez nem rám irányul, hanem mindenkire. Eddig ezt senki nem vette észre vagy nem akartak ezzel foglalkozni? Lassan felállok és megvárom míg befejezi a futást majd megszólalok.-Hé! Érdekel a box esetleg Carol?-kérdezem ahogy finom ráncok jelennek meg a homlokomon ahogy felhúzom a szemöldökeim.-Taníthatok neked pár fogást, hátha...jobban kitudnád adni azt ami benned van. nem azért csak emberként is érezhető ez, hogy kissé fezsült vagy mások társaságában. Nem akarlak ezért bántani sokkal inkább szeretnék segíteni. Azzal, hogy boxot tanulsz nem csak edzeted a tested, de tudsz kiadni magadból érzelmeket. Ezek a dolgok segítenek átjárni abban amit te gyökerénél magadba fojtasz.-mondom ahogy figyelem kék szemeimmel.-Persze ha csak szeretnéd. Nem akarom rád erőszakolni.-mondom ahogy megadóan felemelem a kezemet majd csípőmre teszem ahogy egy finom izzadság csepp végig gördül az arcomon.-Nem lesz tőle azonnal jobb, de valamit mégis le tudsz vetni azonnal magadról.-mosolyodom el biztatóan az irányába.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzomb. Feb. 10, 2018 5:55 pm

Csak futok, egyre hajtom magamat, próbálok nem figyelni arra, hogy itt van. Előre nézek és hallom a fülemben a pulzusomat és egyre hangosabban veszem a levegőt. Úgy rohanok, mintha kifuthatnék a világból. A farkasaink meg játszanak. Én miért nem vagyok képes erre? Csak úgy, jó kedvűen megismerkedni valakivel? Borzasztóan dühös vagyok magamra emiatt. A dilidokinál mindig annyira lelkes vagyok és eltökélt, aztán amikor itt a lehetőség elszúrom az egészet. A szemem sarkából látom, hogy feláll és közelebb jön, mert minden hiába minden idegszálammal rá koncentráltam. Megáll tőlem nem messze, ezért fokozatosan abba hagyom a futást és sétára váltok. Nem értem, hogy ezek után miért akarhat bármit is, de felnézek rá. Összeráncolom a homlokom és egyenlőre nem válaszolok semmit, ő pedig folytatja. Megfeszülök és teljesen leállítom a gépet és a légzésem is visszaáll a normális ritmusba. Jah egy kicsit feszült vagyok... Lehunyom a szemem és a kezeim összefonódnak előttem. Segíteni akar!... De miért? Felnézek rá értetlen képpel, de egyre csak mondja tovább. Nagyokat pislogok, próbálom felfogni, hogy miért teszi ezt, de az biztos, hogy sok mindent megtudott rólam már ebben a pár percben is. Ahogy felemeli a kezét az megmosolyogtat, de aztán újra csak lesütöm a szemem.
- Ez nagyon kedves tőled, de... nem is tudom... ha ettől tényleg jobb lesz, akkor talán megpróbálhatnám - mondom és óvatosan felpillantok rá. Együtt kell akkor vele működnöm és... De ha már felajánlotta nem szaladhatok el, csak remélem, hogy nem használ ki sehogyan sem. Egyértelműen előnyben van velem szemben. Leszállok a futópadról és közelebb lépek hozzá.
- Most gondoltad? - kérdezem halkan és úgy állok előtte, mint aki várja a büntetését.
- Csak egyet nem értek. Miért akarsz segíteni? - a szemébe nézek, mert erre választ várok. Tudnom kell, hogy ha mást nem zavart, legalábbis annyira nem, hogy segítsen, akkor őt miért? Mindenesetre nagyon megnyugtató tekintete van.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyVas. Feb. 11, 2018 2:02 pm

Carol és Nicho

Lemászik a futópadról én pedig figyelem kék szemeimmel és a kérdését hallgatom. Elgondolkodom, majd megrántom a vállamat.-Mindenkinek ki jár a segítség ha egyszer arra vágyik. Mondhatnám azt, hogy nem fogok neked segíteni és én is hagylak mint a többiek. De azért vagyunk egy falkában, hogy védjük tanítsuk és óvjuk egymást. Szerintem ebben nincsen semmi hűha.-mondom ahogy megvakarom a tarkómat miközben le pillantok magunk közé majd az ő szemeibe ismét.-Szerintem segítene, néha nem is nagyon jól jön. Most is elkezdhetjük ha szeretnéd, nekem nem fáradság és nem is teher hiszen én ajánlottam fel.-mondom halkan nevetve ahogy figyelem és finom vigyor csúszik a számra.-De ha ma még nem szeretnéd akkor nem baj, megbeszélünk egy időpontot mikor mindketten rá érünk aztán ha van is kedved hozzá akkor bele vágunk. Ha gondolod..néha el is jöhetnél velem futni vagy kint edzeni ami nekem kell a karbantartásomhoz. Vagy a farkasaink együtt is kimehetnek. Nekem is új még ez a falka de szeretnék beilleszkedni és mindenkivel megtalálni egy bizonyos hangot.-mondom ahogy lassan leengedem a kezeim és csípőre teszem őket miközben lassan össze zárom az ajkaimat és zöld szemeit figyelem. Olyan szép a szeme. Ki volt képes bántani ezt a lányt. Egy szörnyeteg volt az is biztos. Olyan kis apró, és aranyos. Kissé a feleségemre emlékeztet....a gondolatot azonnal kiűzöm magamból. Az már a múlt ő pedig Carol...egy kedves, kissé fusztrált, zárkózott lélek. De szeretnék neki segíteni. Nem hősködni akarok, és bevágódni csak...szeretném ha köztünk jobb élete lenne..
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyVas. Feb. 11, 2018 3:10 pm

Nézem a szemét és nem látok a tekintetében egy csepp rosszindulatot sem. Teljesen őszintének látszik és ez engem is felszabadít kicsit. Csendeben végig hallgatom és ahogy elvigyorodik a szájára téved a pillantásom. Az egész arca megnyugtató. És segíteni akar nekem. Csak úgy. Mert ezt tartja helyesnek. Nem tart engem tehernek. Lassan leengedem a karomat és a pólóm szélét kezdem gyűrögetni zavaromban.
- Nekem jó ma is... és nagyon köszönöm. Szívesen elmegyek veled futni és lehet, hogy jót tenne, ha a farkasomat is kiengedném... - mondom halkan és felnézek a szemébe.
- Majd valahogyan viszonzom, és... és örülök, hogy nem hagytál egyedül - újra lesütöm a tekintetem és egyszerre örülök és tartok is a dologtól. Sok új kihívás és lehetőség, de egy újabb csalódás is lehet a vége. Felnézek rá és óvatosan elmosolyodom. Annyira más mint a többiek. Nyitott és kedves, tényleg segíteni akar. Ezt egyszerűen nem tudom elhinni.
- Akkor? Jobb ha most kezdjük, mert ha gondolkodási időt adsz akkor biztosan kihátrálok - mondom, mert ismerem magamat. Ha csak lehet lemondok dolgokat és elkerülöm a lehetőséget, hogy találkozzak valakivel. Bűnbánóan nézek rá és magamra erőltetem, hogy abba hagyjam a pólóm csavargatását. Úgy festhetek, mint egy rossz kislány, akit mégsem pofoznak fel büntetésből... Viszont valamivel le kell foglaljam magam, szóval a körmömet kezdem piszkálgatni, mert nehéz tartani a vele szemkontaktust.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyHétf. Feb. 12, 2018 7:35 pm

Caroline és Nicholas

Figyelem kék szemeimmel ahogy előttem áll. Úgy néz ki mint aki azt várja már, mikor kezdenek vele kiabálni, majd agyon verni, hogy minél kisebbnek érezhesse magát. Csak nézem és annyira feldühít belül. Lehetne egy kiegyensúlyozott nő, lehetne jó az élete és kellemes ha az a valami amit embernek neveznek nem tette volna tönkre. Hallottam Carolról a falkában. Hallottam mi volt az ami igazán tönkre tette. Olyasminek volt az része amit nem lehet csak így elsöpörni. Át kell mászni ezeken a dolgokon, hogy érezze nem lesz veszélyben. És én ezt szeretném neki megmutatni. Bántással ezt pedig nem lehet elérni. Finom, apró lépések kellenek. De az benne van, hogy küzdjön, még ha bizonytalan emberileg.-Akkor kezdjünk bele most.-mondom bólintva egyet ahogy figyelem kék szemeimmel majd leveszem a rádió mellől a fáslit. Óvatosan közelebb megyek hozzá és fel nyújtom a fáslit.-Szabad?-kérdezem ahogy a kezére gondolok, hogy fel kössem rá.-Ettől nem fog fájni annyira kezed, ha rajta van.-Ha megengedi lassan oda lépve finoman megfogom a kezét és lassan feltekerem rá a fáslit. Ha meg vagyok elengedem és rá pillantok az arcára.-Még el is hinném, hogy komolyan űzöd.-nevetek halkan ahogy figyelem zöld szemeit-Megmutatom az alap állást. Úgy szokták csúfulni, hogy kenguru. Mivel kicsit pattognak közben a sportolók.. Kényelmes terpeszt veszel fel, a kezeidet mindig közel tartod az arcodhoz, mivel a fejünket védjük a legjobban.-mondom miközben mutatom neki tükörben a pózt amit mondtam. -A kezeidet mindig szorosan szorísd össze. Ahhoz, hogy még több erőt tudj bele vinni előre fele kell vinni az erődet leginkább a vállaidba, a karodba.-mondom ahogy finoman előre dőlök.-Ez van a támadásnál. A védekezésnél az ellentéte a dolgoknak. Leginkább a lábaidba küldöd az erőt, hogy miközben ütnek meg tud tartani magad és a kezeiddel tud védeni a fejedet. Mindig a fej, ezt jegyezd meg.-mondom ahogy a sajátomra mutatok. Körbe nézek és meglátom a szivacs tappancsokat majd oda lépve veszem fel őket és húzom a kezeimre.-Először felmérem mekkorákat tudsz ütni magadtól aztán mutatok pár mozdulatot oké?-nézek szemeibe.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptyKedd Feb. 13, 2018 6:35 pm

Úgy néz rám... Nem tudok tovább a szemébe nézni, gyorsan lesütöm a szemem. Ő is szokott nézni, mielőtt megütött. De legjobban akkor szeretett látni, amikor megvert és a lábai előtt feküdtem. De az már régen volt. Össze kell szedjem magam, itt biztos lenne aki megvédene, ha bántani akarna. Csak ne lenne ilyen kísértetiesen hasonló a szitu. Kedves, megnyerő, segíteni vágyó férfi, meg én. Nem akarok újra belekezdeni, de nem zárkózhatom el örökre. Szó szerint. Ahogy megszólal kizökkent és felnézek rá. Ő is most akarja, pedig biztosan elfáradt már. Jajj ne keressek már kifogásokat!!
- Rendben, kezdjünk - mondom halkan és követem a tekintetemmel, ahogy elmegy a fásliért, majd visszajön és közelebb áll meg, mint eddig. Nyelek egyet,, de nem lépek hátrébb. Bólintok és felemelem a kezem, mielőtt ő nyúlna érte és teljesen kinyújtom a karom, hogy a lehető legmesszebb legyen. Tudom, hogy óriásira nő a pupillám a rémülettől és feszülten figyelem. Tizenöt éve a kézfogás az egyetlen érintés, amit megengedek és félelem nélkül elviselek. Ezért ez most, elég küzdelmes a számomra, főleg hagyni, hogy forgassa a kezemet, ahogy neki jó. Nehéz nem ökölbe szorítani a kezemet. Mikor meg van a másikkal is a kezeimre pillantok és egy aprócska mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy ő nevet. Szép a nevetése. Beszélni kezd, mondja, hogy mit hogy csináljak és kijjebb lépek, hogy nagyobb helyünk legyen. Próbálom leutánozni, amit ő mutat és közben minden információt befogadni. A fejet védeni. Akkor ez a legfontosabb. Oké. Feljebb emelem a kezemet és nézem, ő hogyan áll. Nem látom magam kívülről, de talán jó így. Nagyon nem szeretek mások előtt mozogni, de most próbálom ezt legyőzni. Azt mondta ez segíthet, nekem pedig meg kell ragadnom az alkalmat, hogy fejlődhessek. Még akkor is, ha nem lehetek egészen biztos a dologban. Az erőt a karba. Ez nagyon furcsa, ezer éve nem verekedtem, utána pedig csak engem ütöttek és nem védekezhettem. Szóval így kell támadni. Rendben. Védekezésnél meg fordítva. Annyi mindent mond egyszerre, de nagyon figyelek rá.
- Megjegyzem - csúszik ki a számon és a szemébe nézek. Elmegy valamiért, én pedig továbbra is úgy maradok, hogy el ne felejtsem hogyan kell. Visszajön azokkal az izékkel, amiket csak messziről láttam eddig és azt mondja megnézi mekkorát ütök. Leengedem a kezem és nagyokat pislogok. Hogy én üssek? Lehunyom a szemem és nagyot sóhajtok. Menni fog ez, nem kapok érte büntetést...
- Teljes erőből? - kérdezem újra ránézve és ha válaszolt, összeszedem magam, hogy üssek. Oké. Beleboxolok a szivacsba, majd a szemébe nézek kérdőn. Azt hiszem, ennél erősebb vagyok, de... Majd ő megmondja, hogy jó volt-e.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzer. Feb. 14, 2018 9:06 pm

Caroline és Nicholas

Csendben hallgat és egyetértő válaszokat ad én pedig csak figyelem. Mikor megkérdezi, hogy üssön csak bólintok biztatóan és felemelem a szivacsos kezemet majd mikor megüti rám néz. Kicsit elhúzom a számat és homlok ráncolva nézek rá.-Figyi...velem lehetsz durvább is. Nem kell félteni. Van benned egy bestia. Hidd el ha harcról van szó az nem pofán fog nyalni hanem húst tép és vadul csattogtatja a fogait annyira, hogy a saját nyelvét is át harapja. Enged ki kicsit...az évek fel gyülemlett haragját. Közben szídhatsz is, kiabálhatsz is...Csak hagyd, hogy elöntsön kicsit. Meg tudlak állítani ha akarlak. De nem akarlak.-mondom és ebben biztosan bólintok rá szóval azon se kell aggódnia, ha nagyon tombolni kezd.-Tudod mi veszélyesebb egy magányos farkasnál? Egy erős, edzett magányból szabadult szuka farkas.-mondom ahogy a szemeibe nézek. És nem, nem megbántásnak intézem a szavait. Elismerem, hogy az amin mind végig ment az borzasztó és idő kell. De próbálom rá vezetni, hogy ebből az emlékekből mekkora hasznot húzhat később ki. Csak jó kézben kell formálódnia. És én szeretnék a jó kéz lenni. De ehhez persze ő is kell. Ha ismét megüti, hagyom neki, hogy üsse egy darabog a kezeimet. Aztán elkezdek közben magyarázni ha én hátra lépek ő előre lépjen, ha én előre akkor ő hátra de mindig legyen meg az ütő távolság. Mutatok neki elhajoló mozdulatokat is de egyenlőre csak lassan emelem felé a kezemet mert ennek később reflex szerűen kell működnie. De egyenlőre mindent csak ismertetés szerűen mutatok meg neki.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzomb. Feb. 17, 2018 4:06 pm

Az arcát látva tudom, hogy most megkapom, ami jár. A lebaszást, hogy ez mi volt, komolyan gondolom-e, miért nézem hülyének, stb. Ezért csak csendben lehajtom a fejemet és várom, hogy belekezdjen a felsőbbrendűek monológjába. Aztán beszélni kezd és összefutnak homlokomon a ráncok. Lehetek durvább vele? Azt hiszi, hogy van, akivel durva vagyok? Miért félteném, pont magamtól? Én és a harc... Egyedül a túlélésért küzdöttem, de akkor is ritkán keveredtem harcba. Tiniként verekedtem, de az más. De ahogy a farkasomról beszél, az furcsa. Még sosem használtam mások ellen az erejét. Haragudjak. De nem akarok! "Caroline, önnek joga van haragudni, ne fojtsa el!" Ökölbe szorul a kezem és lehunyom a szememet. Nem akarom kiengedni, mégis a felszínre tör a sötétség. A múltam, minden elcseszettségem, körbe gyűrűz. Arcok és emlékek bombáznak és mind azt ordítja: "Itt vagyok, hogy elnyeljelek!" Nem! Nem hagyom magam! A körmöm a húsomba váj és az utolsó szavai, elsöpörnek minden gátlást. Felemelem a fejemet és érzem, hogy a szemfogaim az ajkamba mélyednek. Aztán megelevenedik előttem a saját rémült arcom és ütni kezdem a kezén a szivacsot, minden erőmből. Jönnek sorra. A tanáraim, a dílerem. Chris. Te átkozott. Te tettél tönkre! Gyűlöllek! Mégsem tudok kiabálni, némán tombolok, csak egy fojtott nyögés szakad ki belőlem. Paul. Miért nem kerestél, utolsó erődig?! Mary. Elhagytál, pedig szükségem lett volna rád! Azt mondtad velem maradsz, örökre! Az orvosok, akik elvették a gyerekemet. Az egyetlent, aki maradt volna nekem. Elvettétek! Diana. Mindig kihasználtál, és nem állhattam bosszút, hogy hamarabb szabadulhassak. Egy utolsó ribanc voltál! Az összeset gyűlölöm! Egyre csak jönnek sorban az arcok, a sebzettségeim és az emlékek. Amikor mindenkitől azt hallom, hogy nem vagy jó erre sem, értéktelen vagy. Mire menne veled a világ, ha még ezt sem tudod? Hogyan akarsz így bármit tenni? Esélytelen vagy!!! Azt mondtátok, hogy szerettek! Hazugság volt, minden hazugság volt!
Hirtelen abba marad, és mélységes csönd lesz. Megállok és csak a zihálásomat hallom. Mit tettem? Mi történt velem? Hátrébb lépek és megremeg a térdem. Felnézek és egy kék szempár néz vissza rám. Nicho. Ő akarta ezt. De ho... Hogyan történhetett ez meg? A dühöm helyébe az ijedség lép, és az adrenalin hullámokban fogy el. Meredten bámulok. Miért? Miért akarta ezt? Össze fogok törni. Érzem. Nem láthat többet. Hirtelen indulok meg, rohanok el mellette, fel a lépcsőn. Végig a folyosókon egyenesen a szobámba és magamra zárom az ajtót.
- Vááá!! Mi... Mi történt?!
A hajamat tépem és idegesen járkálok fel alá. Csalódott dühömben a földhöz vágok egy vázát, de a fájdalom ami előjött belőlem, lassan beborít és úgy érzem megfulladok. Összerogyok és összehúzom magam picire. Hogy tehettem ezt? Nem szabadott volna hallgatnom rá. Nem láthatott így! Ez nem lehet! És én ott hagytam. Fogtam magam és elszaladtam. A felismerés pofán vág és a könnyeim néma áradatként indulnak meg. Látni sem akar majd többet. Ezt is elrontottam. Miért történik mindig ez velem? "Mert másra nem vagy jó" - közli és önelégülten vigyorog, mielőtt újra megütne.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég
Anonymous



Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol EmptySzomb. Feb. 17, 2018 9:42 pm

Caroline és Nicholas


Figyelem és a szavaimmal elérek valamit. valami bensőt ami mindig is el volt nyomva. Ott szunnyadt a mélyben de elnyomva élt a kis ketrecében letakarva egy lepedővel. De én most elrántom a lepedőt és még a ketrec ajtaját is kitépem félre állítva a kényszert, a félelmet, megadást és magát kicsit Carolt. És ezzel a benső szörnnyel akarok foglalkozni. Mert ott van akár mennyire se akarja nekem megmutatni. És én megakarom ismerni. Hogy megtudjam vele ismertetni. Mert nekem is van. Mindannyiunkban ott van. És ezt meg kell tanulnia. El kell fogadnia. Ahogy nekem is el kellett. Persze nem azonnal amit megértek. De rá kell vezetem őt. Ahogy neki áll és rám ereszti a dühét a gyorsasága is megnő. Vadul kell kapkodnom a kezem, hogy ne engem érjen el az ütése. De nem szólok. nem mondom, hogy állj meg. Nem...csak fogadok mindent és figyelem végig. Kék szemeim nem sugároznak semmit ami fájna neki. Mégis...mikor leáll és feleszmél...önmagától ijed meg. Nem állok az útjába és nem megyek utána, mikor elfut előlem. Nem tudom eldönteni, hogy ez számára most baj vagy sok vagy...valami. Nem akarom még jobban felzaklatni. És ha most hiba is de nem megyek utána. Csak figyelem az ajtót ami mögött elveszett és mélyet szusszanva hunyom le a szemeim. De nem hagyom magára. Csak időt adok. De holnap...holnap meg fogom látogatni. És olyasmit adok neki ami könnyít rajta. Elfelejtheti kicsit ki is volt valójában. És ez jót fog tenni. Nekem is párszor jót tett és erővel megtelve álltam megint a dolgokhoz, hogy megkeressem a megoldást a dolgaimhoz. Segíteni fogok neki. A támasza leszek. Szeretnék....biztos pont lenni az életében, és megmutatni van még miért küzdeni. Nem pedig elbújni a félelmek mögé. Nehéz lesz de megteszem. Bármit és kér majd tőlem...

Köszönöm a játékot! Smile Csillog )
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Nicho & Carol Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicho & Carol   Nicho & Carol Empty

Vissza az elejére Go down
 

Nicho & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Te életben vagy?!! - Nathaniel&Nicho&Carol
» Túl sokat ittam és túlságosan szeretlek - Nicho&Carol
» Fürdeni akartam, de női testet láttam - Nicho & Carol
» Little di Canio - Nicho & Enzo
» Képzeld mi történt! De mit tegyek?! - Cam&Carol

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Árnyvadászok :: Archívum :: Játékok-