Simon téma mindig is kényes lesz számomra, bármi is történt és fog történni. Borzasztó érzés, hogy nem emlékszik úgy rám ahogy kellene. Azokra a dolgokra, amiért fontosak lettünk egymásnak. És még szörnyűbb, hogy nem tehetek ellene. Szépen lassan kell magának felfedeznie mindent, annak ellenére is, hogy legszívesebben én magam erőszakolnám rá vissza az emlékeit. De tudom, az lenne a legrosszabb. Viszont már egyre engedékenyebb, és remélem jó úton haladunk afelé, hogy későbbiekbe társak legyünk: parabataik.
- Simon sokkal több annál, mint aminek látszik, de szerintem erre már te magad is rájöhettél. - mosolygok rá kedvesen, és szerintem a tekintetemből is érződik Simon iránti őszinte érzelmeim. Mint barát.
- Igen rögtön gondoltam. - nevetem el magam a reakcióján, rögtön sejtettem nem fog jönni jópofizni Simonhoz. Viszont hiába nem mutatja ki , tudom hogy ő is érdeklődik iránta.
Mikor beérünk Jace szobájába hirtelen megint kényelmetlenül érzem magam. Túl tiszta, és rendezett. Ellenben az én szértszórt túl pakolt szobámmal.
Kuncogok, szinte kislányos módon ahogy ledönt az ágyra, és főleg attól amiket mond. Csókjára szőke fürtjeibe marok, miközben tőle lopok egy kis levegőt...Enyhén megremegek, mikor eltávolítja a felsőmet... mikor viszont a mellemet markolja, kissé felnyögök. Bár szegény érezheti a fele szivacs... hála egy nagyszerű találmánynak: push-up!
- Azt még ki kéne fejlesztenem... - de már mire kapcsolok egyáltalán mind a kettőnkről eltávolodik teljesen a ruha. Még mindig zavarban vagyok, mindig zavarban vagyok mikor pucéron lát. Minden egyes csókjánál szaporábban veszem a levegőt, és megfeszülök. Majd egyre inkább belemerülünk egymásba...

Kissé elhúzom a számat, mint mindig ha Simon kerül szóba, mert be kell vallanom, nem igazán kedveltem az elején, és nem is gondoltam hogy ennyire kitartó kis vakarcs, ha Claryről van szó, de kutyahűséggel ragaszkodott hozzá, és nem hátrált meg, emiatt pedig nagyot nőtt a szememben. Főleg a végén, hogy gyakorlatilag a halhatatlan életét adta azért, hogy mi megmenekülhessünk Asmodeus birodalmából, és visszatérhessünk New Yorkba. Ő pedig elvesztette minden velünk közös emlékét, és tudom hogy keményen dolgozik azon, hogy visszaszerezze azokat.
- Oh igen, rájöttem, bár eleinte csak egy menyétképű kisgyereknek tartottam, aki túlzottan rajong érted, de végül kiderült hogy igaz barátod. Keveseknek jut ilyen barát, szóval... Remélem hamarosan helyre áll a rend az agyában is - mosolyodom el, mert tudom hogy dolgoznak azon is, hogy egymásra is emlékezzenek. Clary nehezen viseli ezt, de türelmesnek kell lennie, és tudok pár igazán hatásos módszert arra, hogy eltereljem erről a figyelmét és a nevemen kívül másra se emlékezzen.
Feljutunk a szobámba nagy nehezen, de már alig bírok magammal és szemeimben ismerős vágy izzik. Lassítás nélkül döntöm a kényelmes puha ágyamra, és már húzom is le róla a ruhát, mert ehhez nem kell semmi, és mohó éhes szemekkel pillantok végig rajta. Olyan formás, olyan törékeny, olyan iszonyúan harapnivaló mindene... Elszakadok a csókjából, és lejjebb haladok a nyakára majd még lejjebb, az egyik mellére csókolok, és aztán a hasánál is lejjebb érek...